Századok – 1970
KÖZLEMÉNYEK - Szabolcsi József: Az 1539-41. évi rendi mozgalom oka és céljai 300/II
316 SZABOLCSI JÓZSEF és félelmében alkotott egyedüli véleménye, mert sem az egykorúak, sem a későbbi történetírók megokolásai között nem található. Ennek a feltevésnek csak abban az esetben lenne létjogosultsága, ha a mozgalom Szapolyai ellen indult volna, akkor annak kimagasló képviselőjét, az általa kinevezett erdélyi püspököt valóban veszély fenyegetné. A mozgalom azonban nem Szapolyai ellen, nem is az ő életében, hanem csakis halála után és akkor is a közös királyválasztásért indult. Az, hogy a mozgalom Statileo ellen indult volna, azért sem fogadható el, mert a püspök, franciaországi követségéből hazatérve, Maylád oldalán tevékenykedett. Méghozzá nem is az események kezdeti szakaszában, amikor még a mozgalomnak progresszív tendenciája volt, hanem az események legvégső szakaszában, amikor a pártütés már egyértelműen értelmetlen ós céltalan volt. Statileo püspök akkor áll Maylád mellé, amikor az már egyértelműen Ferdinánd mellett működik a meghalt Szapolyai tanácsosai és a török porta ellen. Akkor is kitart mellette, amikor már mindenki cserbenhagyja. Nemcsak az 1541. május 25-i nagyselyki, hanem még az 1541. július 8-i küküllői gyűlésen is erőteljesen támogatja Mayládot, és elfogatásáig együtt működik vele. Mindez azt igazolja, hogy az a feltevés, mely szerint a mozgalom Statileo püspök ellen indult volna, erőteljesen vitatható. 3. A ,,Szapolyai halála esetén, a közös királyválasztásért" elv hipotézisének kritikai elemzése. Azt a nézetet, hogy a mozgalom a Szapolyai halála esetén napirendre kerülő királyválasztás miatt kezdődött, maga Verancsics is hangoztatta: ,,. . . Maylád István ós Balassa Imre erdélyi vajdák Kendy Ferenccel, ki Erdélyben fő nemes ember vala, titkon való conspirációt az erdélyiek között indítottak vala, hogyha az János királynak tertint volna a halála, senki az erdélyiek között feje vesztése alatt ne merjen királyságra senkit megnevezni, hanem azt, akit ők hárman megneveznének választanának. Erről levelek is nagy kötél alatt költ vala."9 1 Ezt igazolja az Almáson, Görgényben és Szentgálon létrehozott szervezkedés szövetséglevelének harminc aláírója, alájegyzője is, amikor is a szövetséglevél 2. pontjában lerögzítették, hogy, ha Szapolyainak szerencsétlenség vagy gonosz ármány következtében halála történnék, akkor azt fogják királynak megválasztani, akinek személyében a konföderáció együttesen és egyhangúan megállapodik. Már a polgári történetírók közül is hangoztatják néhányan, hogy a mozgalom, kezdetekor, 1540 elején még nem akart pártütés lenni, csak előkészület a jövő eshetőségére, mert János király már gyöngélkedett. A szervezkedés célja akkor megengedettnek látszott, tagjai is azért szaporodtak meg. Nem akartak ők Szapolyaitól elpártolni, hiszen a szövetségnek csak az ő halála után kellett a cselekvés terére lépnie.9 2 Mindezzel teljes mértékben egyet lehet és kell érteni, mert ez több oldalról bizonyított tény. Csakhogy — a véleménynyilvánítók szerint — a szövetséglevél 2. pontja csak a látszat cél volt, a valóságban Maylád István, Nádasdy Tamással egyetértésben, Szapolyai ellen szított felkelést; Ferdinándhoz, sőt a szultánhoz is fordult, s 1540 első hónapjaiban elérkezettnek látta az időt, hogy az egész országot Szapolyai ellen fordítsa: mert; Maylád, ez a „semmi sohuni oláh ember", aki emelkedését Szapolyainak, vagyonát pedig feleségének (Nádasdy húgának) köszönheti, csak saját nagyra törő terveit titkolta el a mozgalom látszólagos céljával.93 Ezzel nem lehet egyetérteni, mert — mint fentebb láttuk — több oldalról bizonyított tényekkel cáfolható. Való igaz, hogy Mayládék változást akartak, tény, hogy Ferdinándhoz ós a szultánhoz is fordultak. Mindez azonban nem 1540 első hónapjaiban, hanem Szapolyai tordai országgyűlése után — 1540 április végén, május elején — történt. Akkor, de csakis akkor váltak pártütőkké. A mozgalom valóban a szövetséglevél 2. pontja értelmében kezdődött, illetve folytatta azt, amit a királytalan országgyűlések 1532-ben abbahagytak. 4. A „János ellen, Ferdinánd érdekében" elv feltételezésének kritikai elemzése. Már az eddig elmondottak is kizárttá teszik azt a feltevést, hogy a mozgalom János ellen, Ferdinánd érdekében indult volna.9 4 Erre egyébként sem kellett volna szervezkedni, 81 Varancsics uo. " Így vélekedik Podhradszky 1834-ben Tudományos Gyűjtemény VIII. 4.1.; Szilágyi Sándor 1890-ban EOE I. köt. 3. 1.; Acsády Ignác 1897-ben a Szilágyi Sándor szerkesztette: A magyar nemzet történetében V. köt. 135. és 136. 1.; valamint Sebestyén Béla 1911-ben Török Bálint, 48. 1. 13 Szilágyi Sándor és Acsády Ignác uo. Lényegében hasonlót mond Podhradszky József és Sebestyén Béla uo. és Acsády Ignác: A magyar birodalom története II. köt. 182. 1. 14 Az egykorúak és a közel egykorúak közül így vélekedik: Mindszenthy Gábor Naplója 7. lap; Bethlen Farkas: História, I. kőt. 289 — 292. 1.; Somogyi: História. Tom. II. Lib. I. cap. XVI. pag. 176. etc. A XIX. századi polgári történetírók közül így vélekedik: Budai Ferenc lexikona uo.; J. Ch. Engel: Geschichte . . . uo.; Székely Sándor: Erdélyország története hiteles kútfőkből. Kolozsvár, 1845. 144. 1.; Szalay László: Magyarország története. IV. köt. 191., 201. és 219. 1.; Szilágyi Sándor: EOE, I. köt. 3. 1.; Horváth Mihály: Zsebkönyv, 87-104. 1.; Mailath Kálmán József: A Mailath-család tragédiája. 3. és 6.1.; Majláth Béla: Maylád István (1502-1550). 71-72.1.; Hunfalvy Pál: Az oláhok története. II. köt. 230-231. 1.; Jancsó Benedek: Román nemzetiség, 368. 1.
