Századok – 1970
Tanulmányok - Willibald Gutsche: Az állam és a monopoltőke együttműködésének mechanizmusa Németországban az első világháború első hónapjai alatt 251/II
272 WILLIBALD GUTSCHIf De ezek az erők is csak az imperialista politika egy változatát képviselték és túlbecsülték a német imperializmus lehetőségeit. Az ő programjukból sem hiányzott az ellenfél teljes katonai vereségének feltételezése. Mindamellett belpolitikailag igen csekély kilátásuk volt arra, hogy koncepciójukat megvalósítsák. Ez az irányzat — gazdasági erejét tekintve — még nem volt egyenrangú a bánya- és kohóipari monopóliumokkal, s csak egész gyenge politikai bázissal rendelkezett. A birodalmi gyűlésen csak a haladó néppárt képviselte érdekeiket. Követeléseik támogatói a többi polgári pártban jelentektelen kisebbséget alkottak, s a pártvezetőségek politikáját csak különlegesen válságos helyzetekben tudták befolyásolni. A Bund der Industriellen-nek, a készáruipar legnagyobb vállalkozói szövetségének vezetősége Friedrich és Stresemann alatt — eltekintve attól, hogy a hatalmasabb Zentralverband der Deutschen Industrie mellett nem is tudott volna érvényesülni — szintén egy erősen a konzervatív imperialista koncepció felé hajló bel- és külpolitikai taktikát követett. A liberalizáló imperialista irányzatot így csak egy sor különálló személy képviselte; összeköttetésben álltak ugyan egymással, és jó kapcsolatok fűzték őket a birodalmi kormány vezető képviselőihez, de nem volt szervezeti alapjuk követeléseiknek a parlamentben és a nyilvánosság előtt való eredményes képviseletéhez. A monopoltőkén belüli másik irányzat centruma — mint azt irányadó képviselői áttekintése mutatja — a rajna-vesztfáliai nehézipar volt. A szén-, vas- és acéltermelés régebbi iparágaiban a századforduló körül hatalmas monopolszövetségek alakultak, melyek a mindenkori szektort majdnem teljes egészében a kezükben tartották. Az 1910-ben alapított Roheisenverband (Nyersvasszövetség) az első világháború kitörésekor a Krupp-művek igazgatója, Arthur Klotzbach vezetésével csaknem minden vasgyárat egyesi- ( tett.49 1910-ben a legnagyobb német bánya- és kohóipari vállalat, a Gelsenkirchener Bergwerks AG igazgatóságának elnöke, Emil Kirchdorf vezetésével működő, 1893-ban alapított Rheinisch-Westfälisches Kohlensyndikat összpontosította a rajna-vesztfáliai terület széntermelésének több mint 95%-át.50 A német acéltermelés az 1904-ben létrehozott Stahlwerksverband felügyelete alatt állt; fel ügyelőbizottságának elnöke Louis Röchling volt.51 A bánya- és kohóipar e három nyugat-német monopolszövetsége a legszorosabb kapcsolatban állt egymással, s a Rajna- és a Ruhrvidék leghatalmasabb gyárosaiból alakult kis csoport irányítása alatt működött. Emil Kirchdorf például a Rheinisch— Westfälisches Kohlen Syndikat élén állt, s ugyanekkor a Stahlwerksverband elnökhelyettese volt. Adolf Kirchner ugyanitt * tiszteletbeli elnökként működött. A Lothringer Hütten verein Aumetz—Friede és más nehézipari vállalat felügyelőbizottságának elnöke, Peter Klöckner és Hugo Stinnes tagja volt mind a Roheisenverband, mind a Stahlwerksverband felügyelőbizottságának. A három bányászati—kohászati szervezet mellett a 49 Fritz Klein: i. m. 13. 1. 50 1. V. Lenin: Az imperializmus. 30. 1. 51 Uo. 1Ö1. 1. — A Stahlwerksverbandban érdekelve volt Gewerkschaft Deutscher Kaiser und Thyssen & Co, Phönix AG, Vereinigte Königs- und Laurahütte, de Wendel & Co, Krupp AG, Hörder Bergwerks- und Hüttenverein, Gute Hoffnungshütte, Rheinische Stahlwerke, Rombacher Hüttenwerke, Union, Rothe Erde, Stahlwerk Hoesch és Bochumer Verein. (Paul Arnst: August Thyssen und sein Werk) (August Thyssen és műve), Leipzig 1925, 41. 1. 2. jegyz. — A Handelswissenschaftliche Forschung c. folyóirat 7. kötetének pótkötetei).
