Századok – 1970
Tanulmányok - Balogh Sándor: Az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választások Magyarországon - 1192/V-VI
1200 BALOGH SÁNDOll egy ideológiailag képzett törzsgárdára és többezres tagságra a fővárosban. A többi párthoz fűződő viszonyt illetően pedig mindenekelőtt azt hangsúlyozta, hogy a NIM* és MKP törekvései nem egyeznek. Kovács Imre a választási vereséget kihasználva, saját korábbi elképzeléseinek a vonalára szerette volna a Nemzeti Parasztpártot szorítani. A NPP számára a kiutat Farkas Ferenc is a „baloldali szirén hangok" beszüntetésében látta. Az ülésen a balszárny álláspontját Erdei Ferenc ismertette. Erdei a Nemzeti Parasztpárt legfontosabb feladatának a reakció elleni elszánt harcot tekintette. S ebből annyit kívánt a Kisgazdapártra háramoltatni, „amennyi dukál". A nemzeti függetlenség kérdését ő is fontosnak tartotta, de helytelenítette annak a társadalmi, forradalmi átalakulás kérdései fölé való helyezését. A vitában Darvas és Nánási mellett lényegében Jócsik és Sz. Szabó is Erdei álláspontját támogatta. A párt politikai vonalán — a nemzetgyűlési választásokig — Veres Péter sem tartott lehetségesnek semmiféle változtatást. A „jobb felé való nyitást" azonban a jövőre nézve is változatlanul kockázatosnak ítélte, mert attól a „forradalmi tömeg" elvesztését féltette, amit viszont mindenképpen el akart kerülni. Veres Péter a választási feladatokat abban jelölte meg, hogy a NPP képviselői „ne Erdei, ne Kovács, hanem parasztpárti vonalat vigyenek".255 Az Intéző Bizottságban lefolyt vita alapján körvonalazódott a NPP politikája és magatartása a nemzetgyűlési választások idejére. A Nemzeti Parasztpárt a „leányvállalat" vádjától igyekezett megszabadulni, s ezért a Kommunista Párttal kapcsolatosan a taktikai szabadság álláspontjára helyezkedett. Ugyanakkor a Kisgazdapárttal szemben a szigorú kritika, a jobboldali megnyilatkozások éles bírálatának a politikáját kívánta követni. Döntően a kisparasztság, az ú jbirtokosok szavazatainak a megszerzésére törekedett, s ennek érdekében, lényegében a korábban kialakított választási programját kívánta hirdetni és népszerűsíteni. A párton belüli viták azonban később, a választási küzdelem során is éreztették hatásukat, és a baloldali radikális programra nem egyszer árnyékot vetettek a nacionalista, harmadik utas és más jobboldali jellegű megnyilatkozások.256 256 PI.Arch. 284. f. XIII. cs. 25e Kovács Imre egyik dunántúli választási gyűlésen mondott beszédében pl. azzal indokolta a NPP nemzeti jellegét, hogy „nemzetiek vagyunk, mert egyetlen népréteg sem volt olyan jó magyar, mint éppen a parasztság, és ma is a tiszta nemzeti ideálokért küzdünk" (Zala, 1945. okt. 24.). Kovács Imrénél is jóval messzebb, a munkáspártok durva rágalmazásáig ment el a Zala megyei Pusztamogyoródon tartott gyűlésen a NPP „kiküldöttje", aki arról szónokolt, hogy „mi nem vagyunk nemzetköziek, terror-legények, a mi pártunk magyar párt" (PI.Arch. 274/16—133). A fentebbiekhez hasonló megnyilatkozások is szerepet játszottak abban, hogy itt-ott a Kommunista Párt és a Nemzeti Parasztpárt helyi szervezetei között vitákra és súrlódásokra is sor került a választási kampány idején. A helyzetet bonyolította az, hogy a NPP és a Szociáldemokrata Párt kapcsolata továbbra is változatlanul rossz volt. De ezzel együtt is a Nemzeti Parasztpárt fő ellenfele és vetélytársa a Kisgazdapárt maradt, amelynek jobbszárnyát a NPP kifejezetten ellenségként kezelte. A Kisgazdapárttal kapcsolatos álláspontot képviselte általában a NPP vidéki sajtója is, amely elsősorban a Kisgazdapárt budapesti választási sikerének a hátteréről igyekezett a fátyolt fellebbenteni a vidéki közvélemény, a parasztság előtt. „A szavazást Budapesten — írta a Mohács és Járása c. lap — nem a kisgazda párttagok döntötték el, hanem a jelenlegi pártonkívüli, jobboldali reakciós tömeg, amely jobbra viszi a Kisgazdapárt egész politikáját, sőt az egész magyar politikát. Komoly felelősség van a Kisgazdapárt vállán, meg tudja-e állítani ezt a jobbratolódási folyamatot?" (Mohács és Járása, 1945. okt. 21.). A Nemzeti Parasztpárt választási jelszavai is zömmel jobboldalellenesek voltak („Elég volt a bankári, ügyvédi, grófi, nagykereskedői kisgazdákból !", „Parasztegység, de ne a Kisgazdapártban !"), de
