Századok – 1970

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 775/III

F О L Y 01R A T S Z E ML E 793 vétója, 1907—1910 (508—537. 1.): a vétó korlátozásának végül elfogadott terve Campbell-Bannermantól származott, de létezett egy rivális elképzelés is, az ún. Ripon-terv. (A két Ház közötti vita esetén közös szavazás dönt, melyben csak 100 főrend vehet részt.) Ennek elvetését az 1910-es Alkotmány-konferencia kudarca idézte elő, amely viszont a Home Rulevita következménye volt. Ensor általánosan elfogadott nézetével szemben a szerző szerint a konferencia kudarcáért nem Lansdowne, hanem Lloyd George volt a felelős. — W. G. .JENSEN: AZ energia fontossága az első és második világháborúban (538—554. 1.) felméri a hatalmak energiapotenciálját, a hadszínterek távolságának hatását a hadviselők közlekedési rendszerére és energiafogyasztására, rámutat az olaj fontosságára. Mindebből a központi hatalmak eleve reménytelen helyzetét állapítja meg. A helyzet nem volt más a második világháborúban sem, Németország technikai fölényét olaj hiányában nem tudta kihasználni, legfeljebb villámháborúban. 1969. 12. köt. 1. szám. —1

LŐTTE MULLIGAN: Béketárgyalások, politika és a két királyság bizottsága, 1644—1646 (3—22. 1.) bemutatja a skót rendek ós az angol parlament közös végrehajtó szervét, melynek feladata a háború megnyerése és a béke megalkotása volt. Kezdeti egysége a győzelem kivívása után felbomlott, ennek oka nem a radikális — mérsékelt ellentét volt, hanem az angolok közös szembenállása a vallási érdekeiket minden fölé helyező skót képviselőkkel. — J. R. DINWIDDY: Charles Jámes Fox mint történész (32—34.1.) a politikus levelezése és egyetlen történeti munkája alapján azt emeli ki a II. Jakab uralkodásának első feléről írott értékes munkából, hogy Fox az 1680-as évek whig hőseinek példájával saját liberalizmusa igazolására törekedett. — ROBERT STEWART: A tízórás munkaidő és a cukor-krízis 1844-ben: a kormány és az alsóház a reform korszakában (35—57. 1.) elsősorban Peel szerepét vizsgálja és megállapítja, hogy a személye iránti lojalitás követelését a tory-kópviselők egyéni állásfoglalásai fölé helyezte a miniszterelnök, s mikor reformtörekvései nem találtak kellő megértést pártjában, nem riadt vissza a pártszakadástól. A szerző az ezt követő, a pártok fölötti kormányzást veszélyesnek tekinti a demokráciára nézve.—ADRIAN PRESTON: Sir Charles MacGregor és India védelme, 1857—1887 (58—77. 1.) azt mutatja be, hogy tevékenységével MacGregor a kizárólagosan egy újabb lázadás megakadályozására hivatott indiai hadsereget ütőképes, a nemzetközi politikában is számottevő, egy esetleges külső támadással szemben magát megvédeni tudó haderővé igyekezett változtatni. Ezzel lényegében az indiai nemzeti tudat ós a függetlenségi törekvések kialakulásához járult hozzá. — JANET HOWARTH: A liberális megújulás Nortliamptonshire-ben, 1880—1895: esettanulmány a XIX. század végi választásokról (78— 118. 1.) célja egy társadalmilag kevert rétegződésű vidéki választókerület választási szokásainak, arányainak, az eredményeket befolyásoló tényezőknek a felderítése irodalmi források, emlékiratok, beszédek, magánlevelezések, a korabeli helyi sajtó és egyéb segítő eszközök igénybevételével. A birtokos osztály befolyása a liberális demokrácia térhódításával párhuzamosan egyre csökkent, az 1895-ös választás liberális kudarca tulajdonképpen a választók növekvő politikai öntudatát tükrözte: a reformok sorát végrehajtott liberális párt egyelőre kimerült, nem volt megfelelően vonzó programja. Érdekes a megfigyelés, hogy az országos viharokat kiváltó ügyek, például a Home Rule itt egyáltalában nem befolyásolta az eredményeket. — IRA KLEIN: Nagy-Britannia, Sziám és a Maláj félsziget, 1906—1909 (119—136. 1.) az imperializmus korszakaival kapcsolatos vitákhoz szól hozzá. A levéltári anyag azt bizonyítja, hogy Indokínában az 1904-es szerződés után sem szűnt meg a brit—francia ellentét. A ,,High Imperialism" és az új „Liberal Imperialism" között a különbség csak a taktikában volt: az utóbbi finomabb eszközökkel, a Sziámra tanácsadókon és diplomatákon keresztül gyakorolt befolyás segítségével növelte az angol birtokok területét. — H. J. ELCOCK: Nagy-Britannia és az orosz— lengyel határ, Ï919—1921 ' (137—154. 1.) azt hangsúlyozza, hogy Lloyd George őszintén törekedett Lengyelország ós szomszédai megbékélésének elősegítésére, Franciaország minél nagyobb területeket akart lengyel kézre adni, hogy így támogatására szoruljon az újjászületett ország. Az angol kormány nem helyeselte a rigai béke területi feltételeit, nem vállalta annak garantálását. 2. szám. — I. A. A. THOMPSONS: Medina Sidonia herceg kinevezése a spanyol Armada élére (197—216. 1.) II. Fülöp váratlan választásának fő indokát Andalúzia erőforrásainak fontosságában látja, nem pedig abban, hogy a herceg könnyen volt irányítható és kompromisszumot jelentett a számbajöhető riválisok között. — QUENTIN SKINNER: Thomas Hobbes és a Royal Society jellege az első években (217—239. 1.) tagadja a Társaság puritán jellegét és Hobbes sarlatán voltát: a tudóst azért nem választották a tagok közé, mert unalmas ember volt az akkor még klubszerű