Századok – 1970
LENIN ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Az MTA Történettudományi Intézetének ünnepi ülése Lenin születésének 100. évfordulóján - Pach Zsigmond Pál: Zárszó 1162/V-VI
1164 PACH ZSIGMOND PÁL országban, ill. Oroszországban feltesszük, elvi különbség nem abban az értelemben, mintha ez a kor nálunk nem kapitalista korszak volna, hanem abban az értelemben, hogy a kapitalizmusnak egészen más, elvileg más korszakairól van szó; a kapitalizmus nemzeti útjának végleges felülkerekedése előtti (ti. Oroszországban), ill. felülkerekcde'se utáni korszakról" (ti. Németországban). Ororszország és Ausztria (Ausztria-Magyarország), ill. Oroszország és Németország ilyen megkülönböztetése a nemzeti kérdés, ill. agrárkérdés szempontjából természetesen nem zárja ki gazdasági-társadalmi-politikai fejlődésük alapvetően hasonló irányának, közös vonásainak kiemelését. Közismertek azok a lenini helyek, amelyek éppen ezekre a hasonlóságokra vonatkoznak. (Egyesekre T. Iszlamov is utalt a vita során.) Ám a közös közép-kelet-európai fejlődésen belül nagy figyelmet érdemelnek az országonkénti eltérések, sajátosságok is, — többek között a fejlődés fázisbeli differenciái, periódusbeli különbségei. így kapcsolódik össze periodizáció és összehasonlító módszer. Éppen ezért — írja Lenin — gyaikan szokták idézni, de nem teljesen: ,,A marxista elmélet feltétlen követelménye bármely társadalmi kérdés taglalásánál az, hogv a kéidést meghatáiozott történelmi keretben tegyük fel, aztán pedig, ha egy bizonyos országiéi van szó, az, hogy számbavegyük azokat a konkrét sajátosságokat, amelyek ugyanazon történelmi korszakon belül ezt az országot más országoktól megkülönböztetik." Éppen az „ugyanazon történelmi korszakon belül" szavakat szokták elfelejteni a fenti idézetből, — pedig most már látjuk, milyen fontos részét alkotják annak. Ha egy történelmi kérdést összehasonlító módszerrel vizsgálunk, nemcsak azt kell számba vennünk, milyen társadalmi formációról van szó, hanem azt is, hogy az adott formáció fejlődésének melyik korszakáról. A Lenin vizsgálta kérdéseknél ez úgy merül fel : a kapitalizmus fejlődésének melyik korszakát érintik. Természetesen ugyanez áll a feudalizmusra is. Ha tehát — mondjuk — a rendi állam kérdését vetjük fel (mint annakidején a feudális kor periodizációs vitáján) vagy a parasztság helyzetének összehasonlító vizsgálatára vállalkozunk a XVII. századi Magyarországon és Franciaországban (erről nemrégiben hangzott el Intézetünkben érdekes előadás), nem elég, ha számokat hasonlítunk össze, pontosabban: számok egybevetéséből (persze megbízható számokéból) csak akkor juthatunk történetileg hasznosítható eredményekre, ha először azt a kérdést tesszük fel és tisztázzuk: mennyiben hasonlítható össze a francia és a magyar XVII. század ? Vajon nem a feudalizmus fejlődésének elvileg eltérő, különböző korszakairól van szó: Franciaországban — a XVII. századi ún. válság és a refeudalizációs jelenségek ellenére — a feudalizmus bomlásának a korszakáról; Magyarországon — a szabadmenetelű tendenciák stb. megjelenése ellenére — a feudalizmus kései korszakáról, az ún. második jobbágyság megszilárdulásának korszakáról. 3. A történeti statisztikai módszer, a kvantitatív módszer, amelynek alkalmazása — örvendetes módon — ugyancsak fellendülőben van. Az előbb kifejtettek után aligha kell bizonygatnom: a történeti statisztikai módszer érvényesítése lenini példáinak elemzése, olyan munkáknak a tanulmányozása mint A kapitalizmus fejlődése Oroszországban vagy az Újabb adatok a mezőgazdasági kapitalizmus fejlődéstörvényeiről — nemcsak a tőkés agrárfejlődés kutatói számára nélkülözhetetlen, hanem minden történész számára, aki statisztikai, általában: kvantitatív módszert kíván alkalmazni, akár a középkori, akár a legújabbkori történelem feltárásában.
