Századok – 1970

LENIN ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Az MTA Történettudományi Intézetének ünnepi ülése Lenin születésének 100. évfordulóján - Gonda Imre, Sarlós Béla, Borus József, M. T. Iszlamov, Niederhauser Emil hozzászólásai (Összeállította Glatz: Ferenc)

HOZZÁSZÓLÁSOK 1159 letariátust uralkodó osztállyá kell szervezni, hogy a kapitalista és a kommunista társadalom közötti átmenet csakis a proletariátus forradalmi diktatúrája lehet. Emellett azon tételek, melyek szerint a proletárdiktatúra által létrehozandó demokráciát „szélessé" kell tenni a burzsoázia elnyomásával egyidőben, s hogy az állam csak a kizsákmányoló osztályok teljes megszűnése után „halhat" el — akkor is, ma is „a szocialista államelmélet szilárd pilléreit" alkották illetve alkotják. Sarlós Béla az Állam és forradalom legfontosabb tételeinek kiemelése után a mű magyarországi 1919-es, eddig kevéssé ismert hatását vázolta. A hatás két irányban mutatható ki: az 1919. június 14-én elfogadott pártprogramban, majd ennek közvetítésével a Tanácsköztársaság alkotmányában. A hozzászóló ezután először a pártprogramnak „politikai téren" címet viselő alfejezetét idézte (a proletárdiktatúráról, mint a szocializmusba való átmenet útjáról, az államformáról, a volt kizsákmányolók jogainak megvonásáról stb.), mely a lenini mű legközvetlenebb hatásáról tanúskodik. Még szembetűnőbb a hatás a Tanácsköztársaság alkotmányának 1 §-án. Ez kimondja, hogy a proletariátus minden jogot és hatalmat a kezébe vett, helyébe a szocialista termelési rendet helyezte. A proletárdiktatúra azonban — mondja az idézett rész — csak eszköz a kizsákmányolás és mindenfajta osztályelnyomás, végül az állam megszüntetésére. Különösen érdekes az az előadói beszéd, melyet az alkotmánytervezet előterjesztésekor az igazságügyi népbiztos mondott, s melyben — noha az Állam és forradalom címét nem említette — kifejezetten Leninre hivatkozott a proletárdiktatúra demokratikus jellegének megvilágításakor. Ez, és az alkotmány más, rövidebb tételei, mondatai is vitathatatlanul mutatják a mű hatását a Tanácsköztársaság idején. Ennek jelentősége Sarlós Béla szerint elsősorban abban rejlik, hogy „az első magyar munkáshatalomnak a szocialista állam lényegéről, a marxizmus opportunista elsekélyesítésétől és meghamisításától Lenin által megtisztított, világos és félreérthetetlen politikai tételek állottak rendelkezésére". Befejezésül Sarlós Béla az Állam és forradalom V. fejezetének az állam elhalása gazdasági alapjait tárgyaló részére utalt. Lenin itt a kommunista társadalom első fokában a „polgári jog" érvényesüléséről szóló marxi megállapításokat elemzi, s rámutat, hogy a kommunizmus első szakaszán, „(amelyet közönségesen szocializmusnak neveznek) »a polgári jog« nem küszöbölcdik ki teljesen, hanem . . . csupán a termelési eszközökre vonatkozóan". A szocializmus ugyanis ezeket (a termelési eszközöket) közös tulajdonná teszi. — Sarlós szerint a polgári jog ilyen értelmű fennmaradásának elve és a mai gazdasági mechanizmusban érvényre jutó gazdasági eszközök és termelékenység összekapcsolásának elve között szoros összefüggés van: „végeredményben ezeknél a gazdasági rendelkezéseknél is az ún. »polgári jog« érvényesüléséről van szó, arról az »érdekes jelenség«-ről, hogy a kommunizmusnak ez az első szakasza nem lépi át a burzsoá jogot". Ugyanakkor — hangsúlyozta a hozzászóló — Lenin is határozottan emeli ki Marxnak a „polgári jog" érvényesüléséről szóló tétele azon vonatkozásait, melyekből kitűnik: „a polgári jog egyenlőtlensége a szocialista államban már azt a célt szolgálja, hogy majdan megvalósulhasson a szükségletek szerinti elosztás rendszere". Lenin 1917-ben, az Állam és forradalom írásakor még nem jelölhette meg azokat a gyakorlati intézkedéseket, melyek segítségével az emberek ehhez a magasabb társadalmi célhoz eljuthatnak, de azt határozottan állította, hogy „a haladás csakis a lakosság többsége, majd az egész lakosság részvételével következhet be". Ez az elv fejlődésünk 5*