Századok – 1970

LENIN ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Az MTA Történettudományi Intézetének ünnepi ülése Lenin születésének 100. évfordulóján - Mucsi Ferenc: Lenin és a nemzeti kérdés 1132/V-VI

LENIN ES A NEMZETI KÉBDÉS 1139 mezni a nemzeti önrendelkezési jog elvét azokkal az érvekkel és érvelőkkel szemben, amelyek ill. akik a nemzeti önrendelkezési jogot összekapcsolták a „honvédelemmel", vagy az imperialista háború tényéből a demokráciáért folytatott küzdelem hiábavalóságát olvasták ki, vagy a tőkés gazdaság integrációs folyamataiból a nemzeti függetlenség elavultságát vezették le. Az utóbbi nézeteket Lenin a marxizmus karikatúrájának nevezte és valamiféle új, „imperialista ökonomizmus" kiindulópontjának minősítette. Pjatakovnak azt a kitételét, hogy az önrendelkezés a kapitalizmusban lehetetlen, a szocializmusban pedig felesleges, Lenin a demokrácia megnemértésének minősítette. A szocializmus lehetetlen demokrácia nélkül, kettős értelemben is — fejtette ki Lenin. 1. A proletariátus nem valósíthatja meg a szocializmust, ha nem készül fel rá a demokráciáért folytatott harcával; 2. a szocializmus nem tartható fenn s nem vezethet el az állam elhalásához demokrácia nélkül. A szocializmus győzelme után a népek politikai önrendelkezése ezért mindenképpen megvalósul, ha a kapitalizmusban erre valóban nincs is mindig lehetőség. S a megvalósult önrendelkezésben válik igazán lehetővé a politikai formák, az államépítés tapasztalatainak sokfélesége, s ez lesz az alapja a kulturális élet sokszínűségének, gazdagságának, a népek önkéntes közeledésének és egybeolvadásának. Ez a folyamat mindaddig tart, amíg be nem fejeződik az állam elhalásának folyamata. Ennek a gondolatnak az aktualitására, amelyben egybekapcsolódik az állam elhalása a nemzetek közeledésével és egybeolvadásával, aligha kell külön is felhívni a figyelmet. Tartalmát, a belőle levonható konzekvenciákat a gyakorlatban azonban mintha mégsem gondoltuk volna még végig. 4. A februári győztes forradalom új lendületet adott a nemzeti mozgalmaknak Oroszországban. Mindenekelőtt a finn és az ukrán mozgalom kapott nagyobb erőre, s velük szemben az Ideiglenes Kormány a régi elnyomó politikát folytatta. Lenin már Áprilisi téziseiben a leghatározottabban fellépett az Oroszországban elnyomott népek szabadsága mellett. Ez az időszak — februártól Októberig — külön szakasznak tekinthető a lenini nemzeti program fejlődésében, amennyiben Lenin még egy lépést tett előre a nemzeti önrendelkezési jog gyakorlati megvalósításának kidolgozása felé. Áprilisi téziseiben az önrendelkezés szót új kifejezés: a különválás foglalja el, hogy még nagyobb nyomatékot adjon a nemzeti felszabadító mozgalmak jelentőségének a forradalmi, de a korábbi imperialista zsákmányt még imperialista módon védelmező Oroszországban. Ezt követően a párt kongresszusa ebben a módosított fogalmazásban lényegében megismételte az 1913 nyarán a nemzeti kérdésben elfogadott határozatot, de külön felhívta a figyelmet az imperializmus által előidézett súlyos ellentmondásokra, a nemzeti ellentétek kiéleződésére, s a következetes demokratizmusért folytatandó harc fontosságára. Lenin 1917 áprilisában-májusában — miután megérett benne a felismerés, hogy a szocialista forradalom nem egyidőben, valamennyi főbb tőkés országban fog győzni, hanem csak egynéhányban, sőt a legvalószínűbb, hogy legelőbb éppen Oroszországban — a párt programjának e célra való átalakítását készíti elő, s a nemzeti kérdésre vonatkozó pont kibővítését is javasolja. Tervezetében minden nép szabad különválási és önálló államalkotási jogát követeli; leszögezi, hogy az orosz nép köztársasága más népeket vagy nemzetiségeket közös állam létrehozására nem erőszakkal, hanem kizárólag önkéntes megegyezés alapján vonzhat magához; s a világ munká-