Századok – 1970
TÖRTÉNETI IRODALOM - Enzo Santarelli: Storia del movimento e régime fascista (Ism. Ránki György) 203/I
209 TÖRTÉNETI IRODALOM nek, s a 120. és 122. oldalakon ismét megfigyelhessük a Frank Birodalom kialakulását. Lényegesebb és sokkal súlyosabb hibák ennél azok, melyek a német sovinizmus szolgálatában, mint erről már szó volt, szándékos megtévesztésre törekednek. A 130. oldal a normann kalandozásokat ábrázoló egyik térképénél még az ilyen típusú túlzásokhoz néhány évtizeddel ezelőtt hozzászokott szemlélőnek is meg kell lepődnie, ha azt látja, hogy a magyar és lengyel államalakulatok a viking kereskedelemnek köszönhették létrejöttüket. Hasonlóképpen már nemcsak altalános germán, de német kultúrbefolyást igyekszik bemutatni, annak túlzott kihangsúlyozásával az I. köt. 166. oldalának a XII — XIII. századi Lengyelországról szóló térképe, majd a 170. oldali, a német etnikum keleti előretöréséről szóló térképe hagyományos német túlzásokkal olyan területek 1400-ig törtónt németté válásáról szeretne meggyőzni, melyeken mindmáig még csak német szórványokkal sem találkozhattunk (Kislengyelországban). Ezenkívül úgy tűnik, a szerkesztők megfeledkeztek arról, hogy a szorb nép évszázadokon át megőrizte nyelvét, s még ma sem vált németté, az oly sokszor, oly erővel németesítő politika ellenére. Érdekes, hogy az adatszerű hibák jelentős része magyar vonatkozású, ugyanis azon kívül, hogy az atlasz második térképén kifelejtik a kárpáti eljegesedés területét s a II. köt. 50. oldalán a németalföldi terület néprajzi és vallástérképén helytelenül tartják a hollandokat és különösen a frízeket flamandoknak, ilyen jellegű hibák csak Magyarország területén fordulnak elő, annak dacára, hogy az atlasz a magyar történelemre, ha nem is nagy, de nem magyar atlaszoktól szokatlan figyelmet fordít. így például az I. köt. 112. oldalán egy térképen ábrázolja a magyar ős- és újhazát, a költözés irányát jelző nyilat téve közéjük. Számunkra különösen érdekes a 168. oldal felső térképe, mely a magyar honfoglalásról és a kalandozásokról szól. Külföldi történelmi atlaszban ennek a témának ilyen kiemelt bemutatásával még nem találkoztunk. Sajnos ugyanannak az oldalnak alsó, szintén Magyarországról szóló térképén (XIII. sz. ) ismét német soviniszta túlkapással találkozunk; majdnem egész Erdélyt német településterületként tüntették föl. Nem mentes a térkép egyéb hibáktól sem, például Kalocsát érsekség helyett püspökségnek mutatja. Gyanúra ad okot, hogy az I. köt. 204. oldalán levő egész Erdélyre vonatkozó Barcaság kiírás szintén német soviniszta szellemből fakad, tudvalevő ugyanis, hogy e rész a valóságban csak hozzávetőleg a későbbi Brassó megye területének felelt meg, de lehet egyszerű tévedés is, amit az látszik alátámasztani, hogy ugyanezen a térképen a Szerémség neve is rossz helyen, a Szávától délre szerepel, ehhez pedig semmilyen német érdek nem fűződik. Meglepő naivitást árul el a németországi reformációról szóló térkép I. köt. 232. oldali, Magyarország egy részét tartalmazó darabja, képtelenség ugyanis Magyarországon az evangélikus —református valláshatárt a török és a Habsburg-Magyarország határánál meghúzni, az előbbi területet szín-reformátusnak, az utóbbit evangélikusnak tartva. Nem kisebb képtelenség ugyanakkor az európai 1560-as vallásterületek bemutatásakor a török kézen levő, s a királyi Magyarországot vegyes katolikus —református, Erdélyt pedig színtiszta evangélikus területnek tartani, az úgynevezett Bethlen hét megyéjét, s közéjük véve nem tudni miért Máramarost, evangélikus—református vegyes területnek jelölni, nem beszélve arról, hogy 1560 táján mennyire nemlétező egység volt az említett hét megye (I. köt. 240. oldal). Örülünk, hogy az I. köt. 252. oldalán a 30 éves háború térképeinél nem feledkeznek meg Bethlen Gábor hadjáratairól, és természetesen örülünk annak is, hogy a törökök Magyarországról kiverése témájának külföldi atlasz önálló s a határok tekintetében némely hazainál is jobb térképet szentel, kár azonban, hogy a Rákóczi-szabadságharcot még mindig csak a Felvidéken lefolyt felkelésnek tekintik, s nem az egész országra kiterjedő háborúnak, annak dacára, hogy a Kartográfiai Vállalat, először 1959-ben megjelent történelmi atlasza ebben a témakörben egészen meggyőző, s nagy hiányt pótló térképet közölt. Az I. köt. utolsó térképe szintén magyarországi tárgyú, de német nacionalista ihletettségű, a hazánkba történt német telepítésekről szól, igaz az I. köt. 170. oldali keleti terjeszkedés térképénél sokkal tárgyilagosabban. A II.köt. 58. oldalán a Habsburgmonarchiákban 1848 —49-ben lefolyt fölkelésekről, szabadságharcokról, azok eltiprásáról szól az atlasz elég részletesen, de ami a magyarországi osztrák hadműveletek vonalait illeti, hibásan. Megemlíthető még magyar vonatkozásban a II. köt. 154. oldalának hibás néprajzi térképe, a hibásság fokáról fogalmat nyerhetünk, ha megemlítjük, hogy rajta a szlovák etnikum eléri a Duna vonalát, át is csap azon, sőt a Tiszántúlon is jelen van. Nem szóltunk az atlasz második kötete befejező részének politikai jellegű térképei torzításáról, mivel ezek nem történelmi tévedéseken, vagy hibás történetszemléleten alapulnak, hanem a nyugat-német napi politikai érdekeknek megfelelő megtévesztő szándékból erednek. Mivel más vonatkozásban e térképekről alig szólhatunk, tárgyalásukat fölöslegesként, elhagytuk. BEREZNAY ANDRÁS 14 Századok 1970/1