Századok – 1970
LENIN ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Pölöskei Ferenc: Tisza István nemzetiségi politikája az első világháború előestéjén 3/I
12 J'ÖLÖSKEI FERENC tett döntő elhatározását kiváltották, a román nemzetiségi pártról vallott korábbi álláspontját is megváltoztatták. Tisza István Mihaljihoz küldött üzenetével kezdetét vette ún. román tárgyalásainak második szakasza. Amíg az 1910 őszi, Mihuval folytatott beszélgetései pusztán személyes megegyezési óhajából fakadtak, emiatt mindvégig jobbára egyoldalúak maradtak s perifériális kérdésekre szorítkoztak, addig az 1912 decemberében kezdődő tanácskozások a Monarchia és Románia nemzetközi kapcsolatainak részét képezték, kiszélesedett . ezért a vitatott kérdések köre. A Román Nemzeti Párt Tisza felszólítására hozzákezdett követelései kidolgozásához. 1913. január 12-én hármas bizottságot — Mihalji-t, Maniu-t és Branisté-t — küldött ki a tárgyalások folytatására.2 3 A választott hármas bizottság 1913. január 21-én átadta Tiszának a Román Nemzeti Párt 11 pontos írásos követelésjegyzékét. Legfontosabb pontjai a következők voltak: ,,A tanszabadság elvének megfelelőleg ismertessék el a jog és adassék meg intézményileg a lehetőség arra, hogy a román nép a közoktatás minden fokán a saját nyelvén művelődhessék, úgy az állami és községi, mint a felekezeti tanintézetekben. A vallásszabadság és a felekezeti egyenjogúság megvalósítása céljából biztosíttassék és tartassék tiszteletben úgy egyházi és iskolai, mint alapítványi és belső ügykezelési téren a görögkeleti román egyház autonómiája és létesíttessék a görögkatolikus román egyház autonómiája . . . Bocsássanak a román egyház rendelkezésére a többi egyházaknak nyújtott összegekkel arányban álló segélyt úgy egyházi, mint iskolai célokra ... A hajdúdorogi egyházmegyéhez csatolt román községek csatoltassanak vissza a gyulafehérvári, fogarasi görögkatolikus román egyháztartományhoz . . . Biztosíttassék a sajtószabadság és szüntettessék be a román sajtótermékek politikai okból való üldözése." E memorandum tehát nemcsak vallási, egyházi, iskolai, hanem fontos, a polgári szabadságjogokat is érintő kérdéseket is tartalmazott. A sajtószabadság mellett a szabad egyesülési és gyülekezési jogot, a román nemzeti párt szervezkedési szabadságának biztosítását is követelte. A románok által tömegesen lakott vidékeken pedig a közigazgatás román nyelvének intézményes bevezetését s a közigazgatásban a románok alkalmazását kérte.24 Tisza 1913. február 6-án pontról pontra válaszolt a Román Nemzeti Párt demokratikus és nemzeti kívánságokat tartalmazó jegyzékére. A kormány antidemokratikus és nacionalista politikájának ismeretében nem hat meglepetésszerűen a legtöbb román követelést elutasító válasza. Hogyan is ígérhette volna meg Tisza a románok számára pl. a demokratikus választójogot, az egyesülési és gyülekezési jog tiszteletben tartását vagy a sajtószabadságot, amikor — mint láttuk — a kormánnyal egyetemben a polgári parlamentarizmus korlátozása után éppen e szabadságjogok szűkítését tűzte célul maga elé. Bizonyos egyházi jellegű reformígéretei, a közigazgatásra, a kormány gazdaságpolitikájára vonatkozó némi engedmény kilátásba helyezése pedig nem elégíthette ki a követelései körét inkább szélesítő román nemzeti pártot. Tisza ún. román tárgyalásainak második szakasza tehát sikertelen jegyzékváltással kezdődött. Ilyen előzmények után a személyes tanácskozások sem vezethettek sikerre. Annál kevésbé, mert közben csökkent az 1912 no-23 R. E. K. L. Tisza-ir. 46. os. 24 Uo.
