Századok – 1970
A KORTÖRTÉNETIRÁS KÉRDÉSEI - Incze Miklós: A kortörténet elvi és módszertani problémái 545/III
548 IIÍCZE MIKLÓS jelent, hogy ezt a különbséget a történelem és a kortörténet között a kortörténeti témaválasztásban kell — hogy úgy mondjuk — óvatosság szinten kifejezésre juttatni. A fő probléma a kortörténet művelésében tehát nem a történelmi perspektíva hiányában, még csak nem is a korában benne élő történész fokozott szubjektivitásában, elkötelezettségében, — hiszen ez régmúlt korok vonatkozásában is fennáll —, nem is elsősorban a történetíró gazdasági-társadalmi-politikai-ideológiai kötöttségeiben1 3 rejlik, bár a legutóbbi — elsősorban gyakorlati szempontból — igen komoly problémák forrása lehet, hanem elsősorban a forrásanyag hiányosságaiban, a teljes dokumentáció lehetőségének a hiányában. Erről azonban később fogunk szólni, előbb még a perspektíva kérdéssel összefüggő történelmi lezáratlanság kérdéséről kell szót ejtenünk. E történeti lezáratlanság tény és — anélkül, hogy a kortörténet tudományos művelésének szükségességét és lehetőségét emiatt kétségbevonnánk — éppen ebben látjuk a kortörténet legfőbb meghatározó kritériumát, éppen ez által tartjuk megkülönböztethetőnek és megkülönböztetendőnek a kortörténetet a történelemtől, azaz a történelem már lezárult szakaszaitól. Említettük már, hogy a köztudatban a kortörténet a történelemnek az a szakasza, amit a ma élő generációk átéltek és ez a történeti szakasz lényegében egybeesik az első világháború óta eltelt időszakkal. A kortörténet ilyen felfogása, véleményem szerint, nem felel meg a tudományos értelmezésnek, de gyakorlatilag fennálló problémára — létező tudattartalmakra, illetve azok egymásrahatására és összefonódottságára, meghatározott társadalmi-történeti tudatra, utal. A történeti tudat, a múltról való vélekedés — vélemény, a jelenleg egymás mellett élő nemzedékek tudati összhatása folytán természetesen igen heterogén elemeket is tartalmaz.1 4 Ez azonban — tegyük mindjárt hozzá — nemcsak a kortörténeti tudatra, tehát szubjektíve átélt egyéni élményekre, hanem korábban élt nemzedékek egész sorától származó, különböző eredetű és jelenleg is továbbélő történeti hagyományokra is vonatkozik. E probléma tehát nem par excellence kortörténeti probléma, hanem sokkal szélesebb: magának a történelemnek a problémája, és ebből csak a megfelelő rész vonatkozik a jelenkorra, a kortörténetre. Hogy a mondottakat példán érzékeltessem: a magyar őstörténetről vallott vélemény pl. éppen úgy érdekes és jellemző ellentéteket produkál a mai történeti és politikai tudatban, mint a mai generációk által átélt kortörténeti, jelenkori problémák. Természetesen ez egyáltalán nem változtat azon. hogy rendkívül fontos a jelenlegi nemzedékek tudati összhatása folytán heterogén elemeket is tartalmazó tudati problémái al a tudatformálás érdekében a jelenkorkutatás keretében is foglalkozni, de nem szabad azt hinni, hogy a történelemszemléletnek, korunk történelemszemléletének a problémája kortörténeti alapon leszűkíthető a jelenleg élő nemzedékek által átélt korszakok történetének a problémájára. Tehát csak bizonyos, nagyon is meghatározott és körülhatárolt értelemben — és semmiképpen sem tudományos értelemben — igaz az, hogy a kortörténet az a szakasza a történelemnek, amelyet a ma egymás mellett élő nemzedékek, generációk átéltek.15 13 A historiográfia vonatkozásában Glatz Ferenc hozzászólása elemzi e problémát. 14 A történeti tudat problémáira Id. Elekes Lajos: Történelmi ismeret — történelmi tudat című, a Társadalomtudományi kismonográfiák sorozatban megjelent írását (Budapest. 1968). 15 Lásd ezzel kapcsolatosan: Hinora Sándor: A XX. századi történelem tanításának sajátos kérdései. A vándorgyűlés második napján elhangzott előadás.
