Századok – 1970
KRÓNIKA - Láng Imre kandidátusi disszertációjának vitájáról (Glatz Ferenc) 1084/IV
1084 KRÓNIKA Berend Iván megjegyzéséből azt érzi kicsendülni, hogy még nincsenek meg a feltételei az érintett korszak ilyen jellegű kutatásának. Ezzel nem érthet egyet. Befejezésül a jelölt megköszönte opponensei és a hozzászólok értékes megjegyzó- . seit. A bírálóbizottság javasolta a TMB-nek, hogy Szabó Bálint részére a kandidátusi fokozatot ítélje oda. * Láng Imre „Nemzetközi gazdasági és pénzügyi szervezetek kialakulása és tevékenysége a második világháborút követő években" című, nyilvános vitára 19G8. március lien bocsátott disszertációjában a második világháború utáni világgazdasági rend megteremtésének előkészítő munkálatait, az amerikai és az angol szakirodalom terminológiájával: az ún. „háború utáni tervezés" folyamatát vizsgálja. A dolgozat középpontjában a „tervezés" során létrehozott két ENSz-intézmény, a Nemzetközi Valutaalap és a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Bank keletkezésének és működésük kezdeteinek története, másrészt a szintén világszervezetnek szánt, de meghiúsult nemzetközi kereskedelmi szervezet megalapozásának munkálatai állnak. A szerző azt tekintette feladatának, hogy feltárja a vizsgált folyamat ós az Egyesült Államok gazdasági külpolitikája közti összefüggéseket. Mint a dolgozat megállapítja, „a nemzetközi gazdasági és pénzügyi intézményeknek azt a szerepet szánta az amerikai kormány, hogy a »háború utáni tervezés« során kialakított koncepció megvalósításának eszközei legyenek". Anglia 1939-től a háborúra koncentrálja a sterlingövezet gazdasági erejét: arra számít, hogy tartalékai három évre elegendők lesznek. Tartalékait a sterlingövezet és más országok közötti áru- és fizetési forgalom ellenőrzésére létrehívott átfogó rendszerrel igyekszik biztosítani. A háborús események arra késztetik Angliát, hogy fokozza a dollárfizetési kötelezettséggel járó amerikai hadianyagbehozatalt; tartalékai 1941 tavaszán a mélypontra zuhannak. Az amerikai kongresszus által 1941 márciusában megszavazott kölcsön-bérleti törvény megteremti a fasiszta agresszió elleni harc támogatásának lehetőségét, de az ellenszolgáltatás kérdését nyitva hagyja. Az 1941-ben lezajló angol—amerikai tárgyalásokon világossá válik, hogy az USA Anglia kiszolgáltatottságát a diszkriminációmentes kereskedelem létrehozására akarja felhasználni, melyet az angolok (J. M. Keynes) visszautasítanak. A disszertáció rámutat, hogy a „tervezés e korai periódusában is körvonalazódnak már a későbbi elképzelések, s az 1942 februárban aláírásra kerülő angol—amerikai kölcsönös segélynyújtási meg- . i állapodás szövegében az amerikai gazdasági külpolitika célkitűzései dominálnak. Az USA a fasizmus elleni harcban résztvevő országok megsegítését összekapcsolja tehát a világpiac meghódítására irányuló törekvései elismertetésével. Ennek szellemében hirdeti m :g az „új szabadkereskedelmet", az amerikai célok elérését akadályozó valutáris és kereskedelmi korlátozások megszüntetését. A „háború utáni tervezés" azonban lassan haladt. Hátráltatta az amerikai kormányszervek rivalizálása, a kormány kereskedelempolitikájának ellenzéke s az angol kormány makacs ellenállása. A létrehozandó nemzetközi szervezetekről készült amerikai és angol tervezetek ellentétes módon közelítették meg a valutáris és a kereskedelempolitikai rendezés kérdéseit. A szerző bemutatja, mint készül a két kormány az 1942. évi megállapodás VII. cikkelyében előirányzott tárgyalásokra, mint kerülnek 1943-ban előtérbe a valutáris és pénzügyi rendezést célzó munkálatok a kereskedelempolitikai előkészületekkel szemben, s miként kénytelen Anglia tudomásul venni, hogy a háború utáni valutáris együttműködés csak az amerikai tervezet alapján valósulhat meg. Sor kerül az egyesült ós társult nemzetek első gazdasági konferenciájára, ahol határozatot hoznak egy élelmezési és mezőgazdasági szervezet tervének kidolgozására. Vitákat váltanak ki az amerikai export-törekvések (az agrárterményfeleslegek Európába szállítása a háború után). Az 1944 júliusi Bretton Woods-i valutáris és pénzügyi konferencia tárgyalásain éles viták bontakoztak ki az amerikai koncepció körül. Az USA kihasználta partnerei rosszabb helyzetét. Az itt született egyezményeknek Washington azt a szerepet szánta, hogy a háború utáni világgazdasági rendezés megalapozói legyenek. A háború befejezése után a kimerült Anglia (az új munkáspárti kormány) vállalja a kórt kölcsön feltételeit: csatlakozik a Bretton Woods-i egyezményekhez, s támogatja az amerikai kereskedelempolitikai javaslatokat. Így biztosítja az USA a legnagyobb vetélytárs részvételét a nemzetközi intézmények létrehozásában. A létrehívott nemzetközi pénzügyi szervek késve kezdik mag tevékenységüket; kölcsöneik az igények töredékét fedezik. Az 1946—47. évi ülésszakon az USA. szívós ellenállásba ütközik a nemzetközi kereskedelmi szervezet létrehozása ügyóban. Az 1947-ben Genfben kidolgozott alapokmánytervezet mégis az amarikai fölényt mutatja. Az