Századok – 1970

FOLYÓIRATSZEMLE - Külföldi történeti folyóiratok tanulmányai Leninről 1264/V-VI

FOLYÓIRATSZEMLE KÜLFÖLDI TÖRTÉNETI FOLYÓIRATOK TANULMÁNYAI LENINRŐL VOPROSZI ISZTORII 1969. 7. szám. — I. M. KRASZNOV: Ismeretlen Lenin-dokumentumok a szovjet—amerikai kapcsolatokról (3—8. 1.) amerikai levéltárakból előkerült 6 dokumentumot ismertet, ezek Raymond Robins ezredes hagyatékából kerültek elő, aki 1917 végén és 1918 első felében a Szovjet-Oroszországban működött amerikai Vörös Kereszt-bizottság vezetője volt, ebben a minőségében sokat érintkezett személyesen is Leninnel. Az 1918 első feléből származó írások, Lenin levelei, feljegyzései másolatból eddig is ismeretesek voltak, de van ismeretlen is. A lenini írásokból világosan látszik, hogy Lenin a szovjet—amerikai diplomáciai kapcsolatok normalizálására törekedett. — V. G. TBUHANOVSZKIJ: A lenini béke-külpolitika fontos szakasza. A Szovjetunió külpolitikájának néhány problémája az 1920—30-as években (9—33. 1.) azzal az elterjedt nyugati felfogással vitázik, amely szerint Lenin halála után a szovjet külpolitika szakított a külpolitika lenini alapelveivel. Truhanovszkij azt bizonyítja, hogy éppen ezek alapján vívott a Szovjetunió 1924—1932 közt harcot az egyes országokkal való gazdasági ós diplomáciai kapcsolatok normalizálásáért és továbbfejlesztéséért. 1933— 1939 közt pedig a fasizmus és az új világháború elleni küzdelem állt. a szovjet külpolitika központjában. A Szovjetunió nehéz körülmények közt tett mindig eleget internacionalista kötelezettségeinek, segítette a forradalmi Kínát, a köztársasági Spanyolországot, Csehszlovákiának is felajánlotta segítségét 1938-ban, de a csehszlovák kormány nem igényelte. Számos esetben javasolta különböző kormányoknak megnemtámadási szerződések megkötését. Í939 nyarán a nyugati hatalmakkal folytatott tárgyalások Anglia részéről csak manővert jelentettek, Franciaország ingadozott. A szovjet kormány számára végül is a szovjet—német szerződés megkötése volt az egyetlen lehetséges lépés. Ezt pl. A. J. P. Taylor is így látja. 8. szám. — V. V. GORBUNOV: Lenin és a folyamatosság problémája a szocialista kultúra kialakulási folyamatában (17—32. 1.) hangsúlyozza, hogy Lenin felfogása szerint a kultúra eddigi eredményei megmaradnak, tovább élnek, ezeket a szocialista kultúrának át kell vennie. Egyúttal a tömegeket fel kell emelni ennek a kultúrának a színvonalára, közel kell őket hozni. Az új kultúra természetesen nem egyszerűen csak megőrzi a korábbi eredményeket, hanem alkotó módon nyúl hozzájuk. De Lenin mindig óvott a korábbi kultúrával szemben megnyilvánuló nihilista állásponttól. — K. A. GAFUROVA: V. I. Lenin és a szocializmus építésének néhány sajátossága a Szovjet Keleten (33—45. 1.) a közép-ázsiai szovjet köztársaságok és Kazahsztán fejlődését vizsgálja. Az orosz proletariátus ós a parasztság nagy segítséget nyújtott az itteni népeknek a szocialista építés során. Az elmaradott viszonyokból kellett ezeket a területeket kiemelni, s gondosan kellett ügyelni, hogy a nagyorosz sovinizmus és a helyi nacionalizmus elleni kettős harcban menjen ez végbe. Az iparosítás során nemzeti burzsoázia alakult itt ki. Lényeges szerepet játszott a szocialista építésben a kulturális forradalom megvalósítása, ezen belül itt különösen fontos volt a szocialista tartalom összekapcsolása a haladó nemzeti hagyományokkal. 9. szám. — G. M. DEJCS: AZ „Iszkra" konspirációs technikájának kérdései V. I. Lenin 1900—1903 írt leveleiben (49—66. 1.) a levelek részletes elemzésével bemutatja, milyen rejtjelkulcsot használt Lenin, vagy álneveket egyes forradalmi vezetők esetében, milyen címekre küldette Oroszországból jövő postáját. Lenin személyes találkozásokat is szervezett, ő irányította az illegális határátlépéseket, az ő gondja volt az Iszkra eljuttatása Oroszországba. Mindez azt mutatja, hogy Lenin elvi-politikai irányadó szerepe mellett igen jelentős mindennapos szervező munkát is végzett.