Századok – 1970
Tanulmányok - Kirschner Béla: Lenin a nemzetközi munkásmozgalom néhány kérdéséről 1907-1914 között 1166/V-VI
LENIN A NEMZETKÖZI MUNKÁSMOZGALOM NÉHÁNY KÉ11DÉSÉK6L|1007-1914 KÖZÖTT 1173 E gondolatmenet egyben magában foglalja, hogy a nemzeti felszabadulás tényét, az uralkodó osztályok dinasztikus célja ellenére is, a balkáni eseményekhez hasonló történelmi szituációban, mint bizonyos fokú pozitív tényezőt kell tekinteni anélkül, hogy figyelmen kívül hagyhatók lennének a körülmények, amelyek között az esemény megtörtént, s mellőzhető lenne a felszabadulás mértéke, foka, a folyamat ellentmondásossága. Ebből az álláspontból adódott, hogy Lenin elfogadta Otto Bauer értékelését is, hogy „Macedónia szempontjából az a körülmény, hogy Bulgária és Szerbia meghódította, polgári forradalmat, egy sajátos 1789-et vagy 1848-at jelent". Ebből következett az is, hogy a gazdasági felszabadítást alapvetőnek tartotta, s úgy értékelte a burzsoázia álláspontját kifejező, a szlávok nemzeti felszabadulását hangsúlyozó felfogást, mint amelyik meghamisítja a végbemenő események értelmét, s amellyel megnehezítik a balkáni népek tényleges felszabadulását, mivel „ezzel támogatást nyújtanak ahhoz, hogy kisebbnagyobb mértékben fennmaradjanak a földesúri kiváltságok, fennmaradjon a politikai jogfosztottság, a nemzeti elnyomás . . . Csakis úgy vághatják el minden nemű nemzeti elnyomás minden lehetőségét — vonta le a következtetést, határozta meg a feladatot —, ha valamennyi balkáni nép parasztjai gazdaságilag és politikailag egyaránt teljesen felszabadulnak."11 Ehhez 1913 márciusában a következőt tette hozzá: a történelmi feladat az lett volna, hogy egyesült nemzeti államokat teremtsenek a Balkánon, a helyi feudálisokat megdöntsék, a különféle nemzetiségű parasztokat felszabadítsák a földesúri iga alól. Könnyebben és százszorta kisebb áldozatokkal sikerült volna e történelmi tett, ha megalakították volna a Föderatív Balkán Köztársaságot, mert „sem a nemzetiségi elnyomás, sem a nemzetiségi marakodás, sem a vallási ellentétek felszítása nem lett volna lehetséges teljes és következetes demokratizmus esetén. Biztosítva lett volna a balkáni népek valóban gyors, széleskörű és szabad fejlődése".1 2 2. A nemzeti kérdés A nemzeti kérdés bizonyos összefüggéseit — mint láttuk — az ázsiai és a balkáni problémák kapcsán már érintette Lenin. 1913-ban és 1914-ben, s az első világháború alatt is, több tanulmányt szentelt azonban a nemzeti kérdésnek. Erre azért került sor, mert bár a II. Internacionálé londoni kongresszusa (1896) s az OSzDMP II. kongresszusa is elfogadta a nemzetek teljes önrendelkezési jogát, az oroszországi munkásmozgalomban egyes csoportok soviniszta álláspontot foglaltak el (pl. a nemzetiségi szociáldemokrata szervezetek egy részében, a Bundbanstb.). a nemzetközi munkásmozgalomban is felvetődött a kulturális nemzeti autonómia elve a politikai önrendelkezési jog helyett, s megfogalmazódott a nemzeti kultúra burzsoá jelszava is.13 A nemzeti kérdésről szóló nagyobb referátumát Svájcban készítette el Lenin, abból az alkalomból, hogy 1913 júliusában Zürichben, Bernben, Lau-11 A szerb-bolgár győzelmek szociális jelentősége. 1912. nov. 7. LM. 18. köt. 399-400. 1. 12 A balkáni háború és a burzsoá sovinizmus. 1913. márc. LM. 19. köt. 19—20.1. 13 Kritikai megjegyzések a nemzeti kérdéssel kapcsolatban. 1913. októberdecember. LM. 20. köt. 3 — 37. 1. 6 Századok 1970/5-6
