Századok – 1970
KÖZLEMÉNYEK - Szabolcsi József: Az 1539-41. évi rendi mozgalom oka és céljai 300/II
302 SZABOLCSI JÓZSEF Ilyen szövetséget kötött Maylád István és Balassa Imre erdélyi vajda valamint Kendy Ferenc főtárnokmester 21 főúrral 1639. december 21-e és 1540. január 2-a között Almáson, Görgényben és Szentgálon. Ez a konföderáció a szokásos gazdasági-katonai szövetségen túl, már megalakulása pillanatában politikai jelleggel is bírt. Szövetséglevelük 2. pontjában — ugyanis — kimondták: ,,ez ha az feyedelemnek serencetelensege, s wgh gonosa törtenyek kyt Isten el tawastasson, my egetembe vala kyt valastandonk az walastassegh"5. Vagyis: lia Szapolyai János királynak szerencsétlenség vagy gonosz ármány következtében halála történnék, akkor azt fogják királynak megválasztani, akinek személyében a konföderáció együttesen és egyhangúan megállapodik. A szövetséglevélnek ebből a 2. pontjából is arra lehet következtetni, hogy ez a szervezkedés ekkor még csak előkészület volt a jövő eshetőségre. A szövetkezők ekkor még nem akartak semmi konkrét lépést tenni, és ha hinni lehet a Ferdinándhoz érkező híradásoknak, akkor a rendek „Szent Iván-napig (június 24-ig) akartak várni".6 Szapolyai azonban az erdélyi ügyekről 1540 január második és február harmadik hete közötti időben értesült.7 Közben Maylád István erdélyi vajda 1540. március 9-óre az erdélyi három nemzetnek országgyűlést hirdetett Marosvásárhelyre. Az a tény, hogy a gyűlés összehívását csak a megtartása előtti napokban tették közzé, és az, hogy okát nem jelölték meg, gyanakvásra adott alkalmat. Kósza hírek, mendemondák, félelem, rettegés és bizonytalanság előzte meg a gyűlés megnyitását. Verancsics Antal sem tudta, hogy a mozgalom mellé álljon-e. Tanácstalan volt, mert úgy gondolta, hogy a mozgalom Szapolyai ellen, esetleg nagybátyja Statileo János erdélyi püspök ellen irányul.8 A marosvásárhelyi gyűlés azonban csendesebben és nyugodtabban zajlott, mint ahogyan a felfokozott közhangulat után várható volt. A gyűlés csak arra szorítkozott, hogy az erdélyi rendek sérelmeit összeírják, s azokat orvoslás végett egy küldöttség a királyhoz vigye Budára. Időközben azonban Szapolyai János — éppen az ügyek rendezésére — elindult Erdélybe. 1540. március 29-én Nagyváradra érkezett. Itt fogadta a marosvásárhelyi gyűlés követeit,9 akik a súlyos adók ós a rossz pénz miatt, főleg azonban Fráter Györgyre panaszkodtak.1 0 Szapolyai — válasz helyett — az erdélyi követeket fogságba vetette és 1540. április 24-re országgyűlést hirdetett Tordára, ahová Mayládot is megidéztette, hogy megbüntesse.1 1 A vajda azonban nem jelent meg a király előtt, hanem Fogaras várába zárkózott. Balassa Imre, korábbi vajdatársa és Kendy Ferenc főtárnokmester valamint a szászok gyáva mentegetődzéssel kegyelmet kértek és tisztára mosták magukat. Beismerték ugyan bűnösségüket, de azt bizonygatták, hogy Maylád makacssága miatt tartottak ki ügyük mellett, és a pártütés főbenjáró bűnét teljesen őreá hárították. így történt, hogy a tordai országgyűlésen 1540. május 12-ón Maylád Istvánt — egyedül társai közül — felsógsértésben elmarasztalták, halálra ítélték és elrendelték vagyonának elkobzását. Határoztak arról is, hogy a Fogaras várába zárkózott Maylád Istvánt Török Bálint és társai vegyék ostrom alá.1 2 Fogaras ostroma eléggé kényszeredetten indult, sőt maguk az ostromlók is vonakodtak elfoglalásától, sőt azok Maylád iránti rokonszenvéhez nem fér kétség. Török Bálint ugyanis régi jóbarátja és katonatársa volt a vajdának, Báthory András pedig később Maylád lányát, Margitot veszi feleségül. Telegdy Miklós pedig az immel-ámmal 1 A rendek Görgényben 1539 decemberében kelt szövetséglevelét közli Fejérpataky László, Történelmi Tár 1878. 183. 1. és Acsády Igtiác: Magyarország bárom részre oszlásának története — a Szilágyi Sándor (szerkesztette): A magyar nemzet története, Bpest, 1897. V. köt. 678-679.1. (a továbbiakban: Acsády: Magyarország). •Szilágyi Sándor: Erdélyi Országgyűlési Emlékek (a továbbiakban: EOE), Bpest. 1875. I. köt, 3. 1. és Horváth Mihály: Fráter György élete. Történelmi zsebkönyv. Rajzok a magyar történelemből (a továbbiakban: Zsebkönyv) Pest. 1866. 105. 1. 7Szilágyi Sándor: Erdélyország története tekintettel művelődésére (a továbbiakban: Erdélyország). Pest. 1866. I. köt. 266. 1. (A lapalji jegyzet a korai feltételezést meg is cáfolja); Veress Endre: Izabella királyné. Bpest. 1901. Magyar Történelmi Életrajzok XVIII. 2-5. füzet, 61.1.; Quellen zur Geschichte der Stadt Kronstadt in Siebenbürgen (a továbbiakban: Quellen). Brassó, 1899. 622, 624, 626, 630, 664, 665, 667 és 672. 1.; Verancsics: összes VI. köt. 94. 1. • Verancsics: összes VI. köt. 75.1.; Fraknói Vilmos: Magyar Országgyűlési Emlékek (a továbbiakban: MOE). Monumenta Hungáriáé Historica III. osztály. Bpest. 1875. II. köt. 150. 1. ' Horváth Mihály: Zsebkönyv 101. 1. és Sebestyén Béla: Enyingi Török Bálint, mint Pápa város földesura (1535-1550), (a továbbiakban: Török Bálint). Pápa. 1911. Művelődéstörténeti Értekezések 47. sz. 50. 1. 10 Fraknói Vilmos: MOE, 151. 1. " Horváth Mihály: Zsebkönyv, 101-102. 1. 12 Mindszenthy Gábor Naplóját közli Kemény József és (Nagyajtai) Kovács István: Erdélyország Történeti Tára I. köt. (1540-1600). Kolozsvár. 1837. 15-16. 1. (a továbbiakban: Napló); Wolfgangi de Bethlen: História de rebus Transylvanicis. Editio secunda. Tomus primus (a továbbiakban: História). Cibinii, 1782. p. 315.; Majláth Béla: Maylád István (1502 — 1550). Magyar Történelmi Életrajzok. Bpest. 1889. 79.1.; Lukinich Imre: Erdély területi változásai a törők hódítás korában (1541 — 1711). Bpest. 1918. 10. 1. (a továbbiakban: Erdély területe); Szilágyi Sándor: Erdélyország, 270. 1.; Horváth Mihály: Zsebkönyv, uo.
