Századok – 1970

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 466/II

folyóiratszemle 479 nyilvánvaló munkamegosztás van a kor' mány ós a szudótanómet szervezetek között olyan irányban, bogy a kormányzat diplomatikusabb, a „Kelet felé való hídverés" politikáját nem akadályozó hangnemet használ, míg a durván revansiszta megnyilatkozásokat átengedi a szudétanémet szervezeteknek. A taktika különbsége és változása azonban semmit sem változtat a stratégiai cél azonosságán és állandóságán. — JOACHIM STREY, GERHARD WINKLER: A Neue Rheinische Zeitung politikája és taktikája az 1848 szeptemberi válságban (999—1022. 1.) az 1848 októberinovemberi nagy osztály csatákhoz képest alárendelt jelentőségű, azok előcsatározásának számító szeptemberi válságot ismerteti a kommunista stratégia és taktika szempontjából. A válságot a porosz nemzetgyűlésnek és a frankfurti alkotmányozó nemzetgyűlésnek a reakciós kormánypolitikával való átmeneti szembeszállása indította el. A kirobbant válságot Marx és Engels arra akarták felhasználni, hogy az ellenforradalmi erők várható támadásának elhárítására a polgári mozgalom különböző rétegei között szoros szövetséget hozzanak létre, és megteremtsék a demokratikus népmozgalom és a frankfurti, valamint berlini parlamenti többség akcióegységét. E cél érdekében alakították meg helyi szinten a francia forradalom példájára (Közjóléti Bizottság) a biztonsági bizottságot, és adták ki a „vörös köztársaság" kispolgári demokrata jelszavát. Ez a szervezkedés egyelőre lehetetlenné tette a márciusi vívmányok megsemmisítését, de közvetlen célját nem érte el. A frankfurti nemzetgyűlés kompromittálódása a nép előtt és a parlament által létrehívott polgári kormány menesztése Poroszországban a forradalmi erők szempontjából kedvezőtlen kiindulópontjává vált a hatalmi viszonyok megváltoztatásáért kirobbant októberi—novemberi harcoknak. — A Közlemények rovatban KARL OBERMANN: A német proletariátus és a Kommunisták Szövetsége részvétele az 1848-i forradalom előkészítésében (1023— 1033. 1.) Marx, Engels és munkatársai, Weydemeyer, Herwegh stb. a munkások és a demokraták forradalmi szövetségét megteremteni hivatott tevékenységét ismerteti nem utolsósorban a Metternichféle mainzi rendőrkémközpont és a párizsi diplomáciai képviseletek, köztük Apponyi gróf osztrák-magyar követ jelentései alapján. A Kommunisták Szövetsége forradalmi tevékenysége elsősorban Dél-Németországban és a Rajna-vidéken éreztette hatását. Fontos eszközei a Németország szomszédságából a forradalom hírére haza igyekvő munkások által hazavitt és széles körben terjesztett röpiratok, főként a Németországi Kommunista Párt követelései voltak. Utóbbi a szerző szerint az eddigi feltételezéseknél korábban, legkésőbb március 24-én már készen volt. A március végén, április elején szabadcsapatokban hazaszállingózó munkások a követeléseknek Párizsban kiadott nyomtatott példányait vitték magukkal hazájukba. — A Dokumentumok rovatban KLAUS MAMMACH: A Német Kommunista Párt és az 1938-as müncheni egyezmény (1034—1048. 1.) 1938 szeptemberéből ós októberéből 6 dokumentumot közöl. Ezekből kiviláglik, hogy az NKP a nemzeti és nemzetközi feladatok egységéből kiindulva, kezdettől fogva támogatta Csehszlovákia munkásságának és népeinek a hitlerista agresszió ellen a nemzeti függetlenségért, szuverenitásért és önrendelkezési jogáért vívott harcát. — A Vita rovatban Történettudomány és történeti tudat (1049—1059. 1.) címmel ROLF DÖHRING, HANS-JOACHIM KUNZE és JOACHIM SIEBELT azt bizonyítják, hogy a történeti tudat fejlődés- ós hatásösszefüggéseit a szocialista társadalmi tudat determinálja. GERHARD FUHRMANN a történelemtanári képzés oldaláról világítja meg a problémát. 9. szám. — ERNST ENGELBERG: A marxista—leninista történettudomány tárgyáról és céljáról (1117—1145. 1.) a kapitalizmus általános válsága harmadik szakaszának speciális körülményeiből kiindulva, differenciált programot dolgoz ki a történettudomány számára, és rámutat a marxista történetfelfogás alapkategóriái továbbfejlesztésének szükségességére minden irányban, az újonnan felhalmozódott nagymennyiségű tényanyag elemzése, általánosítása útján. A történettudomány tárgyának meghatározására vonatkozólag is új definíciót terjeszt elő, amely a következőképpen hangzik: „Feladata a munkásosztály forradalmi osztályharca és a kommunizmus kialakítása érdekében a források sokaságából módszeresen kikutatni, elméletileg törvényekbe és fogalmakba foglalni ós megjelenési formáinak gazdagságában elénk állítani azt, hogyan érvényesítették az emberek életük anyagi termelésében a társadalom általuk megteremtett mozgástörvényét, nevezetesen a termelőerők és a termelési viszonyok dialektikáját a gazdaság, a társadalom és (amenynyiben már kifejlődött) a politika társadalmi totalitásának struktúra- és fejlődésösszefüggésében az osztálynélküli ősközösségben, az antagonisztikus és a kizsákmányolásmentes osztálytársadalomban ; egyben világot vet arra, hogyan szerzik meg az emberek az uralmat ellentmondásos előrehaladás során önmaguk, viszo-