Századok – 1970
Tanulmányok - Balogh Sándor: Az 1945. november 4-i nemzetgyűlési választások Magyarországon - 1192/V-VI
AZ 1945. NO VEM ВЕН 4-1 NEMZETGYŰLÉSI VÁLASZTÁSOK MAGYARORSZÁGON (II). 1193 gazdapártra. A MKP véleménye szerint a Kisgazdapárt nem véletlenül vált „a reakció pártjává", hanem tudatosan vállalta az összes jobboldali erők gyűjtőmedencéjének a szerepét.23 3 A jobboldal előretörésével való „szembenézés" nem maradhatott azonban csupán elvi kérdés, mert a választásokat követő események és a nemzetgyűlési választásokra való felkészülés egyszerűen kizárta a passzív várakozás lehetőségét. A budapesti törvényhatósági választásokról szóló híradások nyomán a jobboldal — a felszabadulás óta először — újra Budapest utcáira merészkedett. Többszázfős csoportok örömmámorban, és igen harcias hangulatban, az ellenforradalmi rendszer éveit idéző reakciós és fasiszta jelszavakat („Le a kommunistákkal !", „Ki a zsidókkal !", „Nem lesz vörös Budapest !") kiáltoztak kórusban a főváros utcáin.23 4 A tüntetők nem egyszerűen a Kisgazdapárthoz véletlenül csapódó elemek voltak, hanem sok tekintetben ők jelentették „magát a budapesti kisgazdapártot". Erről tanúskodtak a hangszórós kisgazdapárti autók, a párt egyik-másik kerületi szervezetéből harsogó megafonok, amelyek a „marxista csőcselék"-kel való leszámolásra buzdították tagjaikat, híveiket.23 5 A kisgazdapárti tüntetésekre válaszul már október 9-én több tízezres munkáspárti tömeg tiltakozott Budapesten és a „Munkás-ököl vasököl, oda sujt. ahová köll !" jelszava félreérthetetlenül kifejezésre juttatta, hogy a munkásság a választási eredményektől függetlenül, ha kell, erővel szorítja viszsza a választási eredményeken felbátorodott jobboldalt.23 6 A budapesti tömegek egységes és határozott fellépésére a jobboldal „eltűnt" az utcáról, de a politikai élet változatlanul rendkívül feszült maradt. A pártok, mindenekelőtt a Kommunista Párt és a Kisgazdapárt közötti átmeneti fegyverszünet a múlté lett. Az ellentéteket növelte a budapesti törvényhatósági választások vidéki visszhangja is. A baloldali pártok tagjait, tömegeit a kisgazdapárti választási győzelem híre bizonytalansággal és helyenként félelemmel vegyes elkeseredéssel töltötte el. Itt-ott még a kisgazdapárti szervezetek részéről is elhangzott elégedetlen, sőt elítélő hang a fővárosi polgári jobboldalnak a Kisgazdapárt mellett való felsorakozása miatt.23 7 A Kisgazdapárt szervezeteinek és tagjainak 233 „Kire szavazott volna a reakció — írta a Szabad Nép —, ha nem arra a pártra, amelynek listáján, a vezetőségében, a népnyúzó Vásáryak, a nagybirtokukról elűzött feudális arisztokraták, Dessevvffy grófok és társaik, a botbüntetés apostola: Schlachta Margit (ez mellesleg tárgyi tévedés volt, mert б a PDP listáján indult — B. S.), a fekete reakciós Varga Béla, a fajvédő Eckhardtisták, a Wolf-párt volt korifeusai szerepelnek? és mindezek mögött ott álltak a most csizmába bújtatott, lakkcipős nagytőkések" (Szabad Nép, 1945. okt. 9.). A Szabad Nép tehát lényegében a Kisgazdapártnak nemcsak a jobbszárnyát, hanem a centrumát is támadta. A lap ugyanezen számának egy másik cikke, amelv a Kommunista Párt választások utáni feladatait körvonalazta, azt szögezte le, hogy a MKP „résen áll, hogy visszaverje a reakció minden támadását". A Szabad Nép okt. 10-i számának vezércikke ismét arra figyelmeztetett, hogy „ha az urak nem hajlandók szembenézni a Kisgazdapárt mögött gyülekező reakció előretörésével — hangsúlyozta a lap —, hát szembenézünk mi !" (Szabad Nép, 1945. okt. 10.) 234 PI.Arch 274/2-32 ós Népszava, 1945. okt. 11. 235 Népszava, 1945. okt. 14. 236 PI.Arch. 274/2-32. 237 Füzesgyarmaton a FKGP helyi szervezetének elnöke és vezetősége felkereste a Kommunista Párt vezetőségét és sajnálatát fejezte ki, hogy az „aszfaltbetyárok" Budapesten őrájuk szavaztak, és aziránt érdeklődtek, hogy a kommunisták támogatni fogják-e őket, ha ezektől meg akarják tisztítani a pártot. Vésztőn pedig a budapesti választások hatására nyolc kisgazdapárti párttag átlépett a MKP-ba. Hasonló eset történt a Pest megyei Monostoron is, ahol a kisgazdapárti párttagok azzal indokolták átlépésüket, hogy a FKGP már nem parasztpárt (PI.Arch. 274/2 — 32).
