Századok – 1970
Tanulmányok - Willibald Gutsche: Az állam és a monopoltőke együttműködésének mechanizmusa Németországban az első világháború első hónapjai alatt 251/II
280 WILLIBALD GUTSCHIf Jagowot és Clemens Delbrüeköt már 1914 előtt is rendkívül szoros baráti kapcsolatok fűzték ennek az irányzatnak a képviselőihez. Walter Rathenau, Albert Ballin és Arthur von Gwinner — hogy csak a legkiemelkedőbbeket nevezzük meg — már a háború előtt és részben a hivatalos érintkezésen túlmenően is közel álltak e politikusokhoz. Ha a fenti kapcsolatok részben Bethmann Hollweg mentalitásával magyarázhatók is, a háború kezdete óta világosan látható, s egyre szorosabbá váló együttműködés a szóbanforgó irányzat monopolistáival mégis főleg a német háborús politika kényszerhelyzetén és a birodalmi kormánynak ebből levont következtetésein, nem pedig az egyik vagy másik monopolcsoporttal fennálló erősebb személyi vagy gazdasági elkötelezettségen alapú lt. De a Bethmann Hollweg-kormány és a konzervatív imperialista áramlat konfliktusában a monopoltőke különböző csoportjainak különböző gazdasági és politikai érdekei nyertek kifejezést.6 7 A történész szemszögéből ennek a feszültségnek sem a német imperializmus alapvető politikai célkitűzései, sem stratégiája szempontjából nem volt döntő jelentősége, mert csak módszerbeli perlekedésről s nem elvi vitáról volt szó. Maguk az érdekelt politikai erők azonban a legkevésbé sem találták jelentéktelennek a nézeteltéréseket. Ellenkezőleg: számukra e viták elvi jelentőségűek voltak, mivel a vitás kérdések megválaszolásától közvetlen profitérdekek biztosítása és az uralmi rendszeren belül elfoglalt hatalmi helyzet megtartása vagy elvesztése függött. Ezzel magyarázható, hogy az uralkodó osztályon belüli viták újra és újra heves, gyűlölködő harcokhoz vezettek. Az, hogy a Bethmann Hollweg-kormány politikája a taktikai kérdések tekintetében erősebben hajlott a liberalizáló imperialista irányzat koncepciója felé, nem jelentette, hogy más politikai célokat követett, mint a konzervatív imperialista irányzat. Politikája a junker-burzsoá imperializmus politikája volt olyan sajátos feltételek mellett, melyek a német imperializmusnak a rablóháború alatti általános fejlődéséből adódtak. A német junker-burzsoá imperializmus agresszív és expanzív politikájának a kapitalizmus kezdődő, , általános válsága idején kialakult, jellemző formája volt. Bethmann Hollweg ( agresszív törekvést képviselt, nem az össznémet követelésekhez hasonló tiszta formában, mint Alfred Hugenberg, és nem közvetlenül gazdaságilag determinálva, mint Arthur von Gwinner, hanem — ahogy e kor imperialista államférfia számára egyedül lehetséges volt — a német imperialista hatalom képviselőjeként, aki szubjektíve is tudatában van kötelezettségének: érvényt szerezni a közös imperialista érdekeknek. t A Bethmann Hollweg-kormány politikája megbukott politikai és stratégiai célkitűzései miatt, mert a német imperializmus, a legreakciósabb és legagresszívabb hatalom nem tudta legyőzni a céljai és a megvalósítás elégtelen lehetőségei közötti ellentmondást. Megbukott ezen felül taktikai rendszere miatt, melyben nem szentelt kellő figyelmet az uralkodó osztályon belüli erőviszonyoknak. Hogy a birodalmi kancellár ilyen irányban haladt, nem politikájának „hibája" volt, nem valami szubjektív tudás vagy akarás eredménye. Egy erősebb baloldali orientáció lehetősége ki volt zárva. Minden további 67 Szerző nem ért egyet Werner Basler tézisével (XV. Basler : i. m. 68. és köv. 1., 75. jegyz.), mely szerint a háborús és hadicél-politika kérdésében egyrészről az Alldeutscher Verband és az Oberste Heeresleitung, másrészről a Bethmann Hollweg-kormány között fennálló ellentétben nem a különböző monopolérdekek, hanem Bethmann Hollwegnek és kormányának nagyobb politikai tapasztalatai nyilvánultak meg.
