Századok – 1970

Tanulmányok - Balogh Sándor: Az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választások Magyarországon - 1192/V-VI

1196 BALOGH SÁNDOll vezető szerepét tételezte fel és a dolgozó nép valójában csak a „tömeg", még­pedig a szavazó tcmeg szerepét volt hivatva betölteni. A „nemzeti egység" megteremtése érdekében a párt képviselői gyakran, feleg vidéken a legszélső­ségesebb nacionalista megnyilatkozásoktól sem tartózkodtak. De a naciona­lizmus mellett a vallás kéidései is különleges szerephez jutottak a választási propagandában. A párt vezetőinek hangját is messze túlharsogták a vidéki „kiskirályok", akik olyan húrokat pendítettek meg, amelyek sokszor elfeled­tették a hallgatósággal, hogy a választási kampány a népi demokratikus Ma­gyarországon folyik.24 5 A Kisgazdapárt egyre jobboldalibbá és reakciósabbá váló választási propagandájában csak itt-ott jutottak felszínre baloldali han­gok. De néha a párt balszárnyához tartozók is jobboldali hangokat ütöttek meg, ugyanakkor a jobbszárny képviselői részéről is elhangzottak „baloldali" véle­mények.24 0 Ez utóbbi megnyilatkozások természetesen mitsem változtattak a Kisgazdapárt választási politikájának a lényegén. A Szociáldemokrata Párt az 1945. október 10-i pártvezetőségi ülésen vitatta meg a budapesti törvényhatósági választások tapasztalatait.24 7 Szeder Ferenc, bár elvileg a két munkáspárt együttműködését változatlanul nem ki­fogásolta, a közös listát utólag is helytelenítette. Szerinte az SzDP a közös lista miatt már a budapesti törvényhatósági választásokon is olyan szavaza­tokat „dobott el" magától, amelyeket külön lista esetén feltétlenül meg­szerezhetett volna. Szeder nem osztotta azokat az aggályokat sem, amelyek — a szavazók válogatás nélküli megszerzése miatt — a párt baloldalán merültek fel. Halász Alfréd hasonlóan kétségeit fejezte ki a közös listán való indulás cél­szerűségét illetően. Ries István nem értett egyet azokkal, akik úgy próbál­ták beállítani a dolgot, mintha a közös lista miatt az „útitársak" elfordultak volna a párttól. Hiszen a szavazók száma mintegy 60%-kal meghaladta a két munkáspárt taglétszámát. A választási eredményekért ő döntően a vá­lasztójogi törvényt és a Kisgazdapárt agitációját tette felelőssé. A Szociáldemokrata Párt vezetőségén belül a jobbszárny fokozódó nyo­mására született meg az az elhatározás, hogy a két munkáspárt külön listán induljon a nemzetgyűlési választásokon. Ugyanakkor a párt vezetősége lénye­gében egységesen elégedetlen volt a törvényhatósági választásokon elért ered­ményekkel. De amíg a jobboldal a választási eredményt a közös lista okozta vereségként értékelte, addig a baloldal másutt, elsősorban a Kisgazdapárt poli­tikájában és magatartásában kereste a sikertelenség okát. A választás után ki­alakult helyzet mérlegelése alapján a SzDP vezetői arra a következtetésre jutottak, hogy szavazókat elsősorban a Kisgazdapárttól, tehát végsőfokon jobboldalról szerezhetnek. A munkásságra gyakorolt befolyásukat illetően alig merült fel kétség bennük. Ezért még a jobboldal is egyetértett a Kisgaz­dapárt jövőbeni támadásával. A SzDP a törvényhatósági választásokig nem nagy aktivitással vette ki a részét a választási küzdelemből. A külön listán való indulás eldőlte után 245 A beszédek szellemét tükrözték a különböző választási felhívások és jelszavak is. „Ha magántulajdont akarsz és függetlenséget vársz, csak a Független Kisgazdapárt soraiba állsz !", „Ha magyar vagy. van hiled, a szebb jövőt akarod, nem gondolkozol, szavazatod a Kisgazdáknak adod !", „Isten, vagy nem Isten — válassz !", „Ha Isten­ben, fajtádban és hazádban hiszel, a Kisgazdapártra szavazol!" stb. (Tanulmámok a Dél-Dunántúl történetéből. Id. tan. 87. 1.). 246 Kis Újság, 1945. okt. 23. S4 ' PI.Arch. 253/1 — 4.

Next

/
Oldalképek
Tartalom