Századok – 1970
Tanulmányok - Willibald Gutsche: Az állam és a monopoltőke együttműködésének mechanizmusa Németországban az első világháború első hónapjai alatt 251/II
AZ ÁLLAM ÉS A MONOPOLTÖKE NÉMETORSZÁGBAN' 263 gazdasági bázisaik az elektromos ipar, a gép- és műszergyártás, a közép-német és felső-sziléziai bánya- és kohóipar, a nagy hajózási társaságok, a gyarmati társaságok és a könnyűipar különböző ágai voltak. Jellemző volt ezen felül szoros kapcsolatuk a Deutsche Bankkal, a Berliner Handelsgesellschafttal, a Dresdner und Darmstädter Bankkal, a Nationalbank für Deutschlanddal, a S. Bleichröder, M. M. Warburg u. Mendelssohn u. Co. bankházakkal, valamint néhány tengerentúli bankkal. Világosan kimutatható a csoportban az olyan monopolisták és bankárok tömörülése is, akiknek valamilyen formában közvetlen gazdasági érdekeltségeik voltak a Közel-Keleten. Az eltérések száma olyan jelentéktelen, hogy — részben szubjektív okokra visszavezethető — kivételnek tekinthetjük őket. Az áttekintés tehát bebizonyítja, hogy az uralkodó osztály tartós főáramlatainak taktikai eltéréséhez meghatározott monopolcsoportok különböző primer, közvetlen gazdasági érdekeltségei adják az objektív alapot. Mivel magyarázható, hogy pontosan meghatározott monopolisták és bankárok hosszabb időn át pontosan meghatározott taktikai koncepciókért szálltak síkra ? Erre a kérdésre csak úgy kapunk választ, ha elemezzük a különböző gazdasági ágak háború előtti kialakulásának sajátosságait. Azon monopóliumok közül, amelyek külpolitikailag a német imperializmus közvetettebb európai hegemóniáját támogatták, egy nagy közép-afrikai német gyarmatbirodalom létrehozására törekedtek, nem hittek Angliának ebben a háborúban bekövetkező teljes katonai vereségében, s az expanzió előretörését főleg Kelet- és Délkelet-Európa felé akarták irányítani, belpolitikai reformokat követeltek, gazdaságpolitikailag pedig az államnak a monopolvállalkozásokban való közvetlen érdekeltté tétele szellemében, a gazdaság tartós „újjárendezésére" törekedtek, — elsősorban az elektromos ipar monopóliumait kell megemlíteni. Ebben az iparágban, mely kezdettől fogva nagy kapitalista üzemek formájában lépett színre a XX. század első évtizedei alatt,5 különösen gyorsan ment végbe a koncentrációs folyamat. A századforduló körül az iparágnak még hét—nyolc, mindenkor több társaságból álló csoportja volt; ezek mögött ismét számos bank állt. Az első világháború előtti utolsó években — mint Lenin megállapította® — „két, illetve egy csoporttá" olvadtak össze. Az Emil Rathenau vezetésével 1884-ben, Berlinben alapított Deutsche Edison Gesellschaft für angewandte Elektrizität (az alkalmazott elektromosság német Edison-társasága), mely néhány év múlva Allgemeine Elektrizitätsgesellschafttá (AEG; Általános Elektromos Társaság) alakult át, magába olvasztotta a Feiten u. Guilleaume, a Lahmeyer és az Union AEG csoportokat. A Siemens u. Halske, a Schuckert u. Co. és a Bergmann csoportokból jött létre a második nagy villamossági konszern, a Siemens und Halske—Schuckert. Az első világháború előestéjén bizonyos kérdésekben szoros együttműködés alakult ki az AEG és a Siemens között. 1903. június 15-én közösen megalapították a Gesellschaft für drahtlose Télégraphié mbH-t (Drótnélküli távíró társaság korlátolt felelősséggel) (1932 óta Telefunken GmbH) ; ez az üzem kezdettől fogva 5 A. S. Jerusalimski: Die Außenpolitik und die Diplomatie des deutsehen Imperialismus Ende des 19. Jahrhunderts (A német imperializmus külpolitikája és diplomáciája a XIX. század végén). Berlin. 1954. 51. 1. 61. V. Lenin: Az imperializmus mint a kapitalizmus legfelsőbb foka (A következőkben: Az imperializmus). Bpest, Kossuth Kiadó. 1967. 93. 1.
