Századok – 1970

TÖRTÉNETI IRODALOM - A Szovjetunió története 1926-1945 (Ism. Niederhauser Emil) 198/I

198 TÖRTÉNETI IRODALOM Az előzőekhez képest rövidnek tűnik a könyv harmadik fejezete, amelyben Tilkovszky Lóránt az észak-erdélyi revízió nemzetiségi vonatkozásait, s ezen belül a kisebbségi kérdésnek a magyar kormány Románia elleni agressziójában játszott szerepét, valamint Észak-Erdély a magyar uralom alatti életét és a magyar —román viszony alakulását taglalja. ' A Teleki-kormánynak Romániával szemben tanúsított magatartása és az erdélyi kérdés megoldására irányuló terve, ha azt önálló katonai fellépés útján kívánta is megvalósítani, nem véletlenül végül is csak a hitleri Németországnak történő behódolás útján jelentett újabb lépést. Sőt, saját eredeti elképzelései szempontjából tekintve is szűklátókörűnek mutatkozott akkor, amikor agresszív álláspontjával gyengítette Lengyelország helyzetét, ós nem ismerte fel, hogy az angol kormány nem az erdélyi revízió kérdését utasította el, hanem annak Teleki által választott változatát, s elsősorban Lengyelország miatt. Nem enyhíti Teleki felelősségét még az a körülmény sem, hogy a román burzsoá kormányzat a két világháború között Erdélyben a magyar dolgozókat elnyomta, durván üldözte, s a békés revízió gondolatát is hevesen ellenezte. Ismertes az is, hogy nem a Teleki-kormány, hanem a román kormány kérte fel döntőbíráskodásra Erdély kérdésében Olaszországot ós Németországot. Ez a tény azonban a második bécsi döntés jellegén nem változtat, de még az sem sokat, hogy a Romániában hatalomra került Antoneseuféle kormányzat a Telekiénél is jobboldalibb volt. Hiszen, végső fokon mind a két kormány tevékenysége arról tanúskodott, hogy teljességgel alkalmatlanok a nemzetiségi kérdésnek a két szomszédos ország alapvető érdekei szempontjából való megközelítésére is. Elvakult, imperialista jellegű nacionalizmusuknak egyenes következménye, „eredménye" lett, hogy a hitleri Németország az „oszd meg és uralkodj" elvét oly könnyen ós hatásosan alkalmazhatta. Egyébként agresszív törekvéseik kielégítése érdekében Antonescu és főleg Teleki hivatali utódjai szinte túllicitálták egymást Hitlernél egy esetleges, számukra kedvezőbbnek tartott újabb felosztás érdekében. De ide torkollottak végső fokon azok az akciók is, amelyekkel Teleki ós a román kormányzata szovjetellenessóget igyekezett kamatoztatni, s támogatókat szerezni az imperialista nagyhatalmak köréből. A szerző megállapításainak túlnyomó részével e fejezetre vonatkozóan is egyet lehet érteni, bár itt is előfordulnak kisebb-nagyobb pontatlanságok, sőt nem eléggé alátámasztott megállapítások is. Például az olyan, hogy a román kormány 1940 augusztus eleji nemzetiségi rendelete a megoldás szempontjából „ígéretes" volt. Igaz, e rendelet enyhített volna a nemzetiségek helyzetén, de a megoldástól nagyon messze járt. A Székelyföld lehetséges természetes piacainak köre is szélesebb annál, mint ahogyan azt a szerző megítéli. A felsoroltnál mélyebb, több oka lehetett a 100 000 fős tömegnek Erdélyből, helyesebben Dél-Erdélyből Magyarországra való áramlásának is. E fejezet elolvasásakor azonban mégsem a fentiekre, vagy a fentiekhez hasonló kérdésekre utalnánk akkor, amikor hiányérzetünknek adunk kifejezést, hanem a téma kissé szűkre szabott felfogására. Tilkovszky Lóránt Teleki Pál revíziós és nemzetiségi politikájának összegezésére külön fejezetet szentel. Megállapításai általában meggyőzőek, tanúlságosak, ha néha megelégszik a lényeg feltárása helyett a felszíni jelenségek rajzával is. Ezzel együtt is érdemes Tilkovszky Lóránt, könyvét nemcsak elolvasni, de tanulmányozni is, különösen akkor, ha a könyv záró soraiból tükröződő tanulságot meg is szívleljük: ,, . . .ami a nemzetiségben érték, nem védhető meg, nem bontakoztatható ki a nacionalizmus alapján. Közös kötelességünk, hogy azok nyomán, akik annak idején a kölcsönös nacionalista elvaduitságok közepette is bátran hirdették internacionalista meggyőződésüket, egymást támogatva küzdjünk a mai társadalmi rendszerünktől idegen nacionalizmusok még ma is élő maradványai ellen, a szocialista nemzetek szoros baráti együttműködésének további elmélyítéséért" (i. m. 334. 1.). BALOGH SÁNDOR A SZOVJETUNIÓ TÖRTÉNETE 1926—1945 Válogatott dokumentumok. Szerk. Honfi József, Józsa Antal, Popovics György (Budapest, Tankönyvkiadó. 1967. 568 1.) (Olvasókönyv a Szovjetunió története tanulmányozásához III/2.) Rendkívül hasznos, jó, de sajnos történész-körökben elég kevés visszhangot kiváltott vállalkozás újabb kötetét jelentette meg az a szerkesztői kollektíva, amely részben már az 1950-ban megjelent első kötetet is gondozta. Mint a kötet számozása is mutatja.