Századok – 1970

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 466/II

496 FOLYÓIRATSZEMLE angolszászok élénk érdeklődést tanúsítanak Gramsci munkássága iránt. Gramsei felfedezése nem véletlen jelenség, szorosan összefügg az ,,Új Baloldal" fejlődésével, valamint azzal az elégedetlenséggel és zavarral, amelyet egyes elméletek — így pl. Herbert Marcuse elméleteinek — elterjedése okozott a mozgalomban. A szerző sorra veszi az angol nyelven eddig megjelent, Gramsci műveinek tolmácsolásával, ehnéleti munkásságával foglalkozó munkákat, rámutatva egyben ez utóbbiak hiányosságaira, ferdítéseire. A ferdítések főként abból a törekvésből erednek, hogy Gramseit és munkásságát elválasszák a nemzetközi kommunista mozgalomtól. — PIER CARLO MASINI: Andrea Costa és Lorenzo Piccioli Poggiali (69—76. 1.) dokumentumokat közöl az előbb említettek levelezéséből ós az Unione Democratica Sociale irataiból, ismertetve a polgári származású L. P. Poggiali politikai tevékenységét is. Poggiali a mazziniánus demokráciától eljutott a szocializmus eszméinek megértéséig és az I. Internacionálé eszméinek propagátora lett Firenzében és Toscanában, szerkesztve az „II Fascio Operaio" c. újságot, képviselve az' internacionalistákat a riminii konferencián. Az itt közzétett dokumentumok is elsősorban erre a periódusra vonatkoznak. — ALFONSO PREZIOSI: A polgár i paternalizmus az Elbaszigeti első munkás szervezetekben (77—86. 1.) elsősorban a Portoferraioban 1864 novemberében megalakított Kölcsönös Segítség Társasága működését taglalja, valamint azokat az okokat, melyek a munkásságot már a következő évben a szervezet szinte teljes elhanyagolására indították. A szervezet nem a munkásság érdekeit szolgálta elsősorban, hanem a városi polgárság vezetőinek eszköze volt antiklerikális propagandájuk terjesztésében, választási küzdelmeik előmozdításában. — T. MARXISM TODAY 1968. júl. szám. — JOE SLOVO: A fegyveres harc távlatai Dél-Afrikában (199—204. 1.) képet nyújt az 1960-as évek angolai és dél-rhodesiai, s délnyugat-afrikai és mozambique-i guerilla harcairól. Aug. szám. — JOHN MAHON: A munkáspárti kormány mérlege 1964 októberétől 1968 márciusáig (231—243. 1.) megállapítja, hogy 13 évi konzervatív kormányzás után került a Labour Party ismét hatalomra. H. Wilson kezdetben kis többséggel rendelkezett, de szociálpolitikai és gazdasági programja népszerű volt 1964—1966 között. Utána bérbefagyasztási politikájával széles munkásrétegeket fordított maga ellen, s ez már az 1967-es választásokon is megmutatkozott. A szakszervezetek és a Labour Party közötti ellentét így kiéleződött. Mahon részletesen elemzi a kormány bel-, gazdasági és külpolitikáját és a font válságokat, ezek politikai-gazdasági visszahatását. Kitér az ország szociális struktúrájának alakulására, s aláhúzza, hogy a Labour-kormány a monopoltőke pozícióit érintetlenül hagyta. Végül áttekintést nyújt a tömegerjedés jelenségeiről, a szakszervezeti ellenzék növekedéséről, a Labour Party belső helyzetéről és a kommunisták programjáról. Okt. szám.—EDMUND ós RÜTH FBOW: A marxista oktatás. A Plebs League története E szak-Ny ugat on a kezdetektől napjainkig (304—310. 1.) a Plebs League szövetséget 1908-ban az oxfordi egyetem Ruskin College-e alapította, hogy Ruskin tanításait terjessze a munkások között. Később a szövetség és a munkásmozgalom között szorosabb szálak szövődtek, Owen, majd Marx írásait is rendszeresen ismertették. A szerzők ismertetik a Liga 1910— 1914 közti oktatási terveit, hangsúlyozzák, hogy a „Nagy Nyugtalanság" éveiben 1910—1914 között miként terjedt a szindikalista irányzat. Az I. világháború éveiben a Plebs League oktatói közül sokan lettek antimilitaristák, s a hivatalos felmérések megállapították, hogy a Plebs erjesztő „partizán" felnőttoktatásával szemben állami intézmények megteremtésére van szükség. A két szerző vógiil rámutat, miként szélesedett a liga tanterve a két világháború között új „tantárgyakkal", egyfelől olyanokkal, amelyek a gazdaság, a termelés alakulását elemezték, másfelől a pszichológia témakörével. Nov. szám. — JOHN FOSTER: Forradalmárok Oldhamben (335—343. 1.) a glasgowi egyetem előadója Lancashire egyik legrégibb ipari városának szociális helyzetéről, munkásmozgalmáról ad képet a XIX. sz. folyamán. Eles fénnyel világítja meg azt a különbséget, amely az 1830-as évek helyzetét ós mozgalmát megkülönbözteti az 1860-as évektől. A 30-as években a 60 000-es ipari városban a kultúrálatlanság és a borzalmas szociális viszonyok voltak jellemzők (alig volt iskola, kórház, csatornázás — az 1000 főre számított gyermekhalandóság elérte a 200-at) —, a munkásmozgalom egyes résztvevőit felakasztották. A 60-as években az ipari fellendülés nyomán a munkások helyzete megváltozott, a jobban kereső munkások többnyire már választójoggal rendelkeztek, s a tőkések magatartása is módosult, míg régebben az éhbéreket elkerülhetetlenül szükségesnek tartották, az új korszakban hajlandóak voltak korlátolt reformokat hozni. Egyidejűleg azonban a munkás-