Századok – 1970
KRÓNIKA - A Magyar Történelmi Társulat hírei - 1071/IV
KRÓNIKA A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT HÍREI A központ hírei Tudományos emlékülés A Magyar Történelmi Társulat, a TIT Történelmi Választmánya és a Hazafias Népfront Honismereti Bizottsága I. István király születésének ezredik évfordulója alkalmából 1970. augusztus 26-án a Magyar Tudományos Akadémián tudományos emlékülést rendezett. Az elnökségben foglalt helyet Kisházi Ödön, az Elnöki Tanács helyettes elnöke, Ember Győző akadémikus, a Történelmi Társulat elnöke, Barati Józse/ a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára, Mód Aladár egyetemi tanár, a TIT országos történelmi választmányának elnöke, Székely György egyetemi tanár, az Országos Helytörténeti Bizottság elnöke. Kisházi Ödön megnyitó szavaiban méltatta I. István országalapító munkájának történelmi jelentőségét, életművének tanulságát, majd Bónis György, az állam- és jogtudományok doktora „Az államalapító István király" címmel tartott előadást. Az államalapítás több évtizedes folyamatában az erőszakot sem Géza, sem István nem mellőzhette, mondotta az előadó, s e vonatkozásban ismertette Géza törekvéseit a stratégiai szempontból fontos csomópontok megszállására, a nemzetségek szállásterületének elkobzására, s a hatalmi központok kiépítésére. Ezután szólt azokról a közismert esetekről, amikor a Géza művét folytató Istvánnak fegyverhez kellett nyúlnia. A magyar államalapításnak ez az erőszak alkalmazását megkívánó, katonai része mintegy három évtized alatt, kb. 970 és 1003 között zajlott le. Az előadás a továbbiakban István törvényhozó működésével foglalkozott. Hangsúlyozta, hogy István király törvényei a társadalom új rendjének érdekében elsősorban büntetőjogi szabályokat tartalmaznak. Az előadó véleménye szerint István az államalapítás előtti szokásokat az új társadalmi és állami rend szükségleteihez alakította. Ugyanakkor azonban István király törvényében minőségileg új büntetőjog jelenik meg, amely az állam kényszereszközeivel töri be a társadalmat a feudalizmus remijébe. Az egész törvényen végigvonul az állam és az egyház szoros együttműködése: a törvények előírják az egyházi szabályok megtartását, az egyház pedig a maga sajátos eszközeivel támogatja az államot. A törvények kisebbik része a magántulajdon biztosításával és a családjog keresztény szellemű átalakításával foglalkozott. Előadása befejező részében Bónis György az István-kép alakulását világította meg. Abból indult ki, hogy István király halála után polgárháború és külső támadások rázták meg alkotását. Ezen időkben aranykornak tűnt az ő uralma, amely megőrizte az ország rendjót, függetlenségét. A XI. század folyamán István egyre inkább az uralkodó osztály eszményképévé, a királyok példájává lett. Az e század végén készült Legendák indították meg azt a folyamatot, amely igyekezett az állán alapítóból a „kegyes király" eszményét kialakítani. Ez a tradíció egyúttal a feudális egyház- és államrend elméleti igazolásául is szolgált. így amikor a XIII. században a társadalom renddé szervezkedő rétegei igényeik elméleti megalapozását keresték, természetesen nyúltak vissza István király hagyományához. Ugyanakkor az előadó számos példával illusztrálta, hogy a jobbágyság is az ősi szabadságot István törvényével kapcsolta össze. Tehát az államalapító erőszak az idők folyamán elhomályosult ugyan, de fennmaradt az első tőrvényhozó emléke, akinek minden osztály, urak és jobbágyok egyaránt, szabadságai megalapozását tulajdonította. Az előadás elhangzása után az emlékülés Ember Győző akadémikus zárszavával ért véget.
