Századok – 1970
KÖZLEMÉNYEK - Dr. Niamessny Mihály naplófeljegyzései, 1910- 1918 (Közli Zlinszky János) 677/III
-694 ZLINSZKY JÁNOS „Die Bestrebungen auf das Selbstbestimmungsrecht der Nationen", amint magát a jó Popeszku őrnagy kifejezte. „Das wird ja nach dem Krieg sehr bedeutend sein". Hát ezért viseltünk mi háborút, ezért a sok-sok jó magyar vér. 1918. febr[uár] 18. [Budapest] Tiszánál megbeszélést tartottunk a készülő indemnitási vita tárgyában. Szerinte a kormány utóiját járja és mi rövid idő alatt átvesszük az ügyek vitelét. Teleszky107 is kormánykrízisre számít, mégpedig feloszlatás előtt, úgyhogy a következő kormány meg fog egyezni, mert a jelenlegi kormánnyal ő sem tartja lehetőnek a megegyezést. Azt ellenben Tfeleszky] abszolúte nem tartja kizártnak, hogy T[isza] megengedi néhány hívének, szavazzák meg a reformot. Nem tudom nem túlságosan optimisztikus-e a felfogás? Azt hallom, Szterényi10 8 kiviszi a szászokat. 1918. máj [us] 18. [Temesvár] Budapestről tegnap este jöttem haza. Sajnálom, hogy nem tudom mindig magammal vinni naplómat s így momentán impressziók alatt megrögzíteni a képeket, amelyek az e heti válság különböző mozzanatainak hatása alatt kaleidoszkopszerűleg váltották fel egymást. Mikor felérkeztem, még senki sem látta előre, mi fog következni. A klubban főleg az udvar felől keringtek ellenőrizhetetlen hírek. Prónay Miska volt nógrádi főispán előadta, hogy fivérétől tudja, hogy a főhercegi családi tanács legkomolyabb ügyekkel foglalkozik. Czernin a Parma-féle kir[ályi] levélnek nyilvánosságra hozatala után állítólag oda nyilatkozott a király előtt, hogy ebből a bajból csak lemondással lehet menekülni. A házi törvényeknek volna egy rendelkezésük, ha valamennyi tagja az uralkodóháznak követeli a lemondást, a királynak állítólag le kellene mondania. Ebben az ijedtségben folyamodott a király állítólag Tiszához.109 Komoly politikai körökben is meg lettek tárgyalva ezek a pletykák. Este a vacsoránál Teleszky is annyit mondott, hogy a levéldolog komoly dolog, de a király lemondásának eshetőségét végzetes bajnak tartaná, megosztaná az országot, a monarchiát, a socialisták, radikálisok, szlávok, stb. mind a lemondott király mellé állnának. Nem is hiszi, hogy odafejlődtek volna a dolgok. A mi a belső politikát illeti, általános volt a nézet, csak ne kelljen a munkáspártnak átvenni az uralmat, sőt egy koncentrációba való bemenetel sem látszott a párt vezetői előtt kívánatosnak, ellenben őszintén megny ilatkozott a megegyezés célzatával jövő kabinetnek támogatására. A Szterényi kabinetet első este senki sem akarta elhinni. A megbízatást ón először Návay Lajostól hallottam, ki előtte való este 10 óra után titok leple alatt a nemzeti kaszinóban hallotta. D.e. még annyira titok volt, hogy ő csak édesanyjának írta meg levélben. D. u. a korzón már hírlapírók beszéltek róla s N[ávay] sem tagadta velük szemben, annál kevésbbé, mert Rónay Zsigmond, a „Jogállam" szerkesztője, aki Vázsonyitól jött és ott Szterényivel találkozott, szintén újságolta a nagy hírt. Návay szerint Windisch -grätz Lajos 110 csinálta a dolgot, aki most a kir álynak éppen úgy a kedvence, mint a mikép a múlt nyáron Eszterházy Móric volt. Azt is ki lehetett venni N[ávay] L[ajos] szavaiból, hogy a Szterényi kabinetbe meghivatását várja belügyminiszternek, a Sztferénvi] kabinetet kompromisszumos kabinetnek tartja, de a belügyi tárcát és avval a választójogi javaslat képviseletét csak úgy vállalná, ha Tisza a 0 elemiből, mint első kisegítő kellékből engedne. Mint legszélsőbb határt, a maga részére kijelölte a 6 elemit úgy, hogy ott, ahol a magyar írást-olvasást ki tudják mutatni, 4 elemi legyen a kvalifikáció. Szerinte Tisza ezt nem akarja elfogadni, mert a magyar alföldet kiszolgáltatja a „mezítlábasoknak". О ezt a kifogást nem tartja elfogadhatóinak. Szerinte az alföld mezőgazd[asági] munkáseleme jó irányú, nemzeti gondolkodású és érett arra, hogy a politikai életben része legyen. Azt is mondta, hogy az ő belügyminisztersége a közigazgatási reformnak napirendre tűzését jelenti, ami szerinte már most teljesen megérett kérdés volna és már Andrássy is belenyugodott legyen. 107 Teleszky János (1868-1939). 1912-1917-ig pénzügyminiszter. "•Szterényi József b. (1861 -1941). 1918-ban kereskedelmi miniszter. 101 Prónay Mihály fivére, Prónay Gyula a cs. és kir. 13. jászkun huszárezredben ezredes, Frigyes főherceg szárnysegédje volt. A feljegyzésekkel kapcsolatban ld. Ladislaus Singer: Ottokar Graf Czernin, Staatsmann einer Zeitenwende. Graz, Wien, Köln, Styria, 1965. 359. 1. A könyv 302-305. lapjain ismerteti a Sixtus-levél ügyét. Czernin 1918. ápr. 12-én Károly királynak az ügyek vitelétől való visszavonulását tanácsolta, amit Károly király elfogadott azzal, hogy Frigyes vagy Jenő főherceg vegye át a hatalmat. Zita királyné ápr. 13-án nem fogadta el a javaslatot, így az ápr. 14-én tartott közös minisztertanácson, melyen Czernin mint lemondott miniszter vett részt, a király visszavonulását már nem fogadták el. A könyv megjegyzi, hogy Tisza ugyanakkor Bécsben tartózkodott. A naplóíró ezt megerősíti, ami informáltságát bizonyítja. 110 Windischgrütz Lajos hg. (1882— ), 1917-1918-ban közellátásügyi miniszter, majd közös külügyi osztályfőnök. — Eszterházy Móric gr. (1881-1957), Tisza és Wekerle között 1917 májustól augusztusig miniszterelnök.
