Századok – 1970

KÖZLEMÉNYEK - Róbert Mandrou: Magas kultúra és népi műveltség a XVII-XVIII. századi Franciaországban. A ponyvairodalom 118/I

Robert Mandrou: Magas kultúra és népi műveltség a XVII XVIII. századi Franciaországban. A ponyvairodalom" Amikor ma a XVII—XVIII. századi francia kultúráról vagy a francia civilizációról beszélünk, mindenkor ennek a civilizációnak csúcsaira gondolunk: Racine-t, Molière-t, Voltaire-t és Rousseau-t idézzük fel a Versailles és parkja nyújtotta díszlet keretében. Az Ancien Régime utolsó századainak Franciaországában az uralkodó osztályok kultúrája ellenállhatatlanul magára vonta a világ és a történészek figyelmét. Teljesítményei ismertek, ezért nem szükséges itt azokról hosszabban szólani. Vonzereje még ma is részben bonyolultságából ered, mert itt könnyen felismerjük benne három kultúra komplex szembesülését: egyrészt a nehezen továbbélő nemesi kultúra, amely a középkori lovagi életmódot és erényeket még mindig buzgón ünnepli; másrészt a fennmaradt klerikális kultúra, amelyben a papok és hivők nagy csoportja meditál a teológia és az erkölcs kérdésein; végül, de nem utolsósorban a kibontakozó polgári — laikus és tudós — kultúra, amelynek filozófusai és Enciklopédiá-ja jelentik a XVIII. században a legnagyobb teljesítményt. Természetesen szó sem lehet arról, hogy e bonyolult kultúra jelentőségét és univerzalitásra való törekvését ne ismerjük el: nem óhajtjuk elvitatni ragyogását, különösen Franciaországon kívül nem. De e tanulmány mégis azt tűzte ki feladatául, hogy az uralkodó osztályok kultúrája mellett — amely tudós kultúra — bemutassa a népi kultúrát, amelyet idáig félreismertek, mert nehezen volt megközelíthető és mélységesen különbözött a tudós kultúrától. Egy különleges forrástípus — a ponyvairodalom — futó elemzése lehetővé teszi e népi kultúra fővonásainak, „világszemléletének" meghatározását és a továbbiakban módot nyújt arra, hogy megkeressük helyét, érintkező felületeit és ható területét, a korabeli polgári és nemesi kultúra viszonylatában. Ilyen rövid összefoglalás keretében nincs lehetőség végérvényesen megválaszolni a problémából adódó kérdéseket: egyszerűen csak arról lehet szó, hogy meghatározzuk és helyére tegyük a gondolkodástörténet egy lényeges mozzanatát. * Nem könnyű dolog rekonstruálni egy régi népi kultúrát: ha a felsőbb osztályok „műemlékeket" hagyhattak örökül, ha voltak tanúik, akik írtak és leírtak vagy alkottak, a népre a hallgatás törvénye vonatkozott. A népet, „amely hallgat", a XIX. századig csak más társadalmi csoportok tanúságai alapján ismerjük; a népi kultúra megismerése hosszú időn keresztül olyan ábránd volt, amelyet a történészeknek igen nehéz s talán lehetetlen is meg* Ez a cím nem fedi teljesen az előadás eredeti címét, amelyben „culture savante" és „culture populaire" szerepel: de a magyar kifejezések közül—az eltérés ellenére—még ez áll legközelebb hozzá.