Századok – 1970
LENIN ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Pintér István: A magyar ellenállás és 1944. október 15-e 35/I
50 PINTÉR ISTVÁN Minden valószínűség szerint erre a tárgyalásra készítették el a Magyar Front második memorandumát, amelynek tervezetét — a visszaemlékezők szerint — Donáth Ferenc, Kállai Gyula és Rajk László fogalmazta meg. Ez a memorandum az előzőnél sokkal határozottabb. Magán viseli a Magyar Frontban a baloldal megerősödésének tényét, különösképpen pedig azt, hogy a Vörös Hadsereg immár magyar földön feltartóztathatatlanul nyomul előre. A memorandumból világosan és egyértelműen kitűnik: nincs az az erő, amely a szovjet hadsereget magyar földön megállíthatná, s a felszabadulás után az ország demokratikus átalakulásának gátat szabhatna. De nem mindegy az, hogy a felszabadulás az utolsó pillanatban a szövetségesek oldalára átálló országgal együtt érkezik el, megrövidítve ezzel a háborút és a vele járó szörnyű pusztítást, vagy a szovjet hadsereg ellen, végsőkig tartó harcban, annak minden következményeivel együtt. Ez esetben „a bevonuló Vörös Hadsereg és a magyar nép csak ugyanolyan ellenséget láthatna a hatalmon levőkben, mint a német háborús bűnösökben" — írják. A fentiek eldöntésének kulcsa azonban — szögezi le a memorandum — „ma még az uralkodó osztály, elsősorban a katonai vezetők kezében van". A 25 éves ellenforradalmi reakció és a náci megszállás ugyanis annyira gúzsba kötötte a magyar nép antifasiszta erőit, hogy csak passzív ellenállással és elszigetelt akciókkal tudják tanújelét adni szándékaiknak, s „mindez reménytelenül kevés a hazánk sorsát eldöntő történelmi pillanatban". Az uralkodó osztály ma még jóváteheti az elmúlt 25 év bűneit, ha a dolgozó tömegekkel együtt és nem velük szemben vívja a fasizmus elleni végső harcot. Nem rejtik véka alá az emlékirat szerzői azt sem, hogy szándékuk a demokratikus rendszer megteremtése. A kormányzóval az együttműködés csak akkor lehetséges és lehet eredményes, ha tudomásul veszi, hogy a németek kiverése, a szövetségesek oldalára való átállás „elodázhatatlanul napirendre" tűzi „az ország demokratikus átalakítását", és ennek tudatában teszi meg a kiugráshoz elengedhetetlenül szükséges intézkedéseket. i A memorandum végső soron olyan intézkedéseket sürget, amelyek aktivizálhatják „a nyílt küzdelmektől 25 év alatt elszokott magyar munkásságot és parasztságot". Az intézkedésekre tett javaslatok többsége azonos az első emlékiratban foglaltakkal, de egy olyan új követelést tartalmaz, amely a németekkel való szakítás belső feltételeit jelentősen megjavíthatná. Ez pedig a párizsi tapasztalatok alapján a magyar munkásság felfegyverzése.4 0 A Magyar Front vezetői részéről nagy várakozás előzte meg a Vörös vezérkari főnökkel tartandó tárgyalást. Feltehető, hogy a KP vezetői a tárgyalások kedvező kimenetele érdekében halasztották el a Gömbös szobor felrobbantását, amelyet eredetileg szeptember végére, illetve október elejére terveztek. A tanácskozás a Várban, Kenessey Pongrácz Ilona utcai lakásán zajlott le, ahol a Magyar Front vezetősége megbeszéléseit általában tartotta. A tanácskozás idején a házat az SzDP budai rendezőgárdája biztosította. Szakasits és Tildy ismertették a Magyar Front álláspontját,4 1 majd közösen megvitatták a hadihelyzetet. „A vezérkari főnök beismerte, hogy az ország szempontjából könnyelműség az Oroszország elleni háború — állapította meg e tárgyalásról néhány hónappal később Szakasits Árpád. Rámutatott a nehézségekre, 40 Dokumentumok ... 548-551. 1. 41 A korabeli visszaemlékezéseket és a memorandumokat összevetve, a fenti dokumentumban foglaltakat fejtették ki.
