Századok – 1970
FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 775/III
FOLYÓI H ATSZEMLE 797-1849—1859 (13—20. 1.) az osztrák liberális nagyburzsoázia és a nemesi vezetésű hadsereg által 1849/59 közt megvalósított félabszolutizmus talaján született Kelet-Európa koncepciókat vizsgálja Friedrich List, Anton le Monier, Hans v. Perthaler, Lorenz v. Stein írásainak tükrében. Ezek a Közép-Európa képek emlékeztetnek a későbbi német imperializmus és a hitlerfasizmus által kialakított ós részben vagy egészben meg is valósított Közép-Európa tervekre. A döntő különbséget köztük a szerző abban látja, hogy az új abszolutizmus Közép-Európa koncepciói lényegében gazdasági, anyagi erdekek szolgálatában álltak, minthogy a nekilendülő liberális-kapitalista fejlődés, ill. az ennek élén haladó nagyburzsoázia ideológiailag már nem érhette be a hagyományos uralkodóós koronahűsóg hangoztatásának szólamaival, hanem ehelyett a gazdasági nagytér kialakítását elősegítő Közép-Európa gondolatra esküdött. Ez a politikai-tudományos ideológia valóban alkalmas volt az előbb Ausztriában, majd Magyarországon is nekilendülő gazdasági fejlődés alátámasztására, de önmagában véve sem az ideológia, sem a gazdasági fejlődés nem oldhatta meg a Monarchia problémáit. Ehhez a Monarchia népeinek társadalmi felemelésére lett volna szükség. — WOLFDIETER BIHL: A nemzetiszocializmus magyarországi politikájáról 1940/41 (21—26. 1.) a magyarországi németségnek a német expanzió „ötödik hadoszlopa" szerepót feltáró kutatásokhoz kapcsolódva, egy mindezideig ismeretlen momentumra, egy Sopron és Német Nyugat-Magyarország elcsatolását célzó tervre hívja fel a figyelmet. Az 1940 szeptemberében kelt terv szerzője, dr. Hugo Jury, az Alsó-Dunavidék gauleitere és birodalmi helytartója összesen 1250 km2-nvi nyugat-mpgyarországi területnek ós 120 000 lakosnak (ebből 70 000 német) a birodalomhoz való csatolását javasolta. A tervből nem lett semmi. 2. szám. — IGOR KARAMAN: A horvát kereskedőpolgárság (85—94. 1.) a nemzeti megújulásban betöltött szerepét vizsgálja. A horvát országrészek az 1815-i bécsi kongresszus óta alkottak bizonyos állami egységet. 1840-ben 2,2 millió volt lakosságuk; ebből 38% élt a polgári Horvátországban, 35% a katonai határőrvidéken, 10% Isztriában, 17% Dalmáciában. A tanulmány sorra veszi ezeknek az országrészeknek gazdasági életét, társadalmi szerkezetét. Általában jobbágygazdaságon alapuló önellátó mezőgazdasági területek ezek (legföl jebb a Határőrvidék parasztsága kapcsolódik be az árutermelésbe), a városokban a helyi piacra korlátozódó kisiparral. Mozgékonyabb — olasz — polgárságot Isztria nyugati partvidékén, horvát polgárságot keleti partvidékén és Dalmácia déli részén találunk, bár ez utóbbinak hiányzott a kereskedelmi hinterlandja: a török fennhatóság alatt levő Bosznia-Hercegovina. A török tartományokkal való kereskedelmet az osztrák hatóságok csak 1845-ben engedélyezték, amikor a karavánkereskedelem már el is vesztette korábbi jelentőségét. Gazdasági szempontból az észak-horvát kereskedőpolgárság tett szert legnagyobb jelentőségre. Kereskedelmi tevékenysége Dél-Magyarországra és az öszszes horvát területekre kiterjedt. Legfontosabb kereskedelmi árucikkei a gabona, és az orosz, valamint a magyar gabona növekvő konkurrenciája után egyre inkább a fa voltak. Az első jelentősebb gazdasági egyesületek, a Zágrábi Olvasóegylet (1839) ós a Horvát-szlavón Gazdasági Egyesület (1841) a mezőgazdaság fejlesztését tűzték ki céljukul; az első zágrábi horvát takarókpénztár a kereskedelem finanszírozását szolgálta. A nemzeti megújulásban tevékeny szerepet vállaló hazai nagykereskedelmi vállalkozó jellegzetes képviselője Ambros Vranjidani gabona- ós fakereskedő, akinek kereskedelmi tevékenysége a Száva völgyétől egészen Fiúméig és a horvát tengerpartig terjedt. Az ő nevéhez fűződik a vasúti és a folyami gőzhajós közlekedés fejlesztése. 1848-ban a pénz-, adó-, kereskedelem és kézműipar báni megbízottja. Az üzleti tevékenység fejlődése nyomán megindult a nagykereskedő polgárság tőkefelhalmozása és 1840-től a tőkének a mezőgazdasági iparba való áramlása (gabonamalmok Fiumében, Károlyvárosban, faipari üzemek, vizierővel hajtott fürószmalmok Gorski Kotar hegyvidékén és ettől keletre stb.). Mindez bizonvítja, hogy az 1848/49-i forradalom előtt Észak-Horvátországban is kialakultak az új kapitalista termelési viszonyok. 3. szám. — JAROSLAV HOTTSER: A Csehszlovák Köztársaság előtörténete (137 — 145. 1.) az újkori cseh államért 1918 előtt vívott harc és a munkásmozgalom viszonyát tárgyalja. A cseh munkásmozgalomnak a cseh államjogi problémához való viszonyát az ausztromarxizmus határozta meg. Ennek három alapelve: a politikai demokrácia eszméje, a népek önrendelkezési joga — kapcsolatban a szocialista internacionalizmussal — ós végül a nagy európai, ill. közép-európai államjogi alakulatok haladó szerepe. A politikai demokrácia eszméjétől vezérelve utasította el a szociáldemokrácia az 1897-i birodalmi gyűlésen a cseh történeti államjogot, és tett hitet az önrendelkezési jogon alapuló természetes államjog mellett. Ez elismerte a cseh nép jogát az általa lakott területre. 17 Századok 1970/3.
