Századok – 1970
TÖRTÉNETI IRODALOM - Ady Endre összes prózai művei. VIII. köt. (Ism. Pritz Pál) 430/II
420 TÖRTÉNETI IRODALOM 430 évek francia terveit is kritikailag utasította vissza, s végül is a konkrét Csehszlovák-köztársasági viszonyok között kereste a magyar, szlovák és cseh népi megegyezés útját, s amely elvezette őket a szlovák Dav körével és Julius Fuöikék Tvorbájával való együttműködéshez. Az itt érlelődő nemzetköziség jellegzetesen hatott a magyarországi diákságra, akikkel állandó kapcsolatban álltak, azonban konkrét vonatkozásokban nem tudták levetni e népekkel szembeni előítéletüket. Ami itt később teret nyer, annak hibáira már 1930-ban figyelmezteti őket a Sarló: „Ha már felszámolják a magyar glóbusz babonáját, ne ültessenek helyébe egy ugyanolyan elvont, nem a valóságból indukált Kelet-Európa-ideált ..." A csehszlovákiai magyar kisebbség tudatosan vállalta a közvetítő szerepet a velük együtt élő nemzetekkel, míg később ez magyarországi formájában az apostoli szent Korona ideológiájával párosult magyar kelet-európai vezető és államszervezői szerep torz tudatával együtt jelentkezett, úgy, hogy ebben ez a kisebbség már ennek megfelelő szerepet kapott volna. (1940-es Magyar Nemzet vita.) A Sarló elsősorban a magyar kisebbség s az értelmiség haladó elemei közt töltött be funkciót, s felszámolása, noha ezt a szerző szükségszerűnek, a fejlődés következményének tekinti, az érintett két területen, s a már említett közvetítés terén is űrt hagyott. Noha a jobbratolódás, a polgári demokrata formák leomlásának idején e csoport kevés volt a folyamat feltartóztatására, de éppen ott tölthetett volna be szerepet, ahonnan elindult: ,, . . . sajnos látnunk kellett, hogy a szociáldemokráciától is alátámasztott cseh gyarmatosítás hogyan löki a szlovák és magyar kispolgári és paraszttömegeket a I Hlinka-féle vagy a Jaross-fóle fasiszták karmaiba." Balogh Edgár „gondolkozástörténetével" egyik legtiszteletreméltóbb szocialista hagyományunkhoz fűz adalékokat. A kis példányszámban megjelent kötet talán felhívás is a szocialista kelet-európai orientációk szélesebbkörű tudományos vizsgálatára, s azoknak a szociológiai kutatásoknak a folytatására, amelyek az ő nemzedékük után teljesen megszakadtak. TÓTH ZOLTÁN ADY ENDRE ÖSSZES PRÓZAI MÜVEI VIII. KÖT. (Budapest, Akadémiai Kiadó. 1968. 627 1.) Még a felszabadulás után határozták el, hogy fel kell kutatni, kritikai kiadásban meg kell jelentetni Ady Endre összes műveit. A nagyszabású vállalkozás a prózai munkák kiadásával indult. Az első kötet 1955-ben látott napvilágot, ugyanez évben pedig már a második kötet is elhagyta a nyomdát. A lendületes indulás után a vállalkozás azonban elakadt, közel évtizedes késéssel következett a III. és IV. kötet. Kezdetben a sorozatot hat kötetre tervezték. Az anyaggyűjtés során világossá vált, hogy Ady hallatlan termékeny munkásságának eredménye nem szorítható a tervezett hat kötetbe. A nagyváradi korszak feltárása után a nyolc kötet látszott valószínűnek. De, hogy ez a számítás is korai volt, tanúskodik arról a legutóbb megjelent VIII. kötet, amely az 1906. június 26-tól 1907. szeptember 30-ig terjedő időszak újságcikkeit, tanulmányait ős feljegyzéseit foglalja magában. Az Ady-próza teljességre törekvő megjelentetése előtt is számos olyan kiadvány volt, amely a költő publicisztikai-gondolkodói terméséből egy-egy (tematikai vagy időrendi) szempontból közölt válogatást. (A nacionalizmus alkonya, Párizsban és Napfényországban, A tegnapi Párizs, Vallomás a patriotizmusról stb.) Már ezek a kötetek és az effajta kutatások is nyomatékkal hívták fel a figyelmet arra, hogy Ady költészetének értő elemzése, „minden titkának" feltárása elképzelhetetlen az egész Ady-oeuvre biztos ismerete nélkül. Az összes művek közrebocsátása ezt a célt hivatott szolgálni. A szóbanforgó kötet időszaka a koalíció „győzelme" utáni periódus, a magyar progresszió számára a nagyranőtt remények meghiúsulásának, a kiábrándultság, borúlátás, elkeseredés ideje. A költő, a darabont-kormány sajtóirodájának alkalmazottja, aki a Fejérváry-kormánytól a demokratikus jogok kiterjesztését, a polgári Magyarország megteremtését remélte, azt is tervezgette, hogy a választásokon fellép képviselőjelöltként. Most, a koalíció győzelme után, annyira kibírhatatlanná vált számára a „tulipán-ország" légköre, hogy Párizsba, imádott városába menekül. Majd egy esztendeig tartózkodik Franciaországban. A külföldi tartózkodás idején a Budapesti Napló párizsi levelezője, majd hazatérése után a lap belső munkatársaként dolgozott újra. A Budapesti Naplón kívül csupán a
