Századok – 1970
FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 466/II
498 FOLYÓIRATSZEMLE dokumentumát tartalmazó mintegy 25 kéziratvariáns alapján az eredeti keletkezését 1321 körűire teszi. Megállapítja, hogy a Modus jelentősége egyre növekedett a Stuart időkig. — MARY COTTERELL: A jog reformja az interregnum alatt : az 1652-es Hale-bizottság (689—704. 1.) a Csonka parlament által a jogrendszer megújításának tanulmányozásával megbízott parlamenten kívüli testület összetételét, majd jelentését vizsgálja. A bizottság — értékelése szerint — a konzervatív reakció és a leveller ós egyéb radikális mozgalmak között, a régi rendszer előnyeit ós az újítás szükségességét egyaránt szem előtt tartva a „praktikus, apránkénti reform" útján haladt. — NAOMI CHURGIN MILLER: John Gartwright és a radikális parlamenti reform 1808—1819 (705 728. 1.) „az angol munkásosztály politikai mentora" tevékenységének eredményét abban látja, hogy megtanította a munkásságot a politikai agitációra (a törvénytisztelet ós az alkotmányosság keretein belül) ós vezetést biztosított a mozgalom számára. Befolyásának csúcsát a peterloo-i tüntetés jelentette, a chartisták méltán vallották elődjüknek. — B. T. BRADFIELD : Sir Richard Vyvyan és a Country Gentlemen (729—743. 1.) a Wellington 1830-as bukását előidéző „tory lázadók" csoportjának és tényleges vezetőjének működésót tárgyalja. A parlamenti pártpolitika fordulatait és a vezető személyiségek lépéseit nyomon követve megállapítja a csoport névleges vezetője, Sir Edward Knatchbull 1834-es árulását, amelyet Vyvyan távollétét kihasználva követett ei, amikor az utóbbi kihagyásával belépett Peel rövidéletűnek bizonyuló kormányába. — J. M. KAYE a skandináv eredetű és a XIII. századig kimutatható, a királytól független helyi igazságszolgáltató tisztségviselő, a sacrabar (vagy sachabor) intézményét vizsgálja (744—758. 1.). — W. N. BRYANT III. Edward háromféle pénzügyi manőveréről számol be (760— 771. 1.)," amellyel 1330 és 1360 között a parlament által megszavazott adókivetéseken felül a grófságok különféle testületeitől igyekezett pénzt szerezni. Az ügy jelentőségét a parlamenttől független adózással szembeni erősödő kritikai hangulat adja meg. — J. J. N. PALMER az angol történelem utolsó feudális hadseregének 1385-ös összehívásáról számol be (771—775. 1.). — C. G. CRUICKSHANK felhívja a figyelmet, hogy Calais mellett Tournai is küldött képviselőt az angol parlamentbe a XVI. század elején, amikor angol kézen volt (775—776. 1.). — J. G. SLAVIC REVIEW 1968. 3. (szept.) sz. — J. WILLIAM LEASURE, ROBERT A. LEWIS: Belső m igráció Oroszországban a késői XIX. században (375—394. I.) az 1897-es első teljes népszámlálás adatai alapján leírja és elemzi a jól megfigyelhető regionális vándorlás típusait. Részletes statisztikai ós szocioökonomikus számítások segítségével mutatja ki a migráció összefüggését a jövedelmekkel és az egyes kormányzóságok gazdasági fejlettségével. — YAROSLAV BILINSKY: A nem orosz népek nevelésügye a Szovjetunióban, 1917—1967: egy esszé (411—437. 1.) az egyes szocialista köztársaságok alsó- és középfokú oktatási intézményeiben folyó anyanyelvi képzést és a nemzetiségiszármazásúak egyetemi továbbtanulási lehetőségeit vizsgálja. — MARIN PUNDEFF: Nyolcvan éves a szófiai egyetem (438—444. 1.) felvázolja az egyetem történetét és jelentőségét a bolgár történelemben. — GEORGE F. KENN AN részleteket közöl egyik 1945 elején Moszkvában készített jelentéstervezetéből (481—484. 1.). —J. G. VIERTELJAHRSCHRIFTFÜR SOZIALUND WIRTSCHAFTSGESCHICHTE 1967. 54. köt. 4. szám. •— WILHELM TREUE: Mérnökök és feltalálók (456—476. 1.) társadalom- és technikatörténeti jellegű tanulmány. A mérnök elnevezés Nyugaton az 1600-as évek körül bukkan fel, és kezdetben matematikai tudással és mechanikai készséggel rendelkező, a kézműveseken felül álló, a szabad művészetekhez besorolt embert értettek rajta. Csakhamar bekövetkezik a differenciálódás a katonai ós a polgári mérnökök közt, majd az utóbbiakon belül is. A rendi szervezkedés jeleivel és öntudatával először Hollandiában és Angliában, a mérnökképzés fejlett iskolai rendszerével először Németországban és Kelet-Európában találkozunk. A továbbiakban a tanulmány elsősorban a német mérnökök helyzetével foglalkozik. A német mérnökök közt kezdetben nagyszámban találni önállókat, vállalkozókat; a XIX. század végére azonban az alkalmazotti réteg lesz a túlnyomó köztük. Annak ellenére, hogy a mérnöki munka nemzetgazdasági jelentőségét a társadalom korán felismerte, társadalmi megbecsültetésükért, iskoláztatásuk rangjáért még a század végén is harcolniok kellett. Politikailag a mérnökök konzervatív szerepet töltöttek be a német társadalomban; nem ismerték fel vezetésre való predesztináltságukat a jövő ipari társadalmában. 1956-ban a Német Mérnökegyesületnek 34 000 tagja volt. A megválaszolt 24 000 kérdőív alapján képzésük még napjainkban is meglehetősen egyenetlen, s nem jelent feltétlenül főiskolai vagy egyetemi végzettséget. A működő