Századok – 1970

FOLYÓIRATSZEMLE - Magyar folyóiratok - 450/II

folyóiratszemle 457 egyre kevésbé voltak hívei a magyar kormánynak, túlzott követeléseket állítottak fel, sőt feladva a magyar állampolgárságot önként jelentkeztek az SS-be. Hajlandók voltak kitelepülni, de legszívesebben a németektől sűrűn lakott Dunántúl Németországhoz csatolását szerették volna. — A Vita rovatban AUSCH SÁNDOR: ,,Önálló gazdasági fejlődés vagy tőkés függés" címmel reflektál azokra a cikkekre, amelyek a Monarchia gazdasági fejlődéséről íródtak az elmúlt években. Tolnai György ismert álláspontjával szemben megállapítja, hogy nem szabad kiragadni Leninnek az egyenlőtlen fejlődésről szóló elmélete egyik esetét, mert igen nagy számban vannak ezektől eltérőek is, mint pl. a monarchiabeli Magyarország is. 4. sz. — KOVÁCS ENDRE: Ismeretelméleti problémák a mai polgári történetírásban. A tanulmány először azokat az állásfoglalásokat veszi szemügyre, melyeket a nyugati történészek a történelem „értelmére" vonatkozóan dolgoztak ki. Megállapítja, hogy szinte kivétel nélkül transzcendens céloknál kötnek ki ez „okoskodások". Az értékelésben megmutatkozó válságról beszél, illetve ezt „értékelésbeli relativizmus"-nak nevezi. Vizsgálja a nyugati történetírásban az objektivitásra való törekvés és e relativizmus egymásmellettiségét, az egzakt és történettudományi vizsgálatok szétválasztásának elméletét. Noha a tények válogatásában megmutatkozó önkényesség szintén válságjelenségekről tanúskodik, pozitívan értékelendő, hogy teret nyernek az általánosításokra való törekvések is. A legpozitívabb képet a francia Annales kör nyújtja. Végül a szerző a determinizmus kérdésében mutatja meg a marxista és polgári felfogások különbözőségét. — JEMNITZ JÁNOS: Háboriíellenes erőfeszítések a nemzetközi munkásmozgalomban Zimmerwald után ( 1915— 1916) azt a folyamatot mutatja be, melynek nyomán nemcsak a harcos antimilitarista szárnyak különültek el az egyes szocialista pártokon belül, hanem a „békepárti" csoportosulások is. Sorraveszi Németország, Ausztria, Franciaország és Oroszország szocialista mozgalmában a különböző irányzatokat, s megállapítja, hogy a Zimmerwaldi konferencia után megérősödött a „Zimmerwaldi Baloldal" s ez kiadványokban is megmutatkozott, mind a hadviselő, mind a semleges országok pártjaiban. Néhol a kezdeményezést is magukhoz tudták ragadni, néhol erős ellenzékké nőtték ki magukat. — LITVÁN GYÖRGY: A forradalmi kormány és a budapesti tudományegyetem erőpróbája 1918—1919 fordulóján. A tanulmány rámutat arra az ellentétre, mely a forradalmi kultúrpolitika ós a konzervatív egyetemi vezetés között jött létre a tárgyalt időpontban. A kormány, s elsősorban Kunfi Zsigmond kultuszminiszter igyekezett baloldali, forradalmi szemléletű oktatókat kinevezni a budapesti tudományegyetem állam- és jogtudományi karára (Ágoston Péter, Farkas Geyza, Jászi Oszkár, Varga Jenő, Vámbéry Rusztem). A kar felháborodott ezen, s az egyetemi autonómia megsértésével vádolta Kunfit. Ez a magatartás egybeesett az ellenforradalom országos szinten megindított támadásával, s az ügy elmérgesedett. Végül a kormány felfüggesztette az egyetem autonómiáját, s Jászi személyében kormánybiztost küldött az egyetem élére. A szerző néhány dokumentumot is közöl. — G. — K. VILÁGTÖRTÉNET 1969. 16. sz. Az MTA Történettudományi Intézet és a párizsi Ecole Pratique des Hautes Etudes rendezte gazdaság- és társadalomtörténeti konferenciája — Budapest, 1969. április 23—27. — francia főreferátumai. GEORGES DUBY és JACQUES LE GOFF : A középkori Franciaország gazdasági növekedése. A XI. század végén gazdasági fellendülés, a XIV. század első harmadában visszaesés következik be. A fellendülés jelei a mocsáílecsapolások és irtások, a malmok elterjedése, az áru- és pénzforgalom növekedése stb. Az új szerzetesrendek keletkezése, a városiasodás lendülete, a keresztesháborúban való részvétel stb. közvetve szintén a fellendülést jelzi. A XIV. század elején a pénzromlás, az irtások megszűnése, a demográfiai hanyatlás a gazdasági visszaeséssel magyarázható. A megadott perióduson belül, függően a helyi viszonyoktól, bizonyos eltérések mutatkoznak. A középkori Franciaország gazdasági modelljének jellemzői: a létfenntartó gazdálkodás, melynek egyetlen ösztönző tényezője a demográfiai növekedés; a falusi gazdálkodás, melynek célja az emberek táplálása gabonával a szántóföldről; és végül a földesúri társadalom, melyben a dolgozókat a kiváltságosok kizsákmányolják. A gazdasági növekedést elősegíti Franciaország kedvező földrajzi adottsága, a művelt terület kiterjesztése, a munkaerő növekedése ós az agrártechnikai haladás. Gátlólag hat a kisajátítás formája, a mezőgazdasági szektor óriási túlsúlya és a demográfiai növekedés nagy mértéke, a túlnépesedés, mely a XIV. század elején már éhínségekben jelentkezik. — DENIS RICHET: Növekedés és megtorpanások Franciaországban a X VIII. században. A címben említett perióduson belül, az évszázados fázisokat, ós azon belül a rövidebb, harmincéves ciklusokat