Századok – 1970

TÖRTÉNETI IRODALOM - Enzo Santarelli: Storia del movimento e régime fascista (Ism. Ránki György) 203/I

207 TÖRTÉNETI IRODALOM részletekben elveszéstől. A szerkesztőknek sikerült térképen megszakítatlanul bemutatniuk az események egymás után, és egymásból következéseit, az azokat kiváltó gazdasági okok ismertetését sem elmellőzve. A térképek a történelem nagy folyamatait (a gazdaságiakon kívül) bemutatják régészeti, kulturális, néprajzi, diplomácia-történeti és általában minden lényeges szempontból, mindezt olykor tetézve néhány a történelem fő sodrában a történés idején nem nagy szerepet játszó, de a ma, vagy a közelmúlt története miatt érdeklődésre számottartó kérdéssel, amilyen például az I. köt. 154. oldalának két, a zsidóság európai elterjedéséről, üldöztetéséről ós az üldöztetésben szerepet játszó 1347 —50-es pestisjárványról szóló térképe. Kár, hogy, mint ezt látni fogjuk, mindezekből az értékekből sokat elvesz a nyugatnémet történelmi atlaszok gyakran visszatérő hibája, a német sovinizmus jegyében elkövetett szándékos megtévesztések megjelenése.Mielőtt azonban az egyes hibákról szólunk,helyesebb, ha figyelmünket az atlasz értékeire fordít juk, melyek érdeklődésünket fölkeltették s melyek közül is elsősorban a módszerbeli újításokkal kell foglalkoznunk. Már elöljáróban megemlítettük, hogy az atlasz fő erényei közé tartozik minden fölösleges kerülése. Itt mindenekelőtt arra gondolunk, hogy, nagyon sok más történelmi atlasszal szemben, ebben nem lép föl az a földrajzi atlaszokból átszármazott fölösleges igény, hogy az esetleges üresen maradó területeket helynevekkel kitöltsék s a térképet így túlzsúfolják, amely eljárásnak természetes eredménye, hogy az ábrázolandó témáról a figyelmet részben elvonja, s nem ritka velejárója a mindenáron beírt helynévrajz korhűtlensége. E fontos, de pusztán negatív hasznosságon túl igen jelentős a mindenhol félreérthetetlen jelmagyarázat, mely legszellemesebb az I. köt. 144. oldalán, ahol a Német-Római Birodalom egyes császárok alatti terjeszkedésének bemutatását oldja meg igen szemléletesen. Jelentős értéke az atlasznak az Európa-centrizmustóli mentesség is, mely nemcsak a területi Európán-kívüliséget jelenti, tehát nemcsak az Európával fönnálló kapcsolat szempontjából vizsgálja az egyéb kontinenseket, hanem a szokottnál nagyobb érdeklődést tanúsít belső, agvarmatosítás korát megelőző történetük iránt is, sőt ami igen érdekes, világviszonylatban is foglalkozik eddig csak európainak tekintett eseményekkel, mint például a II. köt. 30. oldalán Napóleon harcaival és terveivel. Ezt a témát más atlaszok Európán kívül, ha egyáltalán érintették, legföljebb néhány, kellő áttekintést semmiképp sem adó melléktérképen ábrázolták. Föltűnő ebben a polgári, sőt soviniszta szemléletű atlaszban az egyes korok és területek gazdasági viszonyait bemutató térképek nyugati atlaszokhoz képest szokatlanul nagy száma mellett, az osztályharc különböző formáinak szintén eléggé átfogó ábrázolása, elég ha megemlítjük, hogy szól az atlasz a Jacquerie és Wat Tylers parasztfölkelésekről, a német parasztháborúkról, a Szent-Szövetség kori Európa iparosodásának térképénél (II. köt. 42. oldal) az első munkásmegmozdulásokról, a jobbágyság fölszabadításáról, szintén ebben az időben a reakció és a polgári liberalizmus küzdelmeiről, sőt egészen részletes térképet közöl a II. köt. 68. oldalán az oroszországi jobbágyfölszabadításról s a vele összefüggő paraszt-megmozdulásokról s a parasztság helyzetéről, majd a II. köt. 142. oldalán az oroszországi polgárháborúval, az intervenciósok beavatkozásával s a megalakuló Szovjetoroszország győzelmével ismertet meg, két részletes térképen. Mindez, úgy véljük, egyrészt annak a bizonyítéka, hogy a marxista történetszemlélet egyes elemeit polgári történészek is mindinkább kénytelenek elfogadni, másrészt bizonyítéka annak, hogy a történelmi érdeklődés a munkásság hatalmas sztrájkjait átélő Nyugaton fokozottabban kezd a társadalmi ellentétek kialakulása s az osztályharc története felé fordulni. Történelmi térképészetünk számára e kétségkívül nagy horderejű, de eredményeinket csak mintegy nyugtázó eszmei újításoknál nagyobb jelentőséggel bírhat az a néhány egyszerű és éppen egyszerűsége által több módszertani problémát megoldó technikai újítás, amelynek alkalmazásában az atlasz bővelkedik. Ilyen az, hogy az atlasz megállapíthatatlan országhatárokat nem igyekszik erőszakosan meghúzni, hanem a pontosan meg nem állapítható határoknál a szomszédos területek színeit egymásbamossa, illetve elmossa. Ezzel az eljárással különösen az ókori, az Európán kívüli és a néprajzi térképeknél találkozunk, egy helyen, az I. köt. 202. oldalának az 1600-as Oroszországot ábrázoló térképén, a színek előnytelen megválasztása következtében nem túl szerencsésen. Nem kevésbé gyakori eljárása az atlasznak a szövetségi kapcsolatok egészen újszerű ábrázolása, ami úgy történik, hogy a szövetséges államok területébe megegyező színű kört rajzol, a köröket azonos színű egyenesek, illetve ívek kötik össze. Amennyiben egy állam több szövetségi rendszernek is tagja, a területébe rajzolt kör több, különböző színű körcikkből áll, s a megfelelő színű összekötő vonalak az azonos szövetségi rendszerbe tartozó államok (többnyire) megfelelő színű körcikkei felé irányulnak. Az ilyen jellegű térképeknél a zavar elkerülése érdekében a névrajz a minimumra csökken, még az országneveket is sokszor csak néhány betűvel rövidítve jelölik. E módszer a megadott kérdés