Századok – 1970
Tanulmányok - H. Haraszti Éva: Anglia és a német kérdés 1935 elején 603/III
ANGLIA ÉS A NÉMET KÉP DÉS 1935 ELEJÉN 629-államainak integritását, ezek az államok Angliának nem oly közvetlen érdekterületei, mint Belgium vagy Hollandia. A Litvinov és Eden közt folytatott második megbeszélés alkalmával az előbbi megjegyezte, hogy a Szovjetunió és Anglia egymástól eltérően ítélik meg a német politikát. Az angol politikusok nem hiszik, hogy a német politika agresszív. Eden szerint inkább csak nincsenek annyira meggyőződve erről, mint a szovjet politikusok. Litvinov vázolta a szovjet véleményt a német agresszivitásról és a brit politika lágyságáról. Valójában nem várható, hogy a szovjet közvélemény megértse, milyen belpolitikai tényezők befolyásolják a brit külpolitikát. Eden magyarázni kezdte erre, hogy az angolok jelenleg nem német-ellenesek és nem franciabarátok. Sokan úgy vélekednek, hogy a franciák túlzott szigora segítette nyeregbe Hitlert. De ha az angol nép meggyőződik arról, hogy Németország megbontja a békét, ennek megfelelő lesz a válasza.73 Eden moszkvai útjának legfontosabb részét alkotta természetesen a Sztálinnál tett látogatása. Sztálin ez alkalommal fogadott első ízben nyugateurópai politikust. Sztálin egyénisége erős hatást tett Edenre, s jelentős képességeiről alkotott véleményét Eden mindvégig fenntartotta. Eden előtt nem volt kétséges Sztálin keménysége, sőt úgy érezte, hogy magabiztossága és önfegyelme mögött kegyetlenség is húzódik, azonban ugyanakkor kiemelte jó modorát, elméjének kiválóságát, s megemlítette az iránta érzett rokonszenvet, amelyet nem tudott teljesen kielemezni. Annak tudta be ezt részben, hogy Sztálin is pragmatikusan közelítette meg a dolgokat. Nem érezte, hogy pártemberrel beszél, senki sem lehetett nála kevésbé doktriner. Utóbb is, a háború idején, Eden a Sztálinnal folytatott megbeszéléseket ösztönzőeknek találta. Sztálin a konferenciákon kitűnően szerepelt, minden őt illető kérdésben jóltájékozott volt, mértéktartónak, de nem lassúnak bizonyult. Ritkán emelte fel a hangját, figyelmes és csendes hallgatónak tűnt, mégis félreérthetetlenül'az erő jelenlétét éreztette.74 Sztálinnál egy óra hosszat időzött Eden. Sztálin úgy vélte, hogy az európai helyzet 1935-ben rosszabb mint 1913-ban volt, akkor ugyanis csak egy potenciális agresszorral: Németországgal kellett számolni, 1935-ben pedig kettővel: Németországgal és Japánnal. Edennek az volt a benyomása, hogy Sztálin megértőbb a német álláspont iránt, mint Litvinov. Sztálin elmondta a németek jó tulajdonságait, nagy és rátermett nép — mondta — , kiváló szervezőképességgel, nagy ipari vállalkozó erővel. A versailles-i békét igazságtalannak tekintik, és ezért a re vaus mozgatja őket. Sztálin ki útnak a szerződéseket tekintette: Németországgal meg kell értetni, hogy ha bármelyik népet megtámadja, egész Európa ellene lesz. A Népszövetséget ebben az állapotában erre a célra nem tartotta megfelelőnek. Sztálin utalt az angol politikai állásfoglalás fontosságára: sok múlik azon — mondotta —, milyen szerepet hajlandó vállalni Anglia a kollektív biztonsági rendszerben. Végzetessé válhatnak az események, ha az agresszort nem fékezik meg. Még erre a jelenben van lehetőség, még a háborúig van egy kis idő. Az utolsó pillanatokban azonban már esetleg nem lehet megállítani . . . Eden a Sztálinnál történt beszélgetés után hazaküldött táviratában a többi között megállapította: „Sztálin az eszmecsere folyamán a nemzetközi kérdésekben jelentékeny tudást és megértést árult el." 73 Erre és a moszkvai út egészére Id. Eden Memoirs, 144—163. 1. 74 Uo. 153. 1.
