Századok – 1970

KÖZLEMÉNYEK - Szabolcsi József: Az 1539-41. évi rendi mozgalom oka és céljai 300/II

AZ 1539 - 41. ÉVI KENDI MOZGALOM 303 folyó ostrom közben átpártolt az ostromlotthoz.1

3

így hát a vár ostroma csak vontatottan folyt. Török Bálint rövidesen el is távozott a vár alól, Gyulafehérvárra ment, hogy betegségét gyógyítsa. Lehetséges, hogy az ostromnál megsebesült, mindazonáltal azt rebesgették, hogy ez a betegség is csak ürügy, hogy így szabaduljon kellemetlen feladata teljesítésétől. Úgy látszik a brassóiak sem nagy buzgalommal segítették Fogaras ostromát,." Rövid idő múlva az ostromló sereg is szétszéledt. Közben Szapolyai János súlyosan megbetegedett. Fia születését még megünnepelte ugyan, de röviddel ezután, ott Erdélyben, meghalt. János Zsigmond születése és Szapolyai János halála fordulópontot jelentett az erdélyi események menetében. Ekkor már az 1539 — 40. év fordulóján létrejött konföderáció szövetséglevelónek 2. pontját nem érvényesíthették. Nemcsak azért, mert a szövetkezést Szapolyai felszámolta, nem is csak azért, mert maguk a szövetkezők is cserbenhagyták vezetőjüket, hanem elsősorban Fráter György ügyes diplomáciai sakkhúzása miatt sem. Az erdélyi ügyek összekuszálódtak. Küzdelem indul a hatalomért, mely azonban nem Fogarasban, nem Budán, még csak nem is Bécsben, hanem Konstantinápolyban fog eldőlni. János Zsigmond születése és Szapolyai János halála tehát fordulópontot jelentett az erdélyi események menetében. Ezzel lezárult az erdélyi rendek mozgalmának széleskörű és haladó jellegű szakasza és elkezdődött a vajdák szűkkörű pártütése, amelyben a mozgalom önző és egyéni érdekek szintjére süllyedt. II. Az ok és a cél meghatározásának problémáiról és módszeréről Az egykorú és a későbbi történetírók együttesen a mozgalom okának és céljának 30 olyan változatáról tesznek említést, amely a legkörültekintőbb csoportosítás mellett is 10—11 elütő típust alkot. A nézetek különbözőségének kialakulásában erőteljesen közrejátszott az a tény is, hogy a mozgalmat szervező Maylád István erdélyi vajda bonyolult, furfangos és veszélyes körülmények között működött. Az okok, a módok és az eszközök, amelyekkel célja felé törekedett, olyan rejtélyesek, sőt gyanúsak voltak, hogy a félreértésre a saját maga által eljátszott szerep is okot szolgáltatott. Ezért nem csupán az okról és célról alkotott véleményt kell felderíteni, hanem a véleménynyilvánítás körül* ményeit (személyét és időpontját) is tisztázni kell. Csakis a ,,Ki, mikor, mit mondott?" hármas kérdésfeltevés együttes válasza tisztázhatja megnyugtatóan a problémát. Ez a hármas kérdésfeltevés különös figyelmet érdemel a kortársak közül éppen Verancsics Antal esetében. Már a bevezetőben is említettem, hogy őt, a kortársat, az események aktív résztvevőjót, a történetírók annyira mórvadónak tartják, hogy úgy • vélik: ,,. . . amikről ír, azoknak szemmel látó tanúja volt, következőleg hiteléről sem I kételkedhetünk".1

5 Pedig Verancsics Antal véleménynyilvánításában van egy olyan időszak, amikor Maylád István erdélyi vajdát a legsúlyosabb vádakkal és rágalmakkal illeti. Ugyanakkor a mozgalom leleplezése előtt, majd annak bukása után, a még fel nem zaklatott ós a már megnyugodott Verancsics csak a szeretet, csak a tisztelet, csak a nagyrabecsülés hangján szól róla.1

6 Mi okozta ezt a pálfordulást ? Érzelme és megbecsülése miért változot t meg ? ! Elfogulatlan vagy elfogult, érdekelt vagy érdektelen-e Verancsics? Ezt a kérdést feltétlenül el kell dönteni, mert az ő érveire, nyilatkozatára, leveleire alapozzák véleményüket az egykorúak és a közel egykorúak közül számosan. Az egykorúak, az esemény cselekvő résztvevői által okozott problémák végiggyűrűznek napjainkig. Itt nemcsak a résztvevők elfogult véleményéből adódó problémákra gondolok. Azok megoldhatók, ha nem a sommás állásfoglalások oldaláról közelítünk hozzájuk. Nagyobb gondot jelent az, hogy a későbbi történetírók közül többen a saját koruk problémáit, törekvéseit magyarázták bele a korabeli erdélyi eseményekbe. ( így használhatta fel — például — az 1539 — 41. évi erdélyi mozgalmat az aulikus grófi " Tnannis Zermegh: Rerum gestarum inter Ferdinandum et Johannem Hungáriáé reges eommentarius (a továbbiakban: Rerum gestarum), (Kiadta: J. G. Schwandtner: Scriptores rerum Hungaricarum veteres ae genuini). Vindobona, MDCCXLVi. Tom. II, pag. 383 — 414.; J. G. BuehoUz: Geschichte der Regierung Ferdinand des Ersten. Aus gedruckten und ungedruckten Quellen (a továbbiakban: Geschichte). Wien. 1834. V. Band. 126 — 130. 1.; Szalay László: Magyarország története. Lipcse. 1854. IV. köt. 192 — 193. 1. 11

Verancsics Antal összes VI. köt, 108. 1.; Óváry Lipót: III. Pál pápa és Farnese Sándor bíbornok Magyarországra vonatkozó diplomáciai levelezése (1535 — 1549). Monumenta Hungáriáé Historica I. osztálv 16. köt. Bpest. 1879. 105. I. (a továbbiakban: Farnese); Quellen II. 666. és 683. 1. 15

Podhradszky: uo. " 1538. ápr. 13-án kelt, Mayládhoz írt levele. Verancsics összes VI. köt .9.1. (V. levél).