Századok – 1970
LENIN ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Pintér István: A magyar ellenállás és 1944. október 15-e 35/I
42 PINTÉR ISTVÁN demokratikus erőit". Mivel a Magyar Front ma még nem egyesíti az összes antifasiszta erőket, kezét kell nyújtania mindenkinek, hogy felsorakoztathassa maga mögé mindazokat, akik „becsületesen magyarok, őszintén szeretik népünket", akik harcolni is akarnak a „szegedi nemzetgyilkos bűnszövetkezet" ellen. Követeli a kormány lemondását és a Magyar Front kormányának megalakítását. Követeli, hogy a honvédség nyújtson segítséget a munkásság és parasztság felfegyverzéséhez, hogy a „felszabadító szovjet csapatokkal együttműködve, kisöpörjük az idegen, rabló, megszálló csapatokat".1 3 A Kommunista Párt erősödése, világos és határozott programja kedvezően befolyásolta a Magyar Front tevékenységét is, amelyben augusztus végén, szeptember elején — mint már említettük — ismét erősödtek a horthysta illúziók és kiéleződőben voltak az eddig háttérbe szorult belső ellentétek. A kisgazdapárt képviselői, s részben a szociáldemokraták is előnyben részesítették a különböző horthysta személyekkel való tárgyalásokat, és túlzott bizakodással figyelték a „kiugrási kísérleteket". Kétségtelen: ez átmenetileg növelte a Magyar Fronton belüli pozícióikat is. Ezért befolyásuk gyengítésére irányuló kísérletet láttak a KP azon javaslatában, hogy a Nemzeti Parasztpártot, amelynek vezetőivel időközben sikerült kapcsolatot teremteni, vonják be a Magyar Frontba és hevesen tiltakoztak is ellene. A tiltakozás még fokozódott is, amikor ismételt tárgyalások után sem tudták Dessewffyék Kovács Bélát, a Parasztszövetség főtitkárát és rajta keresztül e fontos szervezetet csatlakozásra bírni.14 A belső viták ellenére jelentős előrelépés is történt. Szeptember elején a három párt képviselőiből megalakult a Magyar Front Intéző Bizottsága. Elnöke Szakasits Árpád lett, a kommunistákat Kállai Gyula, a kisgazdákat, legitimistákat és egyházi csoportokat kezdetben Dessewffy Gyula, Pfeiffer Zoltán, Kenessey Pongrác, illetve Pálfy József képviselte. A bizottság megalakulásáról és fő követeléseiről szeptember elején röpiratot adtak ki. A röpiratból — ha homályosan is — kiderül, hogy az Intéző Bizottságot a nyilvánosság előtt „Magyar Nemzeti Felszabadító Bizottságnak"15 kívánták nevezni, már felhívásukat is e név alatt adták ki. A felhívásban részben tükröződnek a partnerek nézetkülönbségei, részben pedig a polgári erők pozícióinak erősödése. Nem tekinthetjük véletlennek, hogy a röpiratban a Magyar Frontot — szemben a júniusi, a szervezet megalakulását bejelentő nyilatkozattal — a szociáldemokrata párt és a kisgazdapárt 1943-as augusztusi szövetségéből származtatják, és szó sincs ebben a felhívásban a Szovjetunió szerepéről, jelentőségéről, pedig az események ezt most sokkal jobban indokolták volna, mint 1944 júniusában. Ugyancsak hiányzik a röpiratból a konkrét harcra mozgósítás. Csak általánosságokban beszél a németellenes küzdelemről. Követelései között ugyan elsőként szerepel az „azonnali fegyverszünet és a Magyarországon tartózkodó németek lefegyverzése és kiűzése", de a hogyanra, a teendőkre még csak utalás sem 13 Dokumentumok . . . 537-547. 1. 14 Pl Archívum. BM VII. res. 1944. sz. n. 15 Eddigi kutatásaink során a fenti elnevezéssel csak 1944 novemberében Bajcsy-Zsilinszky Endre vezetésével létrejött bizottság nevében találkoztunk, a most előkerült röpirat határozottan utal a két bizottság kontinuitására, bár a két, majdnem hasonló nevű bizottság között — tevékenységük tartalmát tekintve — lényeges különbség van. (A Magyar Nemzeti Felkelés Felszabadító Bizottság történetére vonatkozóan részletesebben lásd: Pintér István: A szlovák nemzeti felkelés és a magyar ellenállási mozgalom. Hadtörténelmi Közlemények, 1962, 1. sz.)
