Századok – 1970
Tanulmányok - Kirschner Béla: Lenin a nemzetközi munkásmozgalom néhány kérdéséről 1907-1914 között 1166/V-VI
1180 KIBSCHNER BÊJ.A Mindebből adódik, hogy Ausztria-Magyarország történelmi politikai realitását Lenin úgy tekintette, hogy az orosz forradalom győzelme esetén szükségszerűen elveszti létjogosultságát, illetve csak akkor maradhat fenn, ha struktúrája a demokratikus, a forradalmi szükségletek szerint átalakul. Ennek megfelelően a Magyarországi Szociáldemokrata Párt számára kettős feladat jelentkezett: a demokratikus forradalmi folyamat meggyorsítása, s ennek realizálásától függően a nemzeti önrendelkezési jog előtérbeállítása, vagy az államalakulaton belül a nemzeti kérdés demokratikus megoldása. A továbbiakban Lenin még a következő összefüggéseket tárta fel: 1. A proletariátus politikája nem lehet azonos a burzsoázia politikájával a nemzeti kérdésben sem. A nemzeti béke, a nemzeti egyenjogúság s az osztályharc legkedvezőbb feltételei érdekében támogatja csak a burzsoáziát. 2. Nem lehet arról kezeskedni, hogy a polgári demokratikus forradalom különválással vagy az államon belül egy másik nemzet egyenjogúvá válásával fejeződik be, s ezért nem lehet előre igennel vagy nemmel felelni a különválás kérdésében. A proletariátusnak az osztályharc feltételei figyelembevételével kell az álláspontját meghatároznia. Általában a nagy állam az előnyös egyenlő feltételek esetén. Ha az elnyomás, a nemzeti súrlódások azonban az együttélést elviselhetetlenné teszik, akkor a különválást kell támogatni, mert a kapitalista fejlődés és az osztályharc feltételei ezt követelik meg. 3. Míg a burzsoáziát az érdekli, megvalósítható-e az adott követelés, s ezért kiegyezik más nemzetek burzsoáziájával, a proletariátusnak viszont az a fontos, hogy megerősítse magát a burzsoáziával szemben, s a tömegeket a demokratizmus és a szocializmus szellemében nevelje. Ennek az összefüggésnek az az értelme, hogy nem a pillanatnyi lehetőségek, hanem az objektív szükséglet alapján kell a nemzeti kérdést is megközelíteni. 4. A proletariátusnak — Lenin itt Oroszország példáját hozta fel — az adott állam talaján kell harcolnia, úgy hogy a szociáldemokrácia egyesíti valamennyi munkást, anélkül, hogy kezeskednék a nemzeti fejlődés bármelyik útjáért, mert minden lehetséges úton az osztálycél felé kell haladni, amelynek feltétele mindennemű nacionalizmus elleni harc, a különböző nemzetek egyenlőségének a követelése, a nemzeti önrendelkezési jog elismerése. Lenin e feltételek alapján tartotta lehetségesnek a nemzeti béke fenntartását, ha Oroszország soknemzetiségű állam marad, illetve a békés különválást, ha felmerül ennek szükségessége.28 Lenin tehát mindkét variációval számolt Oroszország esetében, ha az adott viszonyok között, mint már rámutattunk, a különválást nem is tartotta célszerűnek. A különválás módszereként Norvégiának Svédországtól való 1905-ös elszakadását említette, amikor a svéd proletariátus a nemzetek általában vett egyenjogúságán kívül konkréten védte Norvégia különválási szabadságát.2 9 Míg az orosz szociáldemokrácia szempontjából végzetesnek tartotta, ha az önrendelkezési jogot nem veszi be a programjába — az elnyomó nemzet nacionalizmusa elleni harcot tartotta fontosabbnak ez esetben — , Lenin egyébként lehetségesnek tartotta, hogy az elnyomott nemzet nacionalizmusa elleni harc kerül előtérbe bizonyos körülmények között, — addig a lengyel szociáldemokráciának elsősorban azt rótta fel hibájául, hogy az orosz szociáldemokráciát bírálja e programpontért. Ez azzal függött össze, hogy Lenin megmagyarázhatónak vélte a lengyel szo-28 Fentiekre lásd LM. 20. köt. 420-425. és 435. 1. 29 LM. 20. köt. 437 — 443. 1.
