Századok – 1970
Tanulmányok - Balogh Sándor: Az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választások Magyarországon - 1192/V-VI
1198 BALOGH SÁNDOll vidéki Népszava is „több szavazatot és több mandátumot" várt a külön listától.25 1 Hasonlóan vélekedett a Dunántúli Népszava és más vidéki szociáldemokrata lapok is. A külön-lista felett érzett öröm kifejezésével egyidejűleg azonban erősödtek a középpárti politika hangjai is, sőt sokhelyütt egyre inkább azok kerekedtek felül a párt választási propagandájában. Mindez természetesen elsősorban a párt jobboldalának kedvezett, s különösen vidéken fellángoltak a MKP és SzDP közötti ellentétek.252 A Szociáldemokrata Párt választási célkitűzéseiből és magatartásából világosan kiderült, hogy a munkás szavazók megtartása, illetőleg gyarapítása mellett elsősorban a középrétegek felé szeretett volna tájékozódni és általuk növelni szavazóinak számát. A párt szívesen látta volna a paraszti szavazók létszámának növekedését is. De már a választási propagandájából következően is erre nem sok kilátása volt. Hiszen az angolbarát külpolitika kidomborításával vagy erőteljesebb hangsúlyozásával, önmagában, nem versenyezhetett a Kisgazdapárttal. A magántulajdon és a vallás iránti „megértésben" ugyancsk elmaradt a FKGP-tól. A párt baloldali vezetői, bár hajlottak a jobboldalnak teendő engedményekre, de a jobboldal álláspontját a maga teljességében természetesen nem akarták, és nem is fogadhatták el. Hiszen azzal a munkások körében meglévő szociáldemokrata befolyást gyöngítették volna, így az a közép-párti politika, amit meghirdettek, legfeljebb a kisebb ellenzéki pártok választóinak a megszerzésére lehetett alkalmas. A jobb felé tett engedmények — a kommunistákkal való változatlan együttműködés hangsúlyozása ellenére is — nemcsak távolították a két munkáspártot egymástól, hanem, főleg vidéken, helyenként súrlódásokhoz, összeütközésekhez is vezettek, mert a jobboldali szociáldemokraták, az engedmények nyitotta réseket kihasználva, nyíltan kommunista-ellenes magatartást tanúsítottak. A választási küzdelemben azonban a SzDP a Kisgazdapárttal is ellentétbe és összeütközésbe került. Mindez azt eredményezte, hogy a Szociáldemokrata Párt a választási küzdelem során a Kommunista Párttól és a Kisgazdapárttól is általában távolodott, sőt élesebb konfliktusok is keletkeztek közöttük. A budapesti törvényhatósági választások eredményei a Nemzeti Parasztpártban a pártszakadás veszélyével járó válságot robbantottak ki.25 3 Illyés Gyula a budapesti választások eredményeit értékelve arra a következtetésre jutott, hogy ott a NPP-t „alapos vereség érte". Szerinte a budapesti választásokon tulajdonképpen nem is a Kisgazdapárt győzött, hanem az az általános hiedelem, hogy a FKGP az ország függetlenségének az egyedüli biztosítéka. Illyés a választások után kialakult helyzetben „nagy belpolitikai harc" kibontakozására számított a MKP és a FKGP között. Jócsik Lajos a Nemzeti Parasztpárt választási vereségét a Kisgazdapárt által követett taktikával hozta összefüggésbe, és rámutatott, hogy a Kisgazdapárt a választási kampány elején azt hangoztatta, hogy a NPP a Kommunista Párt leányvállalata, a választásokat megelőző hetekben pedig a két párt közös listán való indulásának hírét terjesztette el. Kovács Imre a „baj" okát egyedül abban kereste, hogy a párt képviselői túlhangsúlyozták a NPP baloldali jellegét. Az Intéző Bizottság folytatólagos ülésén Kovács Imre a NPP politikájában érvényesülő „két vonal" közötti választás elkerülhetetlenségét vetette 251 Felvidéki Népszava, 1946. okt. 14. 262 Tanulmányok a Dél-Dunántúl történetéből. Id. tan. 86. 1. S«»PI. Arch. 284. f. XIII. es.
