Századok – 1970

KRÓNIKA - A munkásság állásfoglalása az első világháború kitörésekor. Nemzetközi munkásmozgalomtörténeti konferencia (Jemnitz János-Mucsi Ferenc) 1304/V-VI

KRÖNIKA 1305 velük; ezért bizalmas tárgyalásokra, a szociáldemokrata pártok jobboldali elemeivel — megegyezésre törekedtek (Südekum—Bethmann Holl weg tárgyalásai). A párt bevonása a német imperializmus háborújába a cárizmus elleni régi gyűlölet s a kozák uralomtól való félelem talaján ment azután végbe. Franciaországban lényegében hasonlóképpen történt meg az utolsó lépés, itt a porosz militarizmus elleni harc jelszavával. Jemnitz János ,,A nemzetközi munkásmozgalom a háború kitörése után" című referátumában több kérdést elemzett. Először a váratlanság tényezőjének szerepével foglalkozott. Megállapította, hogy az 1911 — 1912-es nagy háborúellenes fellendülés után volt egy viszonylagos nyugalmi időszak ; a pártok vezetői, persze, nem ismerték Berlin igazi szándékait, s még az osztrák-magyar—szerb konfliktus kirobbanása után is abban reménykedtek, hogy a világháború elkérülhető lesz. A következőkben a semleges országok pártjainak szerepót világította meg, ismertette főként a kezdeti időszakban játszott pozitív szerepüket, majd kitért a két hadviselő tábor szociálsovinisztáinak agitációjára a semleges országokban, végül e pártok lassú belső differenciálódását elemezte. Részletesen beszélt az egyes pártokban a vezető csoportok-középkáderek s a munkásság egymáshoz való kapcsolatáról s a mozgalom irányításában betöltött súlyáról s időszakonként és országonként változó szerepéről. Külön foglalkozott az értelmiség súlyával és szerepével az egyes pártokban, majd ennek egyik alárendelt problémájaként felvázolta azokat a főbb irányzatokat, amelyeket — főként az értelmiségiek — az egyes pártokban a háború idején képviseltek. Eszerint négy fő irányzat különböztethető meg: 1. az „ultrák" (Südekum, Kolb. Thomas, Mussolini stb.), 2. a pártvezetők csoportja (jobbközép), 3. a pacifisták, 4. a forradalmi baloldal. Röviden szólt — ilyen szempontból — a nőmunkás- és az ifjúmunkásmozgalomról is. Megjegyezte, hogy a négy irányzat közül az értelmiségiek főként a két szélsőben játszanak nagy szerepet. A frontvonalak mozgásának szerepe az egyes pártok állásfoglalásában — ez volt a referátum következő kérdése. Jemnitz János megállapította, hogy míg ez egyes pártokra nincs hatással (szerbek, oroszok), addig másoknál (osztrák-magyar, francia, belga s ezzel összefüggésben az angol mozgalom) határozott szerepe van a frontvonal mozgásának a háborúval kapcsolatos állásfoglalásuk változtatásában. Ebből a szempontból külön érdekesség a francia „politikai földrajz"; északon ós keleten a legerősebb a „honvédelem"; Közép- és Dél-Franciaországban az internacionalista áramlatok az erősek. Végül a referátum több kisebb kérdést érintett még: mennyire és mikortól volt ismeretes, hogy az egyes szocialista parlamenti képviselők valójában milyen állásponton vannak a háború kérdésében? Mennyire ködösítette ezt el a frakciófegyelem? Továbbá a pártvezetők és tömegek eltérő felfogása meghatározásának problémáit hangsúlyozza, hogy a pártvezetőségekben is tisztázandó a vezető mag vagy éppen a vezető személyiség kérdése. Mindez elősegítheti a munkásmozgalom háború alatti története speciális problémáinak jobb megértését. Dr. Rudolf Neck „A munkásság állásfoglalása az első világháború kitörése idején" című téziseiben abból indult ki, hogy a kérdés elfogulatlan megközelítéséhez higgadtságra van szükség, ezért — többek között — az olyan kategóriák fenntartása, mint az „árulás" helytelen lenne. A fősúlyt a társadalmi, a politikai ós pszichológiai megközelítésre kell helyezni. 1914-ben az irracionalizmus erői törtek be egy racionálisan értelmezett világba; ez súlyosan érintette a mozgalom racionalista ideológiáját. Szociológiai tekintetben 1914-ben megkezdődött a munkásságnak a polgári társadalomba való integrálódási folyamata is. A források jórészt a vezetőkről, s nem a tömegekről adnak információt. Tisztázni kellene azt a kérdést, hogy a tömegek soviniszta hangulata s a vezérek háborús állásfoglalása között mi volt a valóságos kapcsolat. Tény, hogy a II. Internacionálé határozatai elégtelenek voltak a háborúellenes harc folytatásához; a vezetők felkészületlenek voltak. Nem az a történetileg indokolt kérdés: „háború vagy forradalom". A téma további kutatásához konkrétabb megközelítés kell. Az osztrák szervezett munkásságra vonatkozó 1914 júliusától augusztus végéig terjedő vizsgálatai szerint már a forrásanyag is problematikus, elégtelen; főként a társadalomtörténeti vonatkozású anyagok hiányoznak. Ausztriában a háború kirobbantásához fel tudták használni ürügyként annak a trónörökösnek a meggyilkolását, aki közismert volt szocialista-ellenességéről. Viktor Adler Brüsszelben pesszimistán nyilatkozott a háború elleni harc kérdéseiről: ő akkor már látta, hogy a szocialista pártok elvesztették a tömegekre gyakorolt internacionalista befolyásukat. Az osztrák szociáldemokrata pártban a háború kitörésekor erőteljesen érvényesült a nagynémet nacionalizmus (Austerlitz híres cikke); a cseheknél megnyilvánuló nacionalizmus dinasztiaellenes és háborúellenes volt, de nagyon szorosan csatlakozott a cseh polgári pártokhoz. Kétségtelen, hogy a munkásság egy része szemben állt a háborús irányvonallal; ez leginkább a szervezetek létszámának az egyébként indokoltnál nagyobb visszaesésében