Századok – 1970

KRÓNIKA - A szlovák kérdés és Közép-Európa az újkori történelemben. Nemzetközi konferencia Pozsonyban 1970. február 16-18. (Arató Endre) 1290/V-VI

1292 KRÓNIKA J. Mésáros, a SzTA Történettudományi Intézetének igazgatója az abszolutizmus korában újra fogalmazott szlovák programot vette bonekés alá. Ezt S. M. Daxner, a mozgalom egy vezető politikusa dolgozta ki. A nemzeti egyenjogúság követelése, jelezve az egyik fontos irányzat felfogását, tartalmazta Ausztria politikájának határozott kritikáját, a szlovák nemzet törvényes elismerése és a területi autonómia követelését. E program bemutatása azért is szükséges, mert az az 1861. évi turócszentmártoni memorandum fontos előzményét jelentette. N. Petrovié, a Szerb Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének munkatársa, a Szerb Nemzeti Pártnak a szlovák kérdésben 1860—1885 között kialakított magatartását vizsgálta. S. Miletic és M. Polit-Desancic, a párt két jelentős vezetőjének nézetein kívül említést tett a szerb mozgalom nagybecskereki programjának a magyarországi nemzetiségekkel szolidarizáló pontjairól. Korreferátuma a szerb mozgalom differenciáltságát sem hagyta figyelmen kívül.2 Érdekes új anyagra épült V. Matula, a SzTA Történettudományi Intézete munkatársának előadása. A 60 —80-as évek russzofil orientációjának részeként beszélt azokról a szlovák tanárokról, akik a magyarországi nehéz körülmények miatt, a szláv összetartozás tudatától áthatva, s a kedvezőbb lehetőségeket kihasználva a cári Oroszországba költöztek, s mindenekelőtt középiskolákban és tanítóképzőkben helyezkedtek el. S ha számuk alacsony is volt, jelentőségük annál nagyobb: a szlovák kérdésről az orosz tudományos és hivatalos köröknek adtak tájékoztatást. Éppígy egy kevéssé ismert részletet dolgozott fel I. öizmic, a zágrábi nemzetiségi intézet munkatársa, aki Apponyi Albert 191 l-es amerikai útjának kudarcáról beszólt. A magyar gróf előadó körútjának célja az Északamerikai Egyesült Államokba kivándorolt magyarországi szlávok egyre erősödő, és a Monarchiát a nemzetközi közvélemény előtt, nem alaptalanul, rossz színben feltüntető mozgolódásának ellensúlyozása volt. A magyarországi szláv kivándoroltak, köztük a szlovákok, csehek és horvátok közös fellépése megakadályozta Apponyi útjának sikerét. Komoly szerep jutott ebben az Amerikába vándorolt magyar szocialistáknak is. A harmadik fő referátum előadója M. Gosiorovsky volt. (Elképzelések a szlovákok államjogi helyzetéről 1914—1939 között.) Az első világháború idején — fejtegette — az amerikai szlovákok az önállóság ügyét a hazaiaknál határozottabban vetették fel, a szlovákok nehéz körülményei miatt a jelentősebb nemzeti mozgalom tehát nem az etnikai területen, hanem az Egyesült Államokban bontakozott ki, ahol a nagyarányú kivándorlás eredményeképpen jelentős szlovák tömegek éltek, szabadabb, demokratikusabb körülmények között. Az amerikai szlovákok még a háború kitörése előtt felvetették a Magyarországtól való elszakadás kívánságát, ugyanakkor, amikor az otthoniak legfeljebb a Monarchia föderatív átalakításának gondolatáig jutottak el. A szlovák kérdés megoldására a háború alatt megfogalmazott számos polgári tervnek négy fő vonása különböztethető meg: 1. Szélesebb autonómia egy új Magyarország keretében. 2. A Habsburg-Monarchia föderalizációja, a föderáció egyik területét a cseh országrészek, valamint Szlovákia alkotja. 3. Szlovákiának a cári Oroszországhoz való csatolása. 4. Szlovákia és a létrehozandó lengyel állam egyesülése. Az amerikai szlovákok között is valamennyi koncepciónak voltak képviselői, de egyre inkább előtérbe került az az álláspont, hogy a legközelebbi rokon szláv nemzettel, a csehvel alkossanak önálló államot. Valamennyi elképzelés egyébként abban megegyezett, hogy a szlovákok számára biztosítani kelL a területi autonómiát. Ilymódon az első cseh — szlovák megállapodás az amerikai Clevelandben született (Ohio állam, 1915. október 22.) s a részvevők a föderatív megoldást választották. Egy évvel később már az oroszországi szlovákok is ezt az álláspontot képviselték, de az 1918. évi május végi pittsburgi egyezmény már nem beszélt a csehszlovák állam föderatív alapjairól. Gosiorovsky professzor a polgári koncepciók vizsgálata mellett egy pillanatig sem feledkezett meg az Októberi Forradalom nagy jelentőségéről a szlovák és a cseh nép életében, államának megalakulásában. Az új polgári állam, bár a szlovákok számára a Monarchiánál kedvezőbb lehetőségeket nyújtott, a cseh uralkodó osztály felfogásának megfelelően az egységes csehszlovák nemzet koncepcióját tükrözte. Az előadó a cseh — szlovák viszony két világháború közötti elméleti, államjogi problémáit gondos elemzésnek vetette alá. Érdeklődésre tarta* Hadd utaljunk itt N. Petrovié kitűnő forráskiadványának eddig megjelent két kötetére, amely a szóbanforgó kérdés gazdag anyagát tartalmazza: SvetozarMiletié i Narodna stranka. 1860 — 1885.1. köt. 1860 — 1869. Srcmski Karlovci 1968. 11. köt. 1870-1875. Uo. 1969.