Századok – 1970
KÖZLEMÉNYEK - Szabolcsi József: Az 1539-41. évi rendi mozgalom oka és céljai 300/II
AZ 1539 - 41. ÉVI KENDI MOZGALOM 319 Erről győz meg bennünket azoknak a marosvásárhelyi követeknek Fráter György elleni filippikája is, akiket az Erdélybe siető Szapolyai elébe küldtek annak kiengesztelésére. Szeréminek a mozgalomról alkotott véleményével tehát nem a régi sommás előítéletek elfogadása miatt nem lehet egyetérteni, hanem azért, mert ő egy országos jellegű mozgalmat udvari pletykának és fondorlatnak tekint. Szerémit a Maylád iránti rokonszenv vezérli, sorai azonban azt sugallják, hogy ez a mozgalom nem is létezett, csupán Fráter György találta ki. Hasonlóképpen — de ellentétes indokok miatt — nem lehet egyetérteni Somogyi Ambrussal sem, akit a Maylád iránti ellenszenv vezérel eltúlzott véleménynyilvánításában. Szerinte ugyanis a mozgalom oka és célja kizárólag Maylád féktelen, önző hatalomvágya volt. Somogyi úgy adja elő az eseményt, hogy Maylád István „felfuvalkodva a vajdaság címétől, az állandó hatalom bizonyos befolyását és az új királyság díszét ahítozta. Ugyanis hasonló nagyravágyással és álnoksággal kérte Szolimántól, hogy az ő tekintélye alapján Erdély királyának nevezzék, a dákok régi királyának, Decebálnak példájára, aki Traianus császártól háborúban legyőzve, ugyanebben a tartományban uralkodott. (Maylád) megígérte, hogy ha ezt eléri, akkor felesküszik az ottomán szultánokra, és adó címén évente meghatározott mennyiségű aranyat fog fizetni, amelyből nem csekély mennyiség terem Erdély csodálatos és boldog talajában. Szolimán azonban a hűtlen • ember szemtelensége fölött megindulva, mert már előbb is gyűlölte Gritti és a törökök í meggyilkolása miatt, az egész levelezést Jánoshoz küldte, hogy így figyelmeztesse, milyen emberek hűségére bízta ezt a nagyon gazdag tartományt."10 5 Somogyi előadásából az tűnik ki, hogy az egész mozgalmat kizárólag Maylád felfuvalkodása, nagyravágyása, álnoksága és a korona utáni sóvárgása hozta létre. Szerinte ez nem országos jellegű mozgalom, nem a rendek, hanem Maylád (esetleg még Balassa) jellemproblémájából keletkezett egyéni összeesküvés. Ennek cáfolatául csak utalni szeretnénk arra, amit másutt bizonyítottunk: a mozgalom — első szakaszában — nem Maylád egyéni akciója, hanem az erdélyi rendek haladó jellegű szervezkedése volt, amely -1 ben a királytalan országgyűlések nyolc év előtti célkitűzései éledtek újjá.10 6 Arról azonban szólni szeretnénk, hogy az elfogultság nagyon rossz tanácsadó. Lett légyen annak oka akár a rokonszenv, akár az ellenszenv. Ugyanis mind Szerómi, mind Somogyi egy és ugyanazon levélhistóriából indult ki, mégis homlokegyenest ellen-I kező következtetésre jutottak. Érthetően, hiszen mindkettőjük véleménye csak szélső-I séges feltevés. Meg szeretnénk jegyezni, hogy kettőjük közül Somogyi ártott többet. Ugyanis az ő elfogult véleménye is hozzájárult ahhoz, hogy a polgári történetírás, éppen , egy évszázaddal ezelőtt a Maylád jellemében valóban meglevő visszariasztó vonásokat kezdte csak hangoztatni.10 7 Csak az egyik vagy csak a másik jellemvonás kiemelése igaz-1 ságtalan és hamis nézetekhez vezethet, különösen abban az ellentmondással teli korban. I Szerómi ós Somogyi hibájánál is többet árt, ha késői századok felfogását akarjuk visszavetíteni a múltba, miként azt az irredenta, soviniszta dákoromán elmélet tette, amely azt hirdette, hogy Maylád Erdélyből önálló román fejedelemséget akart teremteni. Érdekes, de érthető módon éppen 1860-ben, a Habsburg-önkényuralom idején, 1896-ban, a millenium évében, valamint 1943-ban, a második világháború idején kap ez az elmélet erőteljes hangot. Eszerint a két nagy „román" ember (Petru Rares ós Maylád István) viszálykodása miatt nem jöhetett létre Dako-Románia mindjárt Mohács után. „Ha ez a két nagy román ember jó egyetértésben lett volna, könnyen megváltoztathatta volna a dáciai provincia arculatát, mert rákényszerítették volna az ide, geneket (ti. a magyarokat) a román fejedelemségek tiszteletére."108 Erről az eltúlzott feltevésről szembetűnő, hogy ez egy későbbi kor felfogásának történelmietlen visszavetítése néhány századdal korábbra. Érdemes megfigyelni az időpontot is, amikor ilyen feltevés felmerülhetett. Mindhárom dátum (1850, 1896 és 1943) olyan kort jelez, amikor a nacionalista túlzás szélsőséges feltevéseket szülhetett. Ezt a szélsőséges feltevést már felmerülésekor is cáfolta ugyan a magyar történelemírás. Azzal az érvvel azonban, hogy „Maylád önálló román fejedelemséget akar", szembeállította: „ha Maylád tervei sikerültek volna, akkor is magyar marad, mint volt, s magyar fejedelemként uralkodott volna".109 Azzal azonban, hogy egy soviniszta román elmélettel egy soviniszta magyar elméletet helyeztek szembe, érvük aligha lett meggyőzőbb, sőt "s Somogyi: História, uo. 176. 1. "•Vegedy Imre tordai főespercs véleményét a mozgalomról lásd: Verancsics Antal Statileo Jánoshoz 1540. máre. 7-én Gyulafehérvárról írott levelében Verancsics Antal összes. VI. köt. 75 — 77. 1. 10 ' Szilágyi Sándor: Erdélyország, I. köt. 266. 1. '"Janesó Benedek: Komán nemzetiség I. köt. 355. és 368.1.; IonLupas: Ein Woiwode, 169. és 182.1.; Nikolaus Jorga: Geschichte der Rumänen und ihrer Kultur. Hermanstadt —Sibiu, 1929. 138. 1. lel Jancsö Benedek uo.
