Századok – 1970

FIGYELŐ - Bölöny József: Pihent szemmel - az olvasó érdekében 504

512 FIGYELŐ 2. Széchényi — Széchenyi : Széchényi István és leszármazói elhagyták az ékezetet nevük második é betűjéről, a család többi tagja nem; sőt állandóan tiltakoztak nevük hibás írása ellen. Példák felsorolása helyett csak arra utalunk, hogy nemegyszer írják Széchényi Ferencet ,,Széchenyi"-nek, ugyanakkor a nevéről elnevezett könyvtárt — helyesen — Országos Széchényi Könyvtárnak. 3. Esterházy — Eszterházy: az egységes család minden ágának és tagjának a helyes névírása: Esterházy. A mai Fertőd viszont Eszterháza volt. (Tehát az eszterházai Esterházy-kastély.) Egyik időrendi áttekintés háromszor írja helyesen, háromszor hibásan; ugyanannak a munkának névmutatója már következetes a hibás írásban, egymásután hatszor. A pálmát azonban egy „második, átdolgozott" kiadás viszi a nádor „Eszterházi" névírásával ! 4. Festetics — Festetits —Festetich: a helyes névírás Festetics, Mária Terézia 1766. nov. 5-i grófi diplomájának eredeti példánya szerint. Az esetek többségében hibásan írják a nevet, főként a „Festetich" alakot használják. (így az utcai névtáblák is, a Festetics Györgyről elnevezett aránylag rövid pesti utcában azonban nemrég még megtalálhattuk mind a háromféle névírást.) Egy sorozat 2 év alatt háromféleképpen írja. A legkorábbi, 1961-es névírás helyesen Festetics, az 1962. évi mindkét variáns hibás: Festetits is, Festetich is. Az 1963. évre az utóbbi hibás alakot tartották meg. Ugyanannak a kiadónak egy másik sorozata már 1961-ben a hibás Festetich alakot használja, megtartja ezt későbben is. Egyik névmutató „Festetich-család" ós „Festetich Sándor gr." után a helyes alakot is használja: „Festetics Béla gr." és „Festetics György gr.". Ezzel persze sérti az egyöntetűség szabályát is. 6. Kinizsi nevét általában egyöntetűen és helyesen írják: i-vel. Kivétel az a lexikonunk, amely Kinizsi Pálné nevét egyszer i-vel írja (a címszóban), kétszer y-nal (a szövegben). Igaz, hogy Losonczy Anna nevét is kétszer írja y-nal, háromszor i-vel ugyanaz alatt a Balassi Bálint címszó alatt, Hunfalvy Pál nevét pedig szintén helyesen a címszóban és hibásan, i-vel a szövegben. 6. Jókai Mór nevét egyöntetűen írják helyesen i-vel, mert 1848-ban elhagyta az y-t és azóta minden munkája is ezen a néven jelent meg. Családja megtartotta eredeti névírását. Atyja Jókay József volt, unokahúga Hegedűs Sándorné, Jókay Jolán, fogadott leánya azonban Feszty Árpádné Jókai Róza. 7. Pálfi Albert, az író, szintén elhagyta ugyanakkor az eredetileg Pálffy névből az y-t és az egyik f-et; az ő nevét azonban inkább az eredeti alakjában írják, jóllehet az általa szerkesiftett Mártzius Tizenötödike is Pálfi névvel jelent meg. 8. Görgei Artúr nevének úgyszólván általánosan használt „Görgey" alakja teljesen illogikus. A görgői és toporezi Görgey családból származó Görgey Artúr 1848-ban éppúgy elhagyta nevéből az y-t, mint ásvai Jókay Móric. A birtokomban volt eredeti aláírása „Görgei Artliúr". Bizonyítja ezt a Révai Lexikon „autográf" címszavának melléklete (2. köt. 322. 1. után „Autográfok IV. 1848 — 49. magyar szabadságharc"), melynek legalsó sorában a középső fakszimile aláírásként ugyanezt a jellegzetes aláírást találjuk. Ezzel a névvel jegyezte Görgei emlékiratainak mindhárom eredeti kiadását („Mein Leben und Wirken in Ungarn in den Jahren 1848 und 1849. Von Arthur Görgei. Leipzig, 1852." Előszavának záradéka: „Klagenfurt, 15. August 1851. Arthur Görgei." „La mia vita e le mie opere in Ungheria negli anni 1848 e 1849 per Arturo Görgei. Torino, 1852." „My life and acts in Hungary in the years 1848 and 1849; by Arthur Görgei. London, 1852."). így írta alá a Pesti Napló 1861. január 26-i és február 6-i számában közölt leveleit. így írta nevét már Csány László kormánybiztos az 1849. augusztus 8-i levelében Vukovics Sebőhoz; de így írja azt az egykorú és még a jóval későbbi Görgei-irodalom is (Medgyes Lajos-. Petőfiről. A Hon, 1881. december 25., Gyulai Pál: Petőfiről. Fővárosi Lapok, 1881. december 28.), István öccse kivételével, aki családi érzékenységből nem volt hajlandó tudomásul venni az y elhagyását bátyja nevéből. Legutóbb Kosáry Domokos is határozottan leszögezte a Magyar Nemzet 1968. január 17-i számában „A lévai Görgey-kiáltványhoz" c. cikkében, hogy Szalatnai Rezső tévesen mondja korábbi cikkében, hogy csak az ott ismertetett kiáltvány aláírásában használt Görgei y helyett i-t, „hanem mindig". De azért ő is Görgeyt ír cikke címében és egyéb munkáiban. Hogy ez az illogikus kettősség milyen kényszeredett magyarázatokat szül, arra jellemző példa éppen Szalatnai most említett „Görgey Artúr forradalmi kiáltványát megtalálták Léván" (Magyar Nemzet, 1967. december 31.) o. cikke. Az ott ismertetett „A magyar hadsereg főparancsnoka a néphez" kezdetű kiáltvány aláírása: „Görgei, tábornok". Cikkíró ebből azt állapítja meg, hogy „Görgey Artúr ... a márciusi ifjakhoz hasonlóan nevéből ekkor elhagyta a nemességet jelző ipszilont, s Görgeit írt alá, ami sehol másutt nem található". А/Л, már láttuk, hogy befejező szavaiban téved. Ezt Kosáry is szükségesnek tartotta nyomatékosan helyreigazítani. Ez a megállapítás azonban önmagában is nélkülöz minden való-