Századok – 1970

Tanulmányok - H. Haraszti Éva: Anglia és a német kérdés 1935 elején 603/III

'636 H. HARASZTI ÉVA Eden a betegágyánál történt beszélgetéseken külön-kiilön figyelmeztette MaeDonaldot is, Simont is, bogv Stresa különlegesen jó alkalmat nyújthat Mussolini kifaggatására, hiszen nyilvánvaló már Abesszínia elleni szándéka. Mindketten megígérték, hogy Mussolinival megtárgyalják e kérdést, sőt Simon Thompson személyében abesszin szakértőt is vitt magával. Egyébként olasz részről is jelen voltak Stresában gyarmatügyi szakértők. Az olasz—abesszin viszály Angliát érintő előzményeiről itt csupán annyit kívánunk megjegyezni, hogy miután az afrikai kérdésben Laval és Mussolini közt 1935 elején létrejött az ismert, de mindmáig iratszerűen nem bizonyított, ám kikövetkeztethető — annyi ui. bizonyított, hogy Laval lemondott a gazdasági érdekekről Olaszország javára — megállapodás, Grandi londoni olasz nagykövet január végén kérdést intézett az angol kormányhoz, hajlandó volna-e bizonyos Abesszíniával kapcsolatos érdekszférákról tárgyalni. Az angol kormány erre bizottságot hívott egybe — a Foreign Office, a gyarmatügyi minisztérium és más illetékes tényezők bevonásával — a kérdés megvitatására, s egyúttal a szudáni valamint a többi szomszédos gyarmat kormányaihoz is kérdést intézett e tárgyban. Közben február első harmadában, a február 3-i londoni francia—angol konferencia után megkezdődtek a katonai előkészületek Olaszországban Abesszínia ellen. Londont ekkor már nagy felelősség terhelte — Franciaországról nem is beszélve —, amiért nem igyekezett a problémát idejében letárgyalni, mielőtt még a fasiszta nagyhatalom katonai állásfoglalása olyan méreteket nem öltött, ami Rómának a visszavonulást már alig engedte volna meg. Stresa lett volna erre az utolsó alkalom. Az erre az időszakra visszatekintő emlékiratok többségéből azt a következtetést lehet levonni, hogy Mussolini arra számított : Abesszíniában Anglia nem érdekelt, illetve — mint ez kitűnik az 1934 decemberi titkos olasz okmányból, mely az abesszíniai akcióval kapcsolatos irányelveket tartalmazza —, amennyiben érdekelt, azt az olasz kormány elismeri. Ezért politikailag és taktikailag helyesebbnek vélte, ha ő nem hozza szóba Stresában a számára ekkor látszólag kitűnően fejlődő abesszíniai helyzetet. Az angol államférfiak pedig szándékuk vagy akaratuk ellenére szintén nem találtak alkalmat az etióp helyzet megbeszélésére a nagyok konferenciáján. Vansittart azonban és a római angol nagykövet, Sir Eric Drummond, nem ragaszkodott ahhoz, liogv a konferencia ülésein tárgyalják meg e kérdést. Az egyik angol szakmai tanácsadó avval a hírrel lepte meg egy nap Stresában Vansittart-ot, hogy tudomása szerint az olasz külügyminisztérium magasabb beosztottjai fel voltak készülve arra, hogy Abesszínia kérdését felvetik a küldöttek a konferencián.97

Egyes közvetett megjegyzések alapján arra lehet gondolni, hogy Vansittart és az angol gyarmatügyi szakértő is tárgyalt e kérdésről. Az angolok óvatos, egyáltalán nem határozott figyelmeztetéseket intéztek az olaszokhoz ebben a tárgykörben, amelyek nem vetítették elő azt a viharos tiltakozást, ami azután körülbelül júniustól Anglia részéről kibontakozott. A kérdés óriási irodalma nem támasztja alá azt az értesülést, amit Bareza római magyar követ utólag — novemberben — az angol ügyvivőtől, Montgomerytől szerzett, de melyet érdekessége miatt ismertetünk, azt ti., hogy az angol külügyminiszter Stresában bizalmasan, de a legnagyobb határozottsággal megkérdezte Mussolinit az olasz kormánynak afrikai tervei felől. Ekkor a Duce azt a határozott választ adta Simonnak, „hogy Olaszország Afrikában nem követ semmiféle hódítási célokat, és hogy a gvar-97

Colvin: i. m. 60. 1.