Századok – 1970
FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 775/III
FOLYÓI H ATSZEMLE 791-nacionalizmus 1914 előtt (147—164. 1.) ahhoz a kérdéshez kíván hozzászólni, hogy mi a gyarmati burzsoázia szerepe a nacionalista mozgalomban. A tanulmány bizonyítja, hogy a bengáliai textilgyárosok nem támogatták a brit áruk bojkottját ós a „Swadeshi" („honi áru") mozgalmat. — THEODORE К. RABB: Szabadkereskedelem és a gentry az 1604-es parlamentben (165—173. 1.) Robert Ashtonnak a 38. számban megjelent cikkével szemben a nemesség álláspontját a birodalmi terjeszkedés gondolatával magyarázza. — J. C. DAVIS: A levelierek és a demokrácia (174—180. 1.). hangoztatja, hogy egyformán helytelen a leveliereket modern értelemben vett demokratáknak venni, vagy demokrata voltukat teljesen tagadni. Céljaik elérése érdekében egy adott időszakban valóban a később radikálisnak nevezett koncepciókhoz hasonló álláspontot képviseltek, de ehhez a megváltozott körülmények között nem ragaszkodtak. — A. W. SMITH folklór kiadványok alapján felvázolja az angol nép viszonyát a valláshoz a XIX. században (181-186. 1.). 41. (dec.) szám. —- PETER GARNSEY: A jogi privilégium a Római В irodalomban (3—24.1.) i. e. 25 ési. sz. 235 között vizsgálja a polgári és büntetőjogi eljárásokban megfigyelhető társadalmi és vagyoni diszkriminációt. — K. LEYSER: A német arisztokrácia а IX.-tői a korai XII. századig. Történelmi és kulturális vázlat (25—54. 1.), bemutatja az egyetlen réteget, amely az egész Birodalom területén valamennyire is egységes vonásokat mutatott — ós amelynek helyzete rekonstruálható. —C. S. L. DAVIES : A .,Pilgrimage oj Grace" új megközelítése (54—76. 1.) az 1536-os nagykiterjedésű lázadás lehetséges okait vizsgálja és hangsúlyozza benne a vallás szerepót. Felszámolásának politikai körülményei elősegítették a reformáció könnyű győzelmét. — C. H. GEORGE: A puritanizmus mint történelem és historiográfia (77—104. 1.) az angol puritanizmus történetének felvázolásával azt igyekszik bizonyítani, téves és történelmietlen a „puritán" fogalom használata olyan sokban külön-Jböző irányzatokra, és helytelen ennek a képzelt egységes mozgalomnak a Max Weber által inspirált azonosítása a kialakuló „kapitalista szellem"-mel. — JOHN R. GILLIS: Arisztokrácia és bürokrácia a XIX. századi Poroszországban (105—129. 1.) az átmenetet vizsgálja, amelynek során a külön rendet alkotó és nagy tekintélynek örvendő „Beamtenstand" egyre jobban összeolvadt a földbirtokos arisztokráciával és az ipari-kereskedelmi burzsoáziával. A század végére így kialakult a lakosság többi részével szembenálló egységes uralkodó osztály. — J. ROMERO MAURA: Terrorizmus Barcelonában és hatása a spanyol polit ikára, 1904—1909 (130— 183. 1.) a katalóniai anarchisták akcióit és a változó erősségű kormányreakciókat mutatja be, hangsúlyozva a szigorú megtorlások kudarcát. — E. ABRAHAMIAN: A tömeg az iráni politikában 1905—1953 (184—210. 1.) a teheráni politikai tüntetések és reakciók hatását mutatja be, és összehasonlításokat tesz az európai tömegakciók eredményeivel. 1969. 42. "(febr.) szám. — H. R. TREVOR-ROPER: A múlt és a jelen. A törtétielem és a szociológia (3—17. 1.) felveti a kérdést, jogos-e a történelmet a szociológiával, a múlt tanulmányozását a jelen vizsgálatával helyettesíteni. Hangsúlyozza, hogy a múlt megértése nélkül nem tudjuk racionálisan megváltoztatni a jelent. Elimeri, hogy vannak a történelemnek „szabályai" (rules), de azokat nem tartja tudományosnak : csak kísérletiek ós feltételesek. A történelem figyelembe nem vétele szűklátókörűséghez vezet és súlyos következményei vannak (Hitler, Chamberlain, Roosevelt példa erre); az előrejelzések azonban csak igen kis mértékben lehetségesek. A szociológiának és a történelemnek kölcsönösen szüksége van egymásra. — GEORGE C. HOMANS: Az angol regionális különbségek magyarázata (18—34. 1.) a különböző angol tájegységek középkori földművelésében megfigyelhető eltérő jellegzetességekkel foglalkozik. Ezek eredetét az európai kontinensre viszi vissza: a germán bevándorlók régi törzsi szokásaikat magukkal hozták. — J. H. ELLIOTT: Forradalom és kontinuitás a korai újkori Európában (35—56. 1.) indokolatlannak látja a XVII. század nagy mozgalmait forradalmaknak nevezni, amely mögött „ideológiák" vannak: az 156Ö-as években több országban is megfigyelhető megmozdulásokhoz hasonlóan ezek is a felső rétegeken belüli felkelések, lázadások voltak. De fokozatos előrehaladást is jelentettek a kiváltságok biztosításától a szabadság biztosítása felé. Az emberek növekvő tudatossága a XVIII. század végére a lázadásokat forradalmakká változtatta át. — KEITH THOMAS egy eddig ismeretlen, 1650. május 1-i dátumú újabb digger röplapot közöl Buckinghamshire-ből __ (57—69. 1.). — LAWRENCE STONE: írni-olvasni tudás és nevelésügy Angliában 1640—1900 (69— 139. 1.) nagy vonásokban, Skóciával és Franciaországgal összehasonlításokat végezve, ismerteti az iskolaügy fejlődésének különböző periódusait, a társadalmi és politikai változások ós a művelődés kap-