Századok – 1970

LENIN ÉS A TÖRTÉNETTUDOMÁNY - Az MTA Történettudományi Intézetének ünnepi ülése Lenin születésének 100. évfordulóján - Ránki György: Néhány észrevétel Lenin „Imperializmus” című munkájáról 1126/V-VI

LENIN „IMPERIALIZMUS ..." CÍMŰ MUNKÁJÁBÓL 1129 kái nyújtották a legtöbb segítséget Lenin számára. Hilferding munkája a kor egyik legjobb marxista közgazdászának magasszínvonalú elemzése. Nem e felszólalás feladata felsorolni, milyen új kategóriákat vezetett be a marxista közgazdaságtanban; az sem kétséges, hogy Hilferding sem hunyt szemet a finánctőke és a gyarmati politika közötti összefüggés felett, sőt taglalja a gyarmati politika megváltozott jellegének kérdését is. S Lenin is alapvetőnek tartja Hilferding fejtegetését a kor belpolitikai kérdései, az osztályharc továbbfejlődése szempontjából, mely szerint a finánctőke uralmat kíván, nem pedig szabadságot. A monopolkapitalizmus fordulata a demokráciából a reakció felé alapvető összefüggését tárja fel az imperializmus korának. Végül azt sem feledhetjük el, hogy Hilferding az imperializmus számos kispolgári kritikusával — sőt Kautskyval szemben is — leszögezte, hogy a proletariátusnak nem az a feladata, hogy a fejlettebb kapitalista politikával a szabadkereskedelem korának elavult politikáját állítsa szembe: a proletariátus válasza a finánctőke gazdasági politikájára, az imperializmusra, nem a szabadkereskedelem, hanem csakis a szocializmus lehet. A proletárpolitika célja nem lehet a szabadverseny visszaállításának reakcióssá vált eszménye, hanem csak a konkurrencia teljes megszüntetése a kapitalizmus legyőzésével. Lenin imperializmus-ismérvének ismert öt eleme: „1. a termelés ós tőke koncentrációja, mely olyan magas fejlődési fokot ért el, hogy a gazdasági életben döntő szerepet játszó monopóliumokat hozott létre: 2. a bankok egybeolvadása az ipari tőkével, és a finánctőke alapján a fináncoligarchia kialakulása; 3. a tőkekivitel, ellentétben az árukivitellel, különösen nagy jelentőségre tesz szert; 4. nemzetközi monopolista-kapitalista szövetségek alakulása, amelyek felosztják egymás közt a világot; és 5. befejeződött a Föld területi felosztása a legnagyobb kapitalista hatalmak között" — gondolatilag részben Hilferdingnél, részben Hobsonnál megtalálható. A meghatározás első két részének momentuma Hilferding munkájában fellelhető. Lenin Hilferding munkáját jegyzetelve foglalja össze véleményét a következőkben: ,,A három legfontosabb mozzanat A nagytőke fejlődése és növekedése egy bizonyos fokig A bankok szerepe (koncentráció és társadalmasítás) Monopoltőke (a konkurrenciát monopólium váltja fel)" A tőkekivitelre és a világ felosztására vonatkozó problémák, mint az imperializmus új, jellemző vonásai, viszont inkább Hobsonnál nyernek megalapozást. De mindkét munka — bármennyire lényeges hozzájárulást jelentenek az imperializmus elméletének kialakításában — önmagában nem volt képes sem a korszak valamennyi gazdasági fő elemének feltárására, sem az imperializmus helyének történelmi meghatározására. Erre Lenin munkája volt csak képes, aki Hobson kispolgári reformista észrevételeit adaptálta s a marxista rendszerbe helyezte, s Hilferding néhány elméleti hibáját korrigálta. Lenin munkája volt a nem egyszer alapvető megfigyelések egységes rendszerbe kapcsolása, megállapítva, hogy önmagában egyik munka sem képes az imperializmus egészét megragadni és megérteni. Ez az összekapcsolás jelentkezik első jegyzeteiben. „Egészében a finánctőke (monopóliumok, bankok, oligarchia, megvesztegetés etc.) nem a kapitalizmus véletlenszerű kinövése, hanem elmaradhatatlan folytatása és terméke . . . Nemcsak gyarmatok, hanem (a) tőkekivitel, (b)