Századok – 1970
FOLYÓIRATSZEMLE - Magyar folyóiratok - 450/II
folyőiratszemle 451 tok, zambok és szabad négerek életéről szól.) Végül a fehér lakosság státusa ós a gazdaságilag-társadalmilag privilegizált kategóriák elemzésére kerít sort. —• ORBÁN SÁNDOR: A gazdag parasztság helyzete és fölszámolásának kezdetei a felszabadulás után c. tanulmánya a kérdés jelentőségét vázolja az ország politikai életében. A gazdagparasztsággal szemben folytatott politika fontos része volt a falusi szövetségi politikának, s az itt jelentkező torzulások kihatottak a mezőgazdasági termelésre és a szövetségi politika egészére. Gazdagparasztságon hazai viszonylatban az 50 kh körüli birtokkal rendelkezőket, ill. az annál többel bírókat tartja. Leírja, hogy a földreform ós a különböző direkt, indirekt módszerek hatására mint csökken a felszabadulás után fokozatosan a gazdagparasztok száma, s mint áll a KMP is a „túlhajtó földosztók" mellé. Bemutatja a gazdagparasztság gazdasági helyzetét: terheit, jövedelmi mérlegét, állatállományának, gépparkjának, munkaerőellátottságának alakulását. Az M DP egyesülési kongresszusának értékelése a falusi burzsoázia részéről várható veszély kérdésében erősen túlzó volt: abszolutizálták a problémát, túlozták jelentőségét, s ez a következő években még fokozódott. Ennek egyik része volt a „kulákság" felszínes értelmezése. A növekvő terhek mellett a gazdagparasztság gazdasági ereje rohamosan csökkent: romlott a munkaerőellátottság (a cselédség szinte teljesen felszámolódott), a beszolgáltatások szinte minden^ terményt elvontak. — ZOLYÓMI JÓZSEF Észak-Cserhát állattartásának másfél százada c. nagy statisztikai anyagra épülő tanulmánya négy falu példáján mutatja be az állatállomány alakulását. Először a lakosság számának növekedési ütemét írja le, majd a XVIII. századtól napjainkig közli a ló-, a marha(külön tehén ós ökör), a sertés-, a juh-állomány alakulását mutató számadatokat. Kitér a növekedés vagy csökkenés okainak körvonalazására is, s minden esetben állatfaj szerinti megoszlást is ad. — MÉSZÁROS GÉZA—SIMONFFY EMIL: Százéves kukoricaszem-lelet a Zalaegerszegi Állami Levéltárban. A polgári kori szolgabírói iratok rendezése során öt — 1870-ben termett — kukoricaszem került elő az egyik büntetőper mellékleteként. Erről a kukoricaleletről számolnak be a szerzők, melynek során nemcsak a kukoricatermesztés helyzetéről, felhasználásáról, hanem a társadalmigazdasági környezetről is kópét rajzolnak gazdag, elsősorban helyi forrásanyag felhasználásával. — KIRÁLY ISTVÁN: A szarvasmarha-tenyésztés fejlődése Tolna megyében (1848—1944). Ismerteti azt a folyamatot, amelynek eredményeként a Tolna megyei szarvasmarha, különösen a híressé vált bonyhádi fajta nagyméretű tenyésztése óta, az ország egyik elsőszámú állatexportcikkévé vált. A jól tejelő bonyhádi marha lett az alapja annak a tejgazdaságnak, mely a megyében kialakult, s mely a főváros tej-, majd húseállátásában is jelentős szerepet játszott. Ismerteti a megye marhaállományának alakulását 1850-től 1945-ig, röviden magyarázatot is ad az időleges visszaesésekre. Külön fejezetben tárgyalja a rideg tartási mód megváltozását, annak okait, majd a tejszövetkezetek létrejöttét, tevékenységét s a tej kereskedelmének alakulását. Végül bemutatja a múlt század' 70—80-as éveitől kezdődő tenyésztést majd törzskönyvezést, ismerteti a Gazdasági Egyesület tevékenységét ennek érdekében. — MOLNÁRAMBRUS: Határhasználat a Bihar megyei Sápon a XIX. században című tanulmányában egy tiszántúli, századunk elejéig tagositatlan állapotban élő, nyomásos gazdálkodást folytató község határhasználatát ábrázolja. Rövid történeti visszapillantás után ismerteti a község vezetését, lakosságának összetételét, gazdasági helyzetük és jogállásuk különbözőségét. Részletezi a föld- és telekosztást, népesség- és határbeosztást, a szántóföldi határhasználatot, a legelők használatát, a kaszálók, kenderföldek és a szőlők használatát. Végül beszél a tagosításról, a szabad gazdálkodásra való áttérésről (ami megszüntette az a idi i négy forduló szerinti nyomásos gazdálkodást); megállapítja, hogy ez nagy előrelépést jelentett mind a mezőgazdaság, mind az állattenyésztés belterjesebbé tétele felé. — WALLES HAUSEN GYULA: Haladó hagyományaink: mezőgazdasági biográfiai irodalmunk helyzete c. tanulmányában végigkíséri a mezőgazdasági biográfiai irodalom fejlődésének főbb szakaszait. Az OMGE 1843-as alakuló közgyűlésén elfogadott alapszabály célul tűzte ki az ország mezőgazdaságának életében jelentősebb szerepet játszó egyéniségek életrajzának emlékbeszédek formájában való kidolgozását. Ezt az 1850-es évektől részben meg is valósították a világháborúig. 1919 után a Természettudományi Társulat lesz e műfaj gazdája. A szerző elemzi azokat az okokat, melyek hozzájárultak e lényegében tudománytörténeti irodalom hol intenzívebb műveléséhez, hol visszaeséséhez. Végül a biográfia-írás aktuális feladataival foglalkozik. — WITTMAN TIBOR: A bolíviai agrárszerkezet és az 1953-as földreform. A kérdés bolíviai irodalma alapján ismerteti a kis dél-amerikai állam gazdasági szerkezetének alakulását, s bizonyítja, hogy a nagy ezüstbányák hazájában is a mezőgazdaságban foglalkoztatták a lakosság 15*