Századok – 1970
FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi folyóiratok - 466/II
folyőiratszemle 467 világháború óta nyugaton erősödő Proud hon-kultuszt mutatja be. A marxizmus előretörésének megakadályozása érdekében még a reakció is Proudhonhoz próbál nyúlni. Persze kispolgári gazdasági elmélete a mai tőkés viszonyok közt tarthatatlan, ezért újonnan interpretálják, vagy morális-filozófiai nézeteit emelik ki, esetleg arra utalva, hogy csak az „autoritativ" kommunizmussal állítják szembe. A nyugati integráció hívei föderalista nézeteit hangsúlyozzák. Mások egyeztetni próbálják elképzeléseit a marxizmussal. A kísérletek azonban sorra csődöt mondanak. — A vita-rovatban V. I. KOZLOV: Az etnikai folyamatok típusai és történelmi fejlődésük sajátosságai (95—109. 1.) az etnikai hovatartozás megváltozásának formáit vázolja fel. Két alapvető típust különböztet meg, az etnikai elkülönülést és az egyesülést. Az előbbi elsősorban az ősközösségben jelentkezik, de még a korai osztálytársadalmakban is játszik szerepet, oka lehet a migráció, vagy az államalakulás, vagy pl. az európaiak széttelepülése a gyarmati korszakban. A második típus már korán jelentkezik, s az osztálytársad almakban alapvetővé válik. Két fajtáját különbözteti meg, a konszolidációt (a népek közti közvetlen érintkezés esetén) és az asszimilációt (amelyben a felülről jövő irányításnak is van szerepe). A konszolidáció ma főképp az ázsiai—afrikai országokban végbemenő jelenség. Az etnikai hovatartozás tudata más okokból is változhat, nem az emberrel veleszületett tényező. — Új rovatot nyit a folyóirat „tudományos publicisztika" címen. Ebben a számban B. A. RIBAKOV akadémikussal közöl interjút (110—119. 1.) 60. születésnapja és tudományos munkásságának 40. évfordulója alkalmából, Ribakov a kérdésekre adott válaszaiban beszámol jelenlegi kutatásairól, régebbi munkáiról, oktatási tapasztalatairól, s véleményt mond a történeti regény műfajáról is, azt tartja hasznosnak, amely egyéni sorsokat elevenít meg. — K. A. MEREOKOV: A Szovjetunió észak-nyugati határainak megerősítése (120—129. 1.) a szovjet—finn háborúra vonatkozó visszaemlékezéseit közli. — A. I. GUKOVSZKIJ befejezi eseménytörténeti fejtegetését Pokrovszkij orosz történetének létrejöttéről, itt a kiadással kapcsolatos nehézségeket mutatja be (130—142. 1.). —N. I. LEBESYEV: A „vasgárda", II. Károly és Hitler. A román fasizmus, a monarchia és két vasat a tűzben tartó politikájának történetéből (143—160. 1.) befejezi eseménytörténeti áttekintését, 1939 őszétől; a bécsi döntéssel kapcsolatban utal arra, hogy felerészben román lakosságú területet csatoltak Magyarországhoz, a magyar politika mégis elégedetlen volt. 1941 tavaszáig kíséri figyelemmel az eseményeket, utal arra, hogy a vasgárda lázadásának a leverése után a Németországba emigrált gárdistákat a német kormány megvédte ós készenlétben tartotta. — N. Sz. KINYAPINA áttekintést ad az orosz cárizmusnak a XIX. század első felében folytatott belpolitikájára vonatkozólag az utóbbi tíz évben megjelent munkákról (161—169.1.). — M. N. POGREBOVA az India i. e. II—I. évezredbeli történetére vonatkozó újabb régészeti kutatások eredményeit ismerteti (185—192. 1.). — I. M. TAB AQU A: A francia—orosz szövetségről a XX. sz. elején (197—203. 1.) francia levéltári és nyomtatott források alapján mutatja be a kapcsolat néhány részletkérdését. — V. A. ALFEJEVA: A legkülönösebb fáraó (204— 208. 1.) Echnaton tevékenységét foglalja össze. — B. JE. ZSURAVLJOV: Ki irányította Ravaillac tőrét (209—215. 1.) a ÏV. Henrik meggyilkolásával kapcsolatos eseményeket, udvari és szerelmi intrikákat áttekintve úgy látja, hogy valószínűleg a spanyol udvar irányította a merényletet, de ezzel csak rövid időre sikerült elodáznia Franciaország katonai fellépését a Habsburgok ellen. 10. szám. — V. N. VINOGRADOV: Románia a nemzetközi kapcsolatokban, 1917 november — 1918 november (3—21. 1.) Besszarábia román megszállásának történetével kezdi tanulmányát, utal az 1918 márciusi egyezményre, amely szerint Románia kötelezte magát csapatai kivonására. A Németországgal kötött bukaresti békét a román kormány nem tekintette véglegesnek, 1918 októberében már készülődött a háborúba való újabb belépésre, nehogy kimaradjon a háború utáni rendezésből. 1919 elején Brátianu nem azért ment Párizsba, hogy Románia egyéb területi szerzeményeinek szentesítését elérje, hanem éppen Besszarábia miatt, amelynek megszállását a kommunizmus elleni harccal indokolta. Az Antant ezt épp oly szívesen látta, mint a Magyar Tanácsköztársaság elleni fellépést. Ezért ismerték el Párizsban nemcsak a nagyrészt románlakta területek csatlakozását Romániához, hanem Besszarábia és Dobrudzsa megszállását is. — I. M. KRASZNOV: Az amerikai burzsoá történetírás az 1917—1933 közti szovjet—amerikai kapcsolatokról (22—40. 1.) az események időrendjében haladva, különösen az 1921-ig terjedő korszakot vizsgálva mutatja be a különböző amerikai szerzők állásfoglalását, s azt bizonyítja, hogy az Egyesült Államok magatartását imperialista jellege szabta meg, de ezt igen kevés amerikai történész ismeri el. — A. P. KORELIN: AZ orosz ,,rendőri szocia-15*
