Századok – 1970
Tanulmányok - Willibald Gutsche: Az állam és a monopoltőke együttműködésének mechanizmusa Németországban az első világháború első hónapjai alatt 251/II
274 WILLIBALD GUTSCHIf ságilag érdekelt legyen vállalkozásaikban. Az államnak az üzemeikben való személyi vagy gazdasági részesedését ezért „gyámkodásnak" érezték. Annál határozottabban törekedtek viszont arra, hogy a hadigazdálkodás szervezetének állammonopolista intézményeiben személyi fölénnyel biztosítsák hegemóniájukat, s ezzel közvetlen profit- és hatalmi érdekeik érvényre jutását. A petrokémiával ellentétben a vegyipar anilin- és lőporcsoportja a háború elején részletkérdésekben — különösen a háborús célok kérdésében — a konzervatív imperialista irányzat koncepciója mellett foglalt állást. Az anilincsoportban 1908 óta két monopolcsoporté volt az elvitathatatlan uralom: 1. az Interessengemeinschaft der Farbenfabriken, vorm. Friedrich Bayer u. Co. (Festékgyárak érdekközössége, azelőtt Friedrich Bayer és Tsa.) gyár, az AG für Anilinfabrikation Berlin—Treptow (a Berlin-treptowi Anilingyártó Rt.), valamint a Badische Anilin- und Sodafabriken, Ludwigshafen (a ludwigshafeni Badeni Anilin- és Szódagyárak); 2. a höchsti Farbwerke (az egykori Meister, Lucius és Brüning gyár), a majna-frankfurti Leopold Casella-gyár, valamint a Kalbe und Co. vállalatokból létrejött csoport.57 Kellő megállapodások után egyre szorosabb együttműködés jött létre a két hármasszövetség között;5 8 ez 1916. augusztus 18-án, a háború kellős közepén a Farbenfabriken igazgatója, Carl Duisberg által kezdeményezett ún. Ànilinkonzern, a német kátrányfestékgyárak érdekközössége megalakulását eredményezte. A fent említett hat nagyvállalat mellé az 1925-ben alapított IG-Farben két előfutárához még két másik csatlakozott: a Chemische Fabriken, vorm. Weiler-ter-Meer, Uerdingenben és a Chemische Fabrik Griesheim-Elektron, Majna-Frankfurtban.59 Míg a háború előtt ezek a vegyészeti gyárak főleg anilinfestékek előállításával foglalkoztak, a háború alatt első helyre a háborús célokat szolgáló robbanóanyag-gyártás került. A mezőgazdaságban szükséges chilesalétrom és a műtrágya importjának csökkenése miatt pedig nagy állami szubvenciókkal jelentősen növelni tudták a hazai alapanyagokból készült nitrogén eladását.6 0 A haditermelést szolgáló vegyiparban az egyre szorosabban együttműködő két anilin-csoport mellett döntő szerepet játszott a lőporcsoport, melyben többek között a Köln —Rottweiler Pulverfabriken AG, a Deutsche Sprengstoff AG, a Dynamit AG, a Westfälisch-Anhaltinische Sprengstoff AG és a Deutsche Waffen- und Munitionsfabriken állt vezető helyen. A csoport legjelentősebb képviselői a Dynamit AG és a Deutsche Sprengstoff AG vezérigazgatója, Gustav Aufschläger és a Köln — Rottweiler Pulverfabriken AG vezérigazgatója, Carl Duttenhoffer voltak.61 Ez a csoport már a háború előtt is fegyverkezési ügyekkel foglalkozott. Az anilin- és lőporcsoport nagy vegyi konszernjei szoros gazdasági és személyi kapcsolatban álltak mind a bánya- és kohóiparral, mind az elektro-57 V. Lenin: Az imperializmus 33. 1.; Walter Bartel: i. m. 11. és köv. 1. 58 1. V. Lenin: Az imperializmus. 33. 1. 59 Jacob Herrle—Heinrich Gattineau: Carl Duisberg. Ein deutscher Industrieller (Carl Duisberg. Egy német vállalkozó). Kiad. a Reichsverband der deutschen Industrie (a német ipar birodalmi szövetsége) megbízásából. Berlin, é. n. 23. 1. 60 Az új létesítmények állami támogatásához lásd Alfred Müller : Die Kriegsrohstoffbewirtschaftung 1914—1918 im Dienste des deutschen Monopolkapitals (Az 1914 — 19Í8-Í háborús nyersanyaggazdálkodás a német monopoltőke szolgálatában). Berlin 1955. 80. ós köv. 1. 61 Uo. 76. ós köv. 1.
