Századok – 1970

TÖRTÉNETI IRODALOM - Lenin és a történettudomány (Ism. Niederhauser Emil) 1240/V-VI

TÖKTÉHERIIRODALOM 1253 léma. Megállapította, hogy a Kelet is a Nyugat útjára tért. Elítélte az Európa-centrista felfogást, a történelmi és nem történelmi népek megkülönböztetését. Szun Jat-szent az orosz narodnyikokkal hasonlította össze. Az Októberi Forradalom győzelmével kezdődő harmadik szakaszban vetette fel a nem-kapitalista fejlődés lehetőségét. Ez már átvezet a mai helyzethez. Ezzel kapcsolatban a szerző arra figyelmeztet, hogy a harmadik világ országaiban az utópikustól a tudományos szocializmusig terjedő sokféle szocialista eszmét megértéssel, barátian kell vizsgálni. Támogatni kell a burzsoá nemzeti mozgalmakat, ha azok valóban forradalmiak. Utal a SzKP ós a Szovjetunió segítségére (s ezzel kapcsolatban számadatokat is közöl ennek a segítségnek a nagyságáról). A nemzeti-gyarmati harc valóban a szocialista világforradalom része, a fejlődés tehát fényesen igazolta Lenin tételeit. Ja. I. Draznyinasz „Franciaország forradalmi múltjának néhány problémája V. I. Lenin munkáiban" arra utal, milyen sokat foglalkozott Lenin az 1789—1871-es korszakkal. Szembeállítja ezt azokkal a mai nyugati koncepciókkal (Godechot, Palmer), amelyek két világforradalmi hullámot különböztetnek meg, egy nyugatit, amely demokratikus (és 1848-ig tart), ós egy a XX. században kezdődő keletit ós kommunistát. Mesterkélt az elsőt világforradalomnak nevezni, s a kettő szembeállítása is mesterkélt, a Párizsi Kommün kimarad belőle. így nincs meg a folyamatosság és az egymásra hatás. Pedig Lenin éppen ezt világosan kidolgozta. Ciklusokról és hullámokról beszél. Az egyes polgári forradalmak új forradalmakat tesznek szükségesekké, csak valamennyi hullám együtt valósítja meg a polgári demokratikus feladatokat. 1871-ben már a proletár forradalom kerül napirendre. Lenin gyakran emlegette forradalom és ellenforradalom váltakozását a francia történelemnek ebben a szakaszában. Ma viszont egyesek felvetik, hogy III. Napóleon uralmát nem lehet ellenforradalminak tekinteni, vagy legfeljebb személyes uralma miatt nevezhető reakciósnak. Ezek szerint a bonapartizmus egyenlő az erős hatalommal, amely ma keleten ós nyugaton egyaránt fenyeget. Ezzel szemben már Marx utalt a bonapartizmus osztálytartalmára. Lenin reakciós burzsoá uralomnak nevezte, amely egyre tökéletesíti az államgépezetet. Ma egyesek túlbecsülik a háborúk szerepét a forradalmakban. 1870-ben ós 71-ben a háborúnak kétségtelenül döntő szerepe volt, de a forradalom nélküle is érlelődött. 1905-ben Lenin éppen arra utalt, hogy a háború bonyolultabbá teszi a forradalmat. A háború szerepót mindig konkréten kell megítélni. Az idegen betörést a burzsoázia felhasználhatja a forradalom elleni harcra. Sokan a tömegpszichológiára támaszkodva rágalmazzák a forradalmakat, forradalom ós bűnözés közt próbálnak szoros kapcsolatot teremteni. Lenin viszont valóban a társadalmi pszichológia alapkérdéseit tárta fel, amikor pl. 1871-ben a proletár nők szolidaritását örökítette meg. V. V. Csisztyakov „V. I. Lenin és a német baloldali szociáldemokraták" leszögezi, mennyire nagyrabecsülte őket Lenin. Az irányzat 1905 — 6 táján kezdett kialakulni, 1910 — 12-re fejeződött ez be. Lenin forradalmi marxistáknak nevezte őket. Üdvözölték az első orosz forradalmat, értékelésében egészen közel kerültek a bolsevikok álláspontjához. 1907-ben az Internacionálé stuttgarti kongresszusán Lenin együttműködött Rosa Luxemburggal a militarizmus elleni harcban. Lenin ugyanakkor rámutatott a baloldaliak hibáira is, amelyek a német párt múltjából és a II. Internacionálé hatásából következtek. 1914-ig R. Luxemburg kivételével a többiek nem ismerték Lenin munkáit. Lenin taktikusan, elvtársi módon bírálta őket, amikor pl. nem értették meg az orosz pártban bekövetkezett szakadást. Lebecsülték a párt szerepét a munkásosztály megszervezésében" Nagy hibájuk volt, hogy húzódoztak az opportunistákkal való szakítástól. Lenin nem kívánta 1914 előtt, hogy külön pártot alakítsanak (ahogy ezt Sztálin hirdette), mert ez elszigetelte volna őket a munkásosztálytól. De a szerző véleménye szerint külön frakciót kellett volna alakítaniok. A világháború idején viszont csak a baloldaliak maradtak hűek a proletár internacionalizmushoz, amit Lenin nagy megelégedéssel vett tudomásul, épp úgy, mint a háború idején R. Luxemburg börtönben írt Június-brosúráját, amelyet kiváló marxista munkának tartott, bár ugyancsak megmutatta hibáit. A baloldaliak közül Karl Liebknecht került a legközelebb a bolsevikokhoz, Lenin is rá hivatkozott, éppen a polgárháború kérdésében. Lenin ekkor már, taktikus módon ugyan, a szervezeti elhatárolódást javasolta nekik. Ezt azonban csak 1918 legvégén valósították meg a Német Kommunista Párt megalapításával. Már 1918 elejétől kezdve Németoszágban is szovjetek létrehozását javasolták, márciustól már felkelésre szólították fel a népet, október 7-i konferenciájukon már a forradalom átnövéséről volt szó, s a parasztok felé is tettek egy fordulatot. A kommunista pártnak R. Luxemburg által kidolgozott programtervezetét Lenin pozitívan értékelte. Es éppen Lenin sürgette R. Luxemburg összes műveinek kiadását, mint ami nemzetközi viszonylatban is igen tanulságos volna. Ebben a kérdésben is még sok a kutatnivaló, szakítani kell a dogmatikus szemlélettel, helyre kell állítani a tényleges lenini értékelést. De Lenin munkáit is történetileg 11 Századok 1970/5-6