Századok – 1970
Tanulmányok - Willibald Gutsche: Az állam és a monopoltőke együttműködésének mechanizmusa Németországban az első világháború első hónapjai alatt 251/II
270 WILLIBALD GUTSCHIf működő üzeme4 1 — felügyelőbizottságának elnöke egyidejűleg a Darmstädter Bank felügyelőbizottságának tagja is volt. A Berlinger Handelsgesellschaft üzlettulajdonosa, Carl Fürstenberg és a Darmstädter Bank igazgatója, Maximilian von Klitzing a felügyelőbizottság tagjai közé tartozott.42 Speciális keleti érdekeltségeik, a petrokémiai és elektrotechnikai iparhoz és a Deutsche Bankcsoporthoz fűződő szoros kapcsolataik miatt főleg külpolitikai kérdésekben, de a belpolitika kérdéseiben is szembeszálltak a rajna-vesztfáliai bánya- és kohóipar képviselőivel és a Bethmann Hollweg-kormány politikáját támogatták. A fémfeldolgozó ipar és a gép- és szerszámkészítő ipar magatartásából is látszik, hogy alapjában véve inkább a hajlékonyabb, liberalizáló imperialista taktikával rokonszenvezett. A kölni Gasmotorenfabrik Deutz vezérigazgatója, Oscar Rhazen és a Maschinenfabrik Augsburg—Nürnberg vezérigazgatója, Anton von Rieppel, Ernst von Borsig, valamint a Berlin—Anhaltische Maschinenbau AG felügyelőbizottságának elnöke, Eduard Arnold, a Merton-család (Metallbank und Metallurgische Gesellschaft AG és a Majna-frankfurti Metallgesellschaft), akik másrészt az elektromos iparral43 , a vegyiparral,4 4 a felsősziléziai és közép-német bánya- és kohóiparral4 5 és a Deutsche Bank-csoporttal4 6 álltak kapcsolatban, a hajlékonyabb, liberalizáló imperialista bel- és külpolitika vezető erőinek szövetségesei voltak. Az említett kapcsolatok mellett a nehézipari monopóliumokkal fennálló ellentét, a piacok bővítéséhez fűződő elsőrendű érdek, a termelés magasfokú gépesítése és az egyes munkahelyekre koncentrálódó nagy munkástömeg adott gazdasági alapot ehhez — a készáruipar más vállalkozói, például az Optische Anstalt С. P. Goerz AG igazgatóbizottságnak elnöke, Friedrich Hahn által is képviselt — politikához. Feltűnő, hogy a hajlékonyabb, liberalizáló imperialista irányzat szóvivőiként az elektromos ipar és a nagy hajózási vállalatok monopolistái mellett megjelentek a nagy bankok képviselői is. Ez különösen a Deutsche Bankra, a Nationalbank für Deutschland-ra, a Dresdner Bankra, a Darmstädter Bankra és a Warburg, Bleichröder és Mendelssohn bankházakra vonatkozik, de — mint Arthur von Salomonssohn szerepe mutatja — bizonyos mértékig a Discontogesellschaftra is, mely az 1914-ben magábaolvasztott Schaaffhausenscher Bankvereinnel együtt nagy mértékben finanszírozta a nyugat-német nehézipar alapítását és kiépítését. Az a tény, hogy a bankok képviselőinek nagy többsége a hajlékonyabb, liberalizáló imperialista taktikát támogatta, először is azokra a szoros kapcsolatokra vezethető vissza, melyek az elsőnek említett bankokat a fenti koncepció hívei közé tartozó iparmonopóliumokkal összefűzték. De — mint azt Salomonssohn példája mutatja — arra is visszavezethető, hogy a nagy bankok 41 1926-ban az A. Riebecksohe Montanwerke érdekközösségre lépett az IG Farbenindustrie AG-al. 42 Klitzing az AEG felügyelőbizottságának tagja is volt. 43 Walter Rathenau például a Konzern der Metallgesellschafthoz tartozó Metallbank felügyelőbizottságának tagja is volt; a konszern az Australian Metal Company-n keresztül többek között AEG- és Siemens-kábeleket exportált Ausztráliába. (Richard, Merton: Erinnerungswertes aus meinem Leben, das über das Persönliche hinausgeht [Életem emlékezetes eseményei, a személyes ügyeken túl.] Frankfurt/Main 1956, 2. 1.) 44 Walter Merton a knapsacki AG für Stickstoffdünger (Műtrágya Rt) felügyelőbizottságának tagja volt. 45 Walter Merton akattowiciOberschlesisehe Zinkhütten AG felügyelőbizottságának és a bornai Gewerkschaft Braunkohlenwerke bányaigazgatóságának tagja volt. 48 Walter Merton a Berliner Handelsgesellschaft felügyelőbizottságának tagja volt.
