Századok – 1970
Tanulmányok - Willibald Gutsche: Az állam és a monopoltőke együttműködésének mechanizmusa Németországban az első világháború első hónapjai alatt 251/II
266 WILLIBALD GUTSCHIf imperialista gazdálkodás kezdetének kell tekinteni. Taktikai koncepciójuk részben azon a törekvésen alapult, hogy a junkerekkel szövetséges nehéziparnak az államra gyakorolt, eddig szinte korlátlan befolyását átvegyék.1 9 Másrészt azért volt szükségük rá, hogy az állam érdekelve legyen üzemeikben, mert az elektrotechnika területén mutatkozó forradalmi fejlődés hatalmas beruházásokat igényelt (például erőművek építésénél). A villamosági monopóliumok képviselői az állammal való gazdasági összefonódás révén jelentős állami pénzösszegekkel akarták közvetlen profitérdekeiket szolgálni. Éppen emiatt szubjektíve is komoly érdekeik fűződtek a gazdasági összefonódás szellemében történő monopolista fejlődéshez. Kül- és gazdaságpohtikai törekvéseikhez hasonlóan jellemző volt a nagy villamossági konszernek képviselőinek fellépése a belpolitikai „újjászervezés", a munkásosztály és a többi elnyomott osztály és réteg felé jelentéktelen engedményekkel élő politika érdekében.2 0 A kevés munkahelyre koncentrált nagy munkástömegek — a villamossági üzemekben ez a koncentráció különösen érezhető volt —, a kiváló szakmunkások alkalmazásának szükségessége, a munkásarisztokrácia így kialakult, reformokkal viszonylag könnyen befolyásolható, széles rétege, s az elektrotechnikai termelés jellegének megfelelő intenzív kizsákmányolás — a profitnövekedés alapfeltétele — arra bírta az iparág vezető monopolistáit, hogy inkább a „reformokkal a forradalom ellen" módszere, a szociáldemokrácia és a szakszervezetek jobboldali vezetőivel való együttműködés, mint a nyílt elnyomás módszere felé hajoljanak. Nem demokratikus törekvés bírta őket ilyen magatartásra. A régi iparágaknál magasabb fokú technikával és munkaszervezettel rendelkező elektromos ipar speciális termelési feltételei tették számukra lehetővé és kényszerítették is egyben őket arra, hogy egy reformista taktikát támogassanak.21 A német kereskedelmi hajózás két kiemelkedő vállalata, a Hamburg-Amerika Paketfahrt (HAPAG) és a Norddeutscher Lloyd — a századforduló körül a HAPAG az első, a Norddeutscher Lloyd a második helyet vívta ki magának a világ hajózási ranglistáján22 — szintén nagy befolyást gyakorolt a birodalmi kormányra, mindenekelőtt vezérigazgatói, Albert Ballin és Philipp Heinekcn révén. Mindkét társaság arra törekedett, hogy még fokozottabb mértékben vegye ki részét a világ hajózásából. A konkurrenciaharc messzemenő kiküszöbölése céljából a HAPAG 1902. február 14-én szerződést kötött a legnagyobb amerikai hajózási monopóliummal, a Morgan-tröszttel; megalakult az International Mercantil Marine Co., amely — többek között — mindkét fél számára biztosította a tiszta nyereségből való kölcsönös részesedést.23 A fenti német hajóstársaságok erősíteni akarták helyzetüket az USA hajózásával, különösen pedig az angol hajózási vállalatokkal szemben, másrészt viszont „megegyezést" kerestek Angliával, ami — jórészt a német vállalatok 19 Vö. Gertrud Theodor: i. m. 78. és köv. 1. 20 Lásd Johanna Schellenberger : Probleme der Burgfriedenspolitik im ersten Weltkrieg. Zur innenpolitischen Taktik der herrschenden Klassen in Deutschland von 1914— 1916 (A treuga dei-politika problémái az első világháborúban. A németországi uralkodó osztályok belpolitikai stratégiájáról és taktikájáról 1914—1916. Fii. disszertáció, Berlin 1967; kézirat). 21 Gertrud Theodor: i. m. 65. és köv. 1. 22 Walter Bartel: i. m. 14. 1. 23 Bernhard Huldermann: Albert Ballin. Oldenburg/Berlin, 1922, 82., 93 — 95. 1. — Lásd még I. V. Lenin: Az imperializmus 100. 1.
