Századok – 1970
KÖZLEMÉNYEK - Kiss József: A jászkun parasztság harca az örökös jobbágyság rendszerének kiterjesztése ellen (1687-1703) 655/III
Kiss József: A jászkun parasztság harca az örökös jobbágyság rendszerének kiterjesztése ellen (1687—1703) Bármennyire is termékeny volt a jászkunok feudalizmuskori történetével foglalkozó polgári történetírás a „szabad" Jászkun Hármas Kerületek török hódoltság utáni történetét ismertető és értékelő művekben,1 nyilvánvaló e müvek egyoldalú közjogi szemlélete, provincializmusa ós nacionalizmusa. A marxista történetírás ezideig még nem nyúlt vissza érdemlegesen a jászkunok történetének ehhez a szakaszához. Még nem tette egyértelmű osztálykritériumokon nyugvó vizsgálat tárgyává a török despotikus uralom alól felszabadult jászkun paraszti társadalom ellentmondásos fejlődésmenetének, „jure perennali" eladásának,2 summás-taxás jobbágysorba juttatásának, kuruckori osztályharcainak és végül redemptionális küzdelmeinek, e küzdelmek eredményeinek alapvető és rendkívül sokrétű kérdéseit. Ma már aligha halasztható feladataink közé tartozik ez is. A polgári kor történetírói a fegyverjogon azonnal alávetett, „kegyvesztett" és sokrétűen megadóztatott jászkunok földjének és népének — Kollonich érsek évtizedes sürgetése ós társvevői közbejötte révén létrejött — eladását igyekeztek elzálogosítássá szelídíteni,3 s ezzel is fellazítani az antifeudális osztályharc terrenumát. Másrészt az osztrák-ellenes függetlenségi harcok során átmenetileg ós időlegesen létrejött együttműködés, továbbá a „szabad jászkun", sőt „nemes jászkun" közjogi jogállás középkori reminiszcenciáit és hamis illúzióit ébresztgető-erősítgető jelszavaival igyekeztek homályba burkolni, elfedni a jászkun társadalom feudális osztályviszonyainak felismerését és feltárását.4 Marxista történetírásunk, anélkül, hogy a legkisebb engedményre is hajlandó volna e tendenciák elleni küzdelemben, idevonatkozó marxista monográfiák híján átvett néhány régebbi megállapítást. így a Magyarország története 1964-es kiadásában is arról olvashatunk, hogy „a jászkunok zálogként kerültek a Német Lovagrend birtokába";5 Máshol pedig Kollonich — feudális egyházi érdekeket érvényesítő — társvevői szerepe a jászkunok eladásának ügyletében szóba sem jön, sőt a német lovagrend is csak azon új birtokosokkal kerül azonos megítélés alá, „akik minden ellenszolgáltatás nélkül váltak nagy területek földesmaivá".6 Pedig az is nyilvánvaló, hogy a jászkunok eladatásának pénzügyi művelete során, 1702-ben a bécái udvari kamara azonnal 500 000 rhénes forint vételárat kapott felerészben a Kollonich rendelkezése alatt álló egyházi alapítványi tőkó-1 Időrendi sorrendben a fontosabbak közül: Palugyay Imre: A Jászkun Kerületek és Külső-Szolnok vármegye leírása. Bpest. 1854. Fekete Lajos: A jászkunok története. Debrecen. 1861, Gyárfás István: A jászkunok története I —IV. köt. Bpeat, 1870- 1887, Kelemen Kajetan: A jászkun redem^itio története. Szeged. 1877, Szederkényi Nándor: Heves vármegye története I —IV. köt. Eger, 1893, Nagy Lajos: Óriási per a Jászkunságból a m. kir. kincstár ellen. Karcag, 1879, Guthy Benő: A jászkun ősredemptionak 1655. évtől a jelenkorig kiterjedő ismertetése. Bpest. 1898, Kele József: A Jászkunság megváltása. Bpest. 1903, Illésy János : A Jászkunság eladása a német lovagrendnek. Századok, 1905, Révfy Lajos: II. Eákóczi Ferenc és a jászkunok. Szolnok. 1906, Varga Sándor: Jász-Nagykun-Szolnok vármegye története 1876-ig. (Jász-Nagykun-Szolnok vármegye múltja és jelene c. monográfia 43 — 134. 1., Szolnok. 1935), Fodor Ferenc.: A Jászság életrajza. Bpest. 1942 stb. 2 O. L. Litterae Adm. Bud. 1715. nr. 94. f. 100. — ,,... Districtus Jasygum, seu Philisteorum, Cumanorum . . . Serenissimo Principi Francisco Ludovico Theutoniei Magistr. ac ipsi Theutonicorum Ordini cum Omnibus appertinentiis . .. pro 500 000 Ith ft summa subditione Fisci jure perennali venditos esse . . ." "A Szalai — Baróti-féle történet téves megállapítása szerint „a jászkun kerületet elzálogosították a német lovagrendnek" (i. m. II. köt. 456. 1.). ' Országos Széchényi Könyvtár kézirattára, Analekta 10 482. „A Nemes Jász és Két Kun Districtusoknab Privilégiumaik és Articulusaik . . . Anno MDCCC." — Szinte meglepő, hogy maga Acsády Ignác A magyar jobbágyságtörténete című jelentős művében is csupán egyetlen utalás erejéig tesz említést az eladott jászkunok jobbágyi helyzetéről: „Még a jászokat és a kunokat, akiket a kormány magánföldesárnak adott el, meghagyta ezen jobbágyi helyzetükben". (I. m. Bpest, Szikra. 1948. 263. 1.) — Antifeudális osztályharcaival nem foglalkozik. 11. m. 291. 1. Bár értelemszerűen így is nyilvánvaló, hogy a jászkunokat is visszataszították „alávetett állapotukba". * Vö. R. Várkonyi Ágnes: A Habsburg-abszolutizmus és a magyarországi jobbágyság a XVII-XVIII. század fordulóján. Századok 1965. í-5. sz. 698. 1. - Kitűnő tanulmánya ugyanakkor az adóalap rejtett tartalékainak felkutatása, az osztrák gazdaságpolitika ellentmondásosságának világos felvázolása és az osztályharc gazdasági síkjának megvilágítása tekintetében igen értékes segítséget nyújtott. 8*
