Századok – 1970

A KORTÖRTÉNETIRÁS KÉRDÉSEI - Hozzászólások : - Vass Henrik: Kortörténet és a Párt tudományos politikája 572/III

HOZZÁSZÓLÁSOK 573 lem során elkövetett hibák és tévedések ellenére — maga is tudományos munka eredménye. Ez érvényes a pártnak a hatalomért vívott harca időszakában is, különös jelentőséget nyer azonban a proletárdiktatúra idején, amikor a pártpolitika az egész nemzet történetét, jelenét és jövőjét meghatározó tényezővé válik, és mérhetetlenül megnőnek lehetőségei, megnő a felelőssége. A marxista—leninista párt és az általa vezetett állam tehát természeténél fogva segíti a tudomány fejlődését, mert azt a társadalmi fejlődés fontos tényezőjének tekinti, s ösztönzi, mert a tudomány eredményeit saját politikájának további alakításához nélkülözhetetlennek tartja. A tudomány viszont, ha erre az elnevezésre valóban méltó, magáévá teszi az emberi társadalom felemelésének a párt által képviselt, tudományosan kidolgozott programját és tudatosan annak szolgálatába áll. Ez az elvi alapja a tudomány és a politika marxista módon felfogott viszonyának. Ma a történeti tapasztalatok birtokában világos előttünk: a párt akkor ért el sikereket, amikor tudományos módon dolgozta ki politikáját, és akkor érték kudarcok, amikor a tudományos alapot — kisebb vagy nagyobb mértékben — szubjektivizmussal cserélte fel. Ez többé-kevésbé az egész tudományra, annak minden ágára érvényes. Korunkban a természet- és a műszaki tudományok eredményei gyorsuló ütemben hatnak a társadalom életére, a politikának tehát napról napra számolnia kell velük. A társadalomtudományok — közöttük a történettudomány — pedig közvetlenül kell, hogy segítsék a politika kialakítását. A pártnak (és általában a politikai intézményeknek) a történelern tanulságait fel kell használniuk a politika kialakításához, többek között különös figyelemmel saját útjának, azaz — saját munkaterületemet figyelembe véve — a párt történetének a tanulságait. Ez a történelem általános tanulságaira is vonatkozik, de sajátos módon érvényes a legújabb periódusra, a jelenkor időszakának kutatására és feltárására. Ennek az időszaknak sajátossága, hogy benne a történelem (és benne természetesen a történettudomány is) közvetlenül érintkezik a politikával, illetve a politika szemünk előtt változik történelemmé. Ez sajátossá teszi a politika és a történetírás viszonyát is, pontosabban: a tudomány és a politika összehangjának általános elve a kortörténet vonatkozásában speciális módon érvényesül. Két — bizonyos fokig ellentétes — egyszerre érvényesülő tendenciával kell számolnunk. Egy ösztönző és egy korlátozó tendenciával, amelyek azonban összetartoznak és kiegészítik egymást. Az ösztönző tendencia abból fakad, hogy a politika tudományos kialakításához - a társadalomfejlődés általános törvényeinek ismeretén túl — a legnélkülözhetetlenebb tanulságokat a közelmúlt tudományos elemzése adhatja, hiszen a ma politikája közvetlenül a tegnap tanulságaira' épül. Például az új gazdaságirányítási rendszer kidolgozása és bevezetése nyilvánvalóan több tudományág — közgazdaságtan, üzemgazdaságtan, jogtudomány stb. — komplex együttműködését igényelte. De elengedhetetlenül szükséges volt hozzá a közelmúlt gazdaság-, politika- és társadalomtörténetének elemzése — sokkal inkább mint mondjuk az első világháború előtti munkásmozgalom, vagy akár a Tanácsköztársaság történeti feltárása. Ez egyfelől a kutatókat ösztönzi, hogy kortörténeti feltárással siessenek a politika segítségére, másfelől a politika irányítóit, hogy ilyen igényeket támasszanak a történészekkel szemben. Ez tehát a kortörténet, közelebbről a jelenkor művelését is előrevivő mozzanat, 3 Századok 1970/S.